A paprika az indiánok ősi termesztett növénye. Származási területéről Dél- és Közép-Amerika fölfedezése után rendkívül gyorsan elterjedt és ma már a legkülönbözőbb éghajlatú országokban termesztik.
Érdekesség
Angol neve a pepper (bors) valószínűleg a korai felfedezők tévedéséből született, akik a bokros növényt hasonlónak találták az olyannyira keresett fűszerrel.
A paradicsom őshazája a trópusi Dél-Amerika. Peruban, Bolíviában és Közép-Amerikában, Mexikóban már régi idők óta termesztik. Az első szöveges ismertetés Matthioli (1554) művében található. Európába Amerika felfedezése után kerül, először Spanyolországban, majd Portugáliában, ezt követően pedig Olaszországban jelenik meg.
A spenót őshazája Perzsia, eredete a Kaukázus déli részén őshonos vadspenótig vezethető vissza, a ma ismert paraj ősének ezt a növényt tekintik. Iránban, Afganisztánban ma is ismert az ősalakja. Európában csak a XIV. században kezdett elterjedni. Amerikában jóval később, az 1800-as években vált ismertté.
A pasztinák már az ókorban ismert kultúrnövény volt Ázsiában. A középkorban a sárgarépával azonos jelentőségű volt. A régi feljegyzésekben sokszor nem is lehet elkülöníteni, mert együtt említik és írják le.
Érdekesség
Az angol szakácsművészetben készítenek belőle édességeket is, de sörök és borok készítéshez is felhasználják.
Németországban egészen a XVII.
Származási helyéről eltérőek a vélemények. Egyesek szerint Chiléből, Bolíviából, Peruból vagyis Közép- és Dél-Amerikából származik. Van aki szerint Észak-Amerikából és az indiánok már az európai telepesek előtt fogyasztották. Az Egyesült Államokban ma is széles körben elterjedt, így New York, New Jersey Államokban, ahol kedvezőek számára a termesztési feltételek.
A Földközi-tenger mellékéről származik. Vad alakja még ma is megtalálható Kis-Ázsia tengerparti részén, Spanyolországban, Görögországban és Algériában. Források mentén, kavicsos, köves területeken terem. Európában a rómaiak és a görögök már termesztették.
Nagyon régi zöldségnövény, már az egyiptomiak is termesztették. A görögök és a rómaiak leveszöldségnek használták. Néró római császár azt hitte, ha sok pórét fogyaszt, az majd jól csengő hangot kölcsönöz neki. A középkorban egész Európában elterjedt, később azonban elálltak termesztésétől, ugyanis ártalmasnak vélték, egy sor betegség okozójának tartották.
Az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök már az időszámítás előtt fogyasztották. Japánban és Indiában is termesztették. Kínából Mongólián keresztül Marco Polo hozta be Európába, ahol a germánok és a szlávok már a középkorban termesztették.
A fejes saláta (Lactuca sativa) mérsékelt égövi egy- vagy kétéves növény, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó faj. Többnyire levélzöldségként termesztik. Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban, pl. Kínában a fejes salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé.
A sárgarépát a X. században veszik kultúrába a perzsák. A termesztett sárgarépa géncentruma tehát Iránban van. Innen terjedt el a XIII. században keletre, Kínába, illetve nyugat felé Európába. A sárgarépának Európába való érkezése kétféle módon történhetett. Az első megtelepedés a XII. században az Ibériai-félszigeten volt, a mórok telepítették oda.
