Az influenzáról még mindig téves elképzelések élnek az emberekben, pedig tudjuk, hogy az influenzajárványokat védőoltással nem lehet hatékonyan megelőzni, viszont a D-vitamin hatásos védekezést jelenthet. Ezt a cikkemet 2010-ben írtam a Természetgyógyász Magazin számára, s a benne megfogalmazottak máig aktuálisak.
Hogyan terjed az influenza?
A közfelfogás szerint az influenza közvetlen vagy közvetett érintkezéssel és levegőn át terjed (Bridges és mtsi., 2003). Erre azonban csak megfigyeléses adatok állnak rendelkezésre. Ezek kétségtelenül bizonyítják, hogy az influenza terjed ezen a módon, azonban erősen kétséges, hogy ez magyarázni képes az országos és világméretű járványok kitörését és több helyen való egyidejű megjelenését. Már történeti feljegyzésekben is fel-felbukkan az a megfigyelés, hogy az influenza nem feltétlen személyről személyre terjed, hanem "egyszerre" tör ki (Hope-Simpson, 1985). Hope-Simpson 8 éven át figyelt családokat, és ezek 70%-ában csak egy családtag fertőződött meg, s a betegség nem adódott át a többi családtagra (Hope-Simpson, 1979). Más vizsgálatban az 1957-es Ázsiai influenzajárvány idején 60 családot követve az egyik családtag megbetegedését nem követte a "családi járvány" kitörése (Jordan és mtsi., 1958).
E megfigyelések ellentmondani látszanak annak, hogy az influenza erősen ragályos volna, ami még inkább kétségeket támaszt a személyről-személyre haladó járvány modelljével szemben. Edgar Hope-Simpson kutatásai szerint a délnyugat-angliai Gloucestershire megye egyházközségeinek anyai könyvei alapján az 1600 évektől követhető, hogy a megyében az influenza mindig egyidőben tört ki az Anglia egész más területein kialakult járványokkal együtt. Ez a megjelenési mintázat teljesen megegyezik a modern időkben tapasztaltakkal, miközben 400 évvel ezelőtt a közlekedés lassú volt (Hope-Simpson, 1983). Hope-Simpson az egyidejű megjelenést egymástól egészen távoli megyék, mint Cumbria, Devon, Dyfed, Kelet-Anglia, Gloucestershire és Northumbria halálozási adatai alapján is igazolta (Hope-Simpson, 1986). Csehszlovákia és Kelet-Németország járványait vizsgálva 1980 és 1988 között, három évben volt azonos vírustörzs okozta járvány, de csak egynél volt kimutatható személyek közötti átvitel (Heinz, 1990). Hope-Simpson rámutatott arra, hogy az influenza a 30. szélességi fok fölött mindkét féltekén télen, s egészen eltérő földrajzi helyeken nagyjából azonos időben tör ki, és a kimutatható vírusvariáson közt egyezés mutatkozik. Az influenza másik különös tulajdonsága, hogy ahogy a "semmiből" bukkan elő, ugyanúgy tűnik el a járvány lecsengésekor. Különös a vírus átváltozása is. 1946 -tól 1957-ig a H1N1 volt porondon, majd hirtelen eltűnt és a H2N2 jelent meg. 1968-ban a H2N2 eltűnt és felváltotta őt a H3N2.
Hope-Simpson teóriája szerint az influenza vírus a járvány után valójában azért tűnik el, mert a megfertőződött, tüneteket nem feltétlen mutató személyekben rejtőzik el, mint pl. a herpesz vírus. Mivel a már fertőzésen átesett személy nem betegszik meg tőle, fertőzésmentesen hordozza a vírust, amely benne mutálódik. A teória szerint azért egységes az újra megjelenő vírus típusa, mert a korábbi vírusvariáns ellen kialakult általános immunvédelem miatt csak bizonyos lehetséges mutációk alakulhatnak ki. A vírus tehát a népességben él, és azért nem lehet a fertőző gócot beazonosítani, mert jószerével majd' mindenkiben ott lapul, majd a "szezonális jelre" a vírus szaporodni kezd (Hope-Simpson, 1981).
Miért télen van influenza?
Hope-Simpson szerint az influenza kitörése szoros kapcsolatban van az UV sugárzás lecsökkenésével, hiszen a 30. szélességi fok fölött mindig télen tör ki, amikor a legrövidebbek a nappalok, ill. a trópusokon mindig esős évszakban (Hope-Simpson, 1981). Hope-Simpson elmélete nem volt népszerű, mert a virológusok és epidemiológusok ragaszkodnak a személyről személyre terjedés elméletéhez, ill. a madarak és sertések szerepéhez a vírustípusok "kitenyésztésében". A két teória azonban nem mond feltételen egymásnak ellent, hiszen az influenza származhat sertésközvetítéssel a madaraktól, azonban a lappangó vírus elmélet jobban magyarázza a járványok visszatérő jellegét. Az elmélet egészen napjainkig halott teória volt, mígnem John Cannell, a D-vitamin tanács elnöke 2005-ben meg nem tapasztalta a kórházban, ahol dolgozott, hogy a járvány csak az ő pácienseit kerülte el, akik folyamatosan nagy adag D-vitaminpótlásban részesültek. E megfigyelésből született meg az influenza D-vitamin elmélete. Ez teljes mértékben összhangban van Hope-Simpson elméletével. Eszerint a szezonális UV sugárzás erejének lecsökkenése ősszel véget vet a népességben a D-vitamin szintézisnek, és ettől kezdve a népességben folyamatosan csökken a D-vitaminszint. Amikor a tél folyamán ez egy kritikus szint alá csökken, akkor tör ki az influenzajárvány (Cannell és mtsi., 2008). A trópusokon az esős évszak alatt az itt élőkben ugyancsak lecsökken a D-vitaminszint. A D-vitamin valójában egy hormon, amely fontos szerepet játszik az immunfolyamatokban is, s alacsony szintje csökkenti a veleszületett immunitás részeként működő mikrobaellenes fehérjerendszer működését. A szezonalitás ellen szól az, hogy az 1918-as spanyol influenza és a jelenlegi influenza is "nem tartotta be a szabályokat" és nem ősszel vagy télen tört ki. Ennek két magyarázata lehetséges. Az egyik, hogy az olyan új vírusvariások, melyekkel szemben nincs a népességben kialakult védelem, sokkal hamarabb áttörik a veleszületett védelmi vonalakat. A másik -kiegészítő- magyarázat az influenza világjárványok időzítésével kapcsolatos.
Több szerző felvetette, hogy a világjárványok 85%-ban egybeesnek a 11 éves ciklust mutató napfolttevékenység fokozódásával. Ilyen időszak volt a 20. században 1918-20, 1946-48, 1957-58, 1968-1969 és 1977-78 (Yeung, 2006). És valójában a fokozott napfolttevékenység időszakában vagyunk jelenleg is. A napfolttevékenység és a pandémiák közti kapcsolatot sokféleképen magyarázzák, azonban az egyik valószínű magyarázat az, hogy ilyenkor csökken a Földet ért UV sugárzás intenzitása.
Az influenza a teória szerint a D-vitamin bizonyos hiányában jelenik meg, ill. azok a személyek fognak elsősorban megfertőződni, akikben alacsony a járvány idején a D-vitamin szint. Mivel a hivatalos napi ajánlott adag arra is kevés, hogy télen szinten tartsa a nyáron megszerzett D-vitaminszintet, a lakosság gyakorlatilag a nyáron napozással megszerzett D-vitaminját éli fel az őszi téli hónapokban.
Adit Ginde és munkatársai 2009-es vizsgálatukban 18 883 személy vérben mért 25(OH)D, azaz a D-vitamin aktív formájának szintjét vetették össze a felső légúti megbetegedések előfordulásával. Eredményeik szerint egyértelműen fordított kapcsolat állt fenn a D-vitamin szint és a felső légúti megbetegedések közt. Minél alacsonyabb volt a D-vitamin szintje, annál gyakoribb volt a légúti megbetegedés. Az összefüggés asztmás egyéneknél még erősebb volt. A legalacsonyabb vérszintűeknek 55%-al gyakrabban volt légúti betegségük, mint a magas D-vitaminszintűeknek (Ginde és mtsi., 2009). Megjegyzendő, hogy a vizsgálatban az egészséges mértéknek a 30 ng/ml 25(OH)D szintet tekintették, de valójában az optimális szintet más kutatók a 70 ng/ml-ben határozzák meg. Egy másik vizsgálatban ugyancsak fordított összefüggést találtak indián gyerekek D-vitaminszintje és az alsó légúti megbetegedések előfordulása között (Wayse és mtsi., 2004).
Melissa Li-Ng és John Aloia egy vizsgálatuk melléktermékeként figyeltek fel arra, hogy a csontritkulásra napi 800 NE D-vitamint szedő nők körében jelentősen lecsökkent, a 2000 NE-t szedő nők körében pedig gyakorlatilag megszűntek a fertőző légúti, így az influenzás megbetegedések is (Aloia és Li-Ng, 2007).
annell a szakirodalmi és személyes tapasztalatai alapján influenza járványban felnőtteknek napi 5000 NE-t, gyerekeknek 13 testsúly kilogrammonként 1000 NE D-vitamint pótlást javasol. A D-vitamin általános védelmet jelenthet az influenza és influenzaszerű megbetegedésekkel szemben. Jelenleg azonban Magyarországon, dacára annak, hogy a 2012-es magyarországi konszenzus konferencia megállapította, hogy a korábbi ajánlás többszörösére van szüksége az embereknek, a D-vitamint továbbra is csak receptre lehet beszerezni, ill. drága pénzért meg lehet vásárolni egy-két vitaminárusnál. A konszenzus konferencián az is elhangzott, hogy az influenza esetek 90%-a megelőzhető volna megfelelő mennyiségű D-vitamin adásával, a D-vitamin szabad beszerezhetőségének kérdésében semmi nem történt. A konszenzus konferencia azt is kimondta, hogy a D-vitamin gyakorlatilag nem adagolható túl, ennek ellenére a biztonságos dózis felső határának mégis a nevetségesen alacsony 4000 NE adagot állapította meg (Takács és mtsi., 2012). A D-vitamin szintet a vérben mérve az derül ki, hogy akár egy felnőtt akár napi 10 000 NE-t is minden gond nélkül szedhet hónapokon át (Hollis és mtsi., 2004).
Okoz-e neurológai betegségeket az oltás?
Az USA-ban 2004-ben egy bizottsági jelentés látott napvilágot, amelyben összegezték az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalatokat az influenzaoltások mellékhatásairól (Stratton és mtsi., 2004). Az 1976-os sertésinfluenza elleni tömeges oltási kampányban 45 millió embert oltottak be, mikorra kiderült, hogy a bénulással járó Guillain-Barré szindróma feltűnően gyakori és leállították az oltási kampányt. Mint az utólagos elemzésben kiderült, a nem oltottak körében millió emberenként 0.22 gyakoriságú megbetegedés az oltást követően a második héten 2.8, a harmadik héten 3.5-re, vagyis 10-16-szorosára emelkedett. Ezt az évek során számos elemzés követte, mindegyik eltérő arányokkal szolgált. A bizottság a későbbi éveket is vizsgálta, és végső konklúziója az volt, hogy sem elutasítani sem igazolni nem lehet az ismert vizsgálatok alapján azt, hogy az 1976 utáni influenza oltások okoztak-e Guillain-Barré szindrómát vagy sem. Az a tény, hogy a feltevést nem lehetett kizárni, továbbá, hogy a mellékhatás jelentések minden országban, így az USA-ban is önkéntesek és foghíjasok, így feltételezhető, hogy sok influenza okozta Guillain-Barré szindróma nem került jelentésre, így nem is számoltak vele.
Multiplex szklerózis esetében a bizottság ugyanerre az álláspontra helyezkedett: sem elfogadni sem elutasítani nem tudta azt a feltevést, hogy a z influenza oltások hatására a betegség megjelenhet, vagy visszaesés ill. állapotromlás léphet fel.
Látóideg gyulladás kérdésében a bizottság szintén azt hangsúlyozta, hogy az oltás és a látóideg gyulladás fellépése közti kapcsolat nem dönthető el. Összességében sem a bizottság álláspontja, sem a vizsgálatok eredménye nem megnyugtató a tekintetben, hogy lehetnek-e súlyos neurológiai következményei az influenza oltásnak. Ezek a mellékhatások ritkák, ám ezek kockázata az influenzaoltások hatékonyságának és az influenza veszélyességének fényében értékelendő.
Ártalmas-e a higany az oltásban?
Az influenzát általában nem találták veszélyesebbnek terhességben, mint egyébként (Ayoub és Yazbak, 2006), azonban ez úgy tűnik, a jelenlegi járványra nem áll. Ezért csak arra korlátozom a vizsgálódást, vajon az oltások higanytartalma jelent-e veszélyt a magzatra nézve. A Thimerosal nevű higanyvegyületet, amelyet az oltóanyagokhoz tartósítószerként adagolnak, biztonsági vizsgálatoknak nem vetették alá. A magyar oltóanyagban 50 mikrogramm található, ez egy 70 kilós nő számára a megengedett napi érték hétszerese, egy újszülöttnek 400-szorosa. Mivel a Thimerosal átmegy a magzatba, a jóval kisebb súlyú és fejletlen magzat számára még ennél is nagyobb dózist jelenthet az anya oltása.
Állatkísérletekben a Thimerosal még külsőleg (szembe cseppentve) is 2-5-szöröséra fokozta a magzat elhalását, míg patkányoknál a hashártyába adva 10-30-szoros magzati pusztulást eredményezett (Ayoub és Yazbak, 2006). Laura Hewitson és munkatársai 2009-ben jelentették mg azt a vizsgálatukat, amelyben újszülött makákó majmoknak Thimerosal tartalmú Hepatitis B oltást adtak (Hewitson és mtsi., 2009).
A kutatók 13 makákó majmot oltottak be higanytartalmú Hepatitis B oltással, négy sósvizet kapott, három pedig nem kapott oltást. A makákókat kilenc neurológiai teszttel vizsgálta meg olyan kutató, aki nem tudta, melyik majom az oltott. Az oltott majmoknál három túléléssel kapcsolatos alapvető reflex, mint a szájjal keresés, csücsörítés és szopás megjelenése késést mutatott. Ezek a majmoknál természetes körülmények közt létfontosságú reflexek az életben maradás szempontjából. A reflexekért az agytörzs felelős, amely a létfontosságú élettani működések szabályozásáért felelős (légzés, szívműködés, stb.). Más állatokkal végzett vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a higany az agyban, ill. az agytörzsben halmozódik fel. Higanymérgezést szenvedett gyermekeknél is az agytörzs károsodott. A vizsgálatban kapott agytörzsi károsodások a későbbiekben az agy más részeinek a kifejlődésében is zavart kelthetnek. Egy vizsgálatban, amikor újszülött gyermekeken vizsgálták a higanytartalmú oltások hatását, a koraszülöttek vérében találták a legmagasabb higanyszintet. Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy az újszülöttek erősen különböznek egymástól a higany kiürítésének képességében. A szerzők végkövetkeztetése, hogy egyetlen oltás is idegrendszeri fejlődési zavarokat okozhat.
Összességében a kevés vizsgálati adat is azt sugallja, hogy a higanytartalmú oltások sem terhesekben, sem kisgyermekekben nem veszélytelenek.
Mennyire hatékony a védőoltás?
Mint várható volt, tavasz óta (2010-ről vanszó), amikor elkezdték az oltásokat előállítani, a H1N1 mutálódott. Az ukrajnai vírus halálos áldozataiból izolált kórokozó elemzése azt mutatja, hogy ez ellen hatástalan a védőoltás (McNeil, 2009). A D225G-nek nevezett mutáns egyik jellegzetessége, hogy a tüdőt támadja meg. A mutánst kimutatták Norvégiában, Ukrajnában, Brazíliában, Mexikóban, Japánban és az USA-ban is. Norvégiában, Franciaországban, Ukrajnában a halállal végződő esetekből izolált korokozó D225G típusú volt. A WHO nem tartotta arra érdemesnek, hogy bejelentse, a vakcina nem véd az új mutánssal szemben, mi több, a mutáns ismeretében azt nyilatkozták, hogy nincs érdemleges változás a vírusban. Ezt elemzők komoly világegészségügyi kockázatnak tekintik, és ez megrendítheti a WHO-ba vetett bizalmat (Recombinomics Commentary, 2009, nov. 27 és 28). Ez felveti azt a kérdést is, vajon a tüdőgyulladásban elhunyt eddigi magyar áldozatok valóban megmenekültek volna-e, ha kapnak védőoltást. Mivel a D225G -t kimutatták az 1918-as spanyol influenzában is, és ez felelős a tüdővérzésért, a válasz valószínűleg nem. Ezt a feltevést erősíti az a minapi bejelentés is, hogy egy férfi másfél hónappal a H1N1 oltás után elkapta az influenzát és súlyos tüdőgyulladást kapott. Az a szakértői kommentár, hogy ha nem kapott volna védőoltást, meg is halhatott volna, minden alapot nélkülöz, csupán az oltás kampány védelmezését halljuk ki belőle. Úgy tűnik tehát, hogy a közegészségügy, legyen az nemzeti vagy nemzetek feletti, a korrekt informálás helyett a céljainak megfelelő részinformálást tartja helyesnek. Már az oltási szezon nyitányakor fel lehetett tenni a kérdést, vajon miért idén védene jobban a védőoltás, mint korábban. Az aggályok nem alaptalanok.
Mivel az influenza általában idősebb korban vezet súlyosabb komplikációkhoz, sokat vizsgált kérdés, mennyire hatásos a védőoltás idős korban. A vakcinát 60%-os hatékonyságúnak tekintik és a kalkulációk szerint az influenza eredetű súlyos komplikációkat és a halálozást 70-80%-al csökkenti. Lone Simonsen és munkatársai 2005-ben 33 influenza szezon adatait elemezve azt mutatták ki, hogy miközben az USA-ban a 65 év felettiek oltottsága 15%-ról 2001-re 65%-ra nőtt, az influenza eredetű halálozás nem csökkent (Simonsen és mtsi., 2005). Caterina Rizzo és munkatársai 2006-ban ugyanerről számoltak be az olasz 65 év felettiek 1970 és 2001 közötti adatai alapján (Rizzo és mtsi., 2006). Lisa Jackson és munkatársai 72 000 65 év feletti sorsát követték nyolc éven át, és kimutatták, hogy az influenza oltásnak tulajdonított csökkent halálozási arány valójában évszaktól függetlenül fennáll, amiből arra következtettek, hogy az oltottak nagyobb "védettsége" az influenza időszakban az oltottak és nem oltottak általános egészségi állapota közt eleve fennálló különbségekből fakad, nem pedig az oltás védőhatásából (Jackson és mtsi., 2006). A vizsgálatok egybehangzó tanulsága szerint idős korban az influenzaoltás a gyenge immunválasz miatt igen kis hatásfokú.
Nem sokkal jobb azonban a helyzet az egészséges felnőttek esetében sem. Vittorio Demicheli és munkatársai 2007-es Cohrane elemzése 38 vizsgálat 66 248 alanyának adatai alapján következtetett arra, hogy "az eredmények ellenzik egészséges felnőttek tömeges rutinszerű oltását az influenza ellen….a vakcina csak specifikus egyedi esetekben ajánlott". A szerzők annak alapján következtettek erre, hogy az adatok szerint a tömeges védőoltásnak gyakorlatilag nincs hatása a munkából kieső napok számára vagy az influenza miatt kórházi kezelést igénylők számában (Demicheli és mtsi., 2007). A szerzők rámutatnak arra, hogy az oltással kapcsolatos neurológiai megbetegedések ritkák, ám tömeges oltás esetén ezek száma mégis megsokszorozódik. A gyermekek influenza oltásának 51 vizsgálatát összegezték Tom Jefferson és munkatársai 2009-ben. Mint rámutattak, az oltás hatásossága és hatékonysága két külön fogalom. A hatásosság azt méri, adott influenza törzs ellen mennyire véd az azzal egyező védőoltás. Az oltás hatékonyságát azonban azzal lehet mérni, mennyire előzi meg a valóságban az influenzaszerű megbetegedéseket és azok komplikációit. A szerzők nem találtak komoly bizonyítékokat arra, hogy a gyerekek tömeges oltása csökkentené az iskolai hiányzásokat, a kórházi felvételeket és az influenza eredetű halálozást, vagy az influenza közösségekben való terjedését. A két év alatti gyermekek oltását pedig az eddigi vizsgálatok adatai nem támogatják. A szerzők döbbenetüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a két év alattiak influenzaoltásának biztonságára nézve semmiféle vizsgálat nem létezik, miközben a hat hónapnál idősebbek tömeges oltását ajánlják (Jefferson és mtsi., 2009).
Az adatok alapján széles szakadék tátong a határozott közegészségügyi ajánlások és a tudományos bizonyítékok között. Mivel a közegészségügyi ajánlásoknak is a tudományos eredményeken kéne alapulni, ezek hiányában nyilvánvalóvá válik, hogy a közegészségügyet puszta megalapozatlan feltevések irányítják akkor, amikor népességszintű ajánlásokat fogalmaz meg. A mutáns megjelenésével új helyzet kezd kialakulni, melyre láthatólag sem a nemzeti közegészségügy, sem a WHO nincs felkészülve. Az információt visszatartják, a problémát bagatellizálják. A magyar közegészségügy a halálesetek teljes körű kivizsgálásának eredményét - ha történt ilyen - nem teszi közzé, csupán propaganda eszközként használja a haláleseteket abból a célból, hogy a lakosságot minél nagyobb arányban rávegye az oltásra. Az oltás hasznossága mellett számos érv felhozható, ugyanakkor a tudományos adatok alapján komoly védelem nem várható, különösen nem, ha a mutáns ellen netán a magyar védőoltás nem nyújt védelmet. Ennek tisztázása a közegészségügyre vár. Ám egyelőre még a veszélyt sem kommunikálták a lakosság felé.
Felhasznált irodalom
Aloia J, Li-Ng M: Re: epidemic influenza and vitamin D. Epidemiol Infect 2007, 135(7):1095-1096.
Ayoub, DM; Yazbak, FE: Influenza Vaccination During Pregnancy: A Critical Assessment of the Recommendations of the Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP). Journal of American Physicians and Surgeons 2006, 11(2):41-47.
Bridges CB, Kuehnert MJ, Hall CB.: Transmission of influenza: implications for control in health care settings. Clin Infect Dis. 2003 Oct 15;37(8):1094-101.
Cannell JJ, Zasloff M, Garland CF, Scragg R, Giovannucci E.: On the epidemiology of influenza. Virol J. 2008 Feb 25;5:29.
Demicheli V, Di Pietrantonj C, Jefferson T, Rivetti A, Rivetti D.: Vaccines for preventing influenza in healthy adults. Cochrane Database of Systematic Reviews 2007, Issue 2. Art. No.: CD001269. DOI: 10.1002/14651858.CD001269.pub3.
Donald G. McNeil Jr.: Experts Say Swine Flu Mutations Do Not Warrant New Alarm. New York Times, November 27, 2009
Ginde AA, Mansbach JM, Camargo CA Jr.: Association between serum 25-hydroxyvitamin D level and upper respiratory tract infection in the Third National Health and Nutrition Examination Survey. Arch Intern Med. 2009 Feb 23;169(4):384-90.
Heinz F, Tůmová B, Scharfenoorth H.: Do influenza epidemics spread to neighbouring countries? J Hyg Epidemiol Microbiol Immunol. 1990;34(3):283-8.
Hewitson L, Houser LA, Stott C, Sackett G, Tomko JL, Atwood D, Blue L, Railey White E, Wakefield AJ: Delayed acquisition of neonatal reflexes in newborn primates receiving a thimerosal-containing Hepatitis B vaccine: Influence of gestational age and birth weight. Neurotoxicology. 2009 Oct 2. (elektronikus előközlés)
Hollis, BW; Wagner, CL: Assessment of dietary vitamin D requirements during pregnancy and lactation. Am J Clin Nutr 2004;79:717-26.
Hope-Simpson RE.: First outbreak of Hong Kong influenza in a general practice population in Great Britain. A field and laboratory study. Br Med J. 1970 Jul 11;3(5714):74-7.
Hope-Simpson RE.: Recognition of historic influenza epidemics from parish burial records: a test of prediction from a new hypothesis of influenzal epidemiology. J Hyg (Lond). 1983 Oct;91(2):293-308.
Hope-Simpson RE.: The method of transmission of epidemic influenza: further evidence from archival mortality data. J Hyg (Lond). 1986 Apr;96(2):353-75.
Hope-Simpson RE.: The role of season in the epidemiology of influenza. J Hyg (Lond). 1981 Feb;86(1):35-47.
Hope-Simpson RE.: The spread of type A influenza. J R Coll Gen Pract. 1985 Jun;35(275):267-9.
Hope-Simpson RE: Epidemic mechanisms of type A influenza. J Hyg (London) 1979, 83(1):11-26.
Jackson LA, Jackson ML, Nelson JC, Neuzil KM, Weiss NS.: Evidence of bias in estimates of influenza vaccine effectiveness in seniors. Int J Epidemiol. 2006 Apr;35(2):337-44.
Jefferson T, Rivetti A, Harnden A, Di Pietrantonj C, Demicheli V. Vaccines for preventing influenza in healthy children. Cochrane Database of Systematic Reviews 2008, Issue 2. Art. No.: CD004879. DOI: 10.1002/14651858.CD004879.pub3.
Jordan WS Jr, Denny FW Jr, Badger GF, Curtiss C, Dingle JH, Oseasohn R, Stevens DA: A study of illness in a group of Cleveland families. XVII. The occurrence of Asian influenza. Am J Hyg 1958, 68:190-212. (id.: Cannell és mtsi., 2008)
Recombinomics Commentary: WHO Mis-statements in D225G and H274Y Raise Concerns. November 27, 2009. web: http://www.recombinomics.com/News/11270905/WHO_Mis.html
Recombinomics Commentary:WHO Confirms D225G Vaccine Failure. 2009 November 28, 2009. web: http://www.recombinomics.com/News/11280901/WHO_D225G_Vac.html
Rizzo C, Viboud C, Montomoli E, Simonsen L, Miller MA.: Influenza-related mortality in the Italian elderly: no decline associated with increasing vaccination coverage. Vaccine. 2006 Oct 30;24(42-43):6468-75.
Simonsen L, Reichert TA, Viboud C, Blackwelder WC, Taylor RJ, Miller MA.: Impact of influenza vaccination on seasonal mortality in the US elderly population. Arch Intern Med. 2005 Feb 14;165(3):265-72.
Stratton, K; Alamario, DA; Wizemann, T; McCormick, MC(eds.): Immunization Safety Review. Influenza Vaccines and Neurological Complications. The National Academies Press Washington, D.C., 2004.
Takács, I; Benkő, I; Toldy, E; Wikonkál, N; Szekeres, L; Bodolay, E; Kiss, E; Jambrik, Z; Szabó, B; Merkely, B; Valkusz, Zs; Kovács, T; Szabó, A; Grigoreff, O; Nagy, Zs; Demeter, J; Horváth, H Cs; Bittner, N; Várbíró, Sz; Lakatos, P; Hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Orvosi Hetilap; May 2012, Vol. 153 Issue: Supplement 2 p5-26, 22p
Wayse V, Yousafzai A, Mogale K, Filteau S.: Association of subclinical vitamin D deficiency with severe acute lower respiratory infection in Indian children under 5 y. Eur J Clin Nutr. 2004 Apr;58(4):563-7.
Yeung, JWK: A hypothesis: Sunspot cycles may detect pandemic influenza A in 1700-2000 A.D. Medical Hypotheses, 2006 67:1016-1022.
