A gyúrt tészták a magyaros úgynevezett "kifőtt tészták" alapanyagai. Akkor is gyúrt tésztának nevezzük őket, ha géppel készülnek, vagy szárítva vásároljuk.Magyaros száraztésztának csak azokat a tésztákat nevezzük, amelyeket házitésztából is elsődlegesen szárítva, sokszor megpirítva használunk fel (noha ezek is gyúrt tészták). Ugyancsak gyúrt tészták a levestészták.
Negyed kiló lisztet sóval (ha szárítani akarjuk a tésztát, nem sózzuk), egy egész tojással és a szükséges mennyiségű vízzel simára, keményre összegyúrunk. Több vagy kevesebb tojást is használhatunk: ez a "négytojásos" tészta, 2-3 adag kifőtt tésztához elegendő.
Ha kevesebb tojást használunk, vagy a tojás "sápadt, lereszelt sárgarépa levével, vagy nagyon kevés zsiradékon kissé megpirított sárgarépa vagy piros paprika (paradicsompaprika) zsírjával színezhetjük a tésztát.
A tésztából cipót (több tésztából több, a negyedkilósnál nem nagyobb cipót) formázunk, liszttel megszórjuk, feldolgozás előtt letakarva néhány percig pihentetjük. A tésztát kinyújtjuk, lebbencsnek lapokban szárítjuk.
Metéltnek, laskának, kockának a tésztát megvágjuk. A lapot a sodrófára tekerve előbb szélesebb, majd - már lefektetve - háromujjnyi (5 cm) széles csíkokra vágjuk. Több csíkot egymásra rakva (5-6 réteg legyen) a tésztát a kívánt formára metéljük
Kockához előbb néhány csíkot levágunk, együtt megfordítjuk, és így aprítjuk tovább.
A tésztát ugyanúgy száríthatjuk és tárolhatjuk, mint a levestésztát. (Régen nyár végén, amikor sok a tojás, egész télre el szokták készíteni a tésztát.)
A magyaros kifőtt tésztát mindig bő, forrásban levő, sós vízben főzzük. Ha feljött a víz tetejére, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, jól lecsurgatjuk és forró zsiradékba forgatjuk. Ízesítésük nagyon sokféle lehet. Általában bizonyos ízesítéshez csak egyik formát szokták használni, bár a laska és a metélt egymást helyettesítik (a metéltet inkább csak a Dunántúlon ismerik).
A házi száraztészta, ha megfőtt, ugyanúgy feljön a víz tetejére, mint a friss - a boltit bizony vizsgálgatni kell, megfőtt-e már.
Úgynevezett "pergelt" tésztának (tarhonya, lebbencs, csusza) a száraztésztát kevés zsiradékon (legjobb szalonnazsíron, de a tepertőt szedjük ki, mert szétfőne) megpirítjuk, de legalábbis fehérre hevítjük. A zsírban előzőleg süthetünk hagymát, paprikát, gombát. Felengedjük annyi vízzel, (húslével még jobb) amennyi éppen ellepi - leveseknél a teljes mennyiséggel. Lassú tűzön, kevergetve, a vizet szükség szerint pótolva főzzük, míg a tészta megpuhul, és a levét elfövi.