A fekete-, a fehér- és a zöldbors egy trópusi cserje különböző érettségi fázisban szedett és különbözőképpen kezelt termése. Nem rokonuk, csak formailag, aromában vagy csípősségben hasonlít hozzá a szegfűbors, a szecsuáni bors, a németbors, a csomborbors, a cayenni bors, a törökborsról - csípős pirospaprika magyar névváltozata - nem is beszélve.
Legismertebb a fekete bors az éretlen, szárított termésével, ez a legerősebb aromájú változat. Egészben (pl. gulyásokba, pácokba), frissen durvára törve (pl. húslevesekbe) vagy őrölve használjuk.
A feketénél is éretlenebbül szedett, többnyire ecetes vagy sós lében kapható termés a zöld bors. Általában egészben felhasznált pikáns fűszer.
A fehér bors az érett, hántolt termés, a feketénél kevésbé csípős, nem annyira agresszív aromájú.
Mindhárom változatával óvatosan kell bánni. sok diétában tilos is a fogyasztása, helyettesítőként ilyenkor ott a borsikafű.
(Piper nigrum)
