Délkelet-Ázsiából, Észak-Kínából származik. A görögök és a rómaiak már ismerték a termesztett endíviát. A középkorban számtalan író megemlíti nemcsak a növényt, hanem termesztését és hajtatását is leírja. Nyugat-Európában mára igen elterjedt.
Jellemzés
A fejes salátához hasonló ízű, annál jóval nagyobb méretű, kedvelt salátafajta. Fodros levelű, kissé keserű növény. Kissé kesernyés ízét a benne található inulin adja, melyet jól ízesített öntetekkel ellensúlyozhatunk.
Fajtái
Alapvetően két fajtáját különböztetjük meg az endíviáknak. Egyik a fodros, másik a sima levelű, melyek egymástól való különbözőségét kizárólag megjelenésük jelenti.
Energitartalom
16 kcal, 67 kJ/100 gramm
Melyiket vásároljuk?
Válasszuk a kemény, hibátlan, élénk zöld levelű salátákat. Semmiképp se vegyünk fonnyadt példányokat, mert a későbbiekben használhatatlanok és élvezhetetlenek lesznek.
Eltarthatóság, tárolás
Az endíviát tároljuk a hűtőszekrény alsó polcain. Lehetőség szerint valamilyen rácsra helyezve, így biztos, hogy a saláta alsó része sem romlik meg és hosszan eltárolhatjuk a zöldséget.
Előkészítés
Az endíviai is a salátáknál megszokott előkészítést igényli. Eszerint torzsáját egy éles késsel vágjuk körbe, vagy puszta kézzel tördeljük körbe és távolítsuk el. Szintén távolítsuk el az esetleg hibás, sérült leveleit, majd alaposan mossuk át, illetve törlőruhán szárítsuk meg.
Elkészítés, felhasználás
Az endíviát kivétel nélkül, mindig frissen, nyersen fogyasztjuk. Különböző öntetekkel kitűnő, ízletes saláták készíthetők belőle.
Vitaminok, ásványok
Sok ásványi sót tartalmaz, többek között meszet, foszfort, vasat és a vitaminok közül C-vitamint.
