A szegények kaviárjának is becézett lencse ősrégi táplálékunk. Erre utal, hogy sok bronz- és vaskori lelete került napvilágra. Így megtalálták már az első "lakótelepen" is, a neolitkori svájci cölöpépítményekben. Őshazája Afganisztán vidéke. Termesztését Mezopotámiában és Egyiptomban kezdték. Ezt bizonyítja, hogy III. Ramszesz egyiptomi fáraó sírjában, Thébában a falképeken lencsetermesztési és -főzési jelenetek láthatók. Innen, a Nílus vidékéről jutott el Görögországba, majd a Földközi-tenger egész vidékére. Nagy becsben tartották a rómaiak is: sóval és lencsével küldték utolsó útjukra halottaikat. A lencse népszerűsége a XVII-XVIII. századtól a sokféle borsó és bab elterjedésével jelentősen csökkent, termesztése visszaesett.
Jellemzés
A lencsének igen markáns íze van. Szabályos, kerek alakját főzés közben is megtartja.
Fajtái
A sokféle lencseváltozatot általában színük alapján különböztetik meg és nevezik el. Valamennyi egyformán lapos, korong alakú, de méreteik különbözőek lehetnek. Kaphatók egészben vagy felezve, hántva.
Energiatartalom
106 kcal, 444 kJ/100 gramm
Elkészítés, felhasználás
A lencse elkészítése a legkülönfélébben történhet. Főzhetünk belőle levest, főzeléket, köretet, salátát vagy akár süthetünk belőle lepényt is. Az indiai konyha egyik fontos alapanyaga.
Vitaminok, ásványok
A lencsében kiemelkedően sok magnézium, vas, cink, mangán, réz, króm valamint B-vitamin van.
Élettani hatások
A lencse jelentős rosttartalmának köszönhetően csökkenti a teljes és az LDL-(rossz típusú) koleszterinszintet is. A lencse a benne lévő mézgának és pektinnek köszönhetően az étkezés után hirtelen fellépő vércukorszint-emelkedést is jelentősen csökkenti, ezért alkalmas a cukorbetegek diétájának kiegészítésére.
