A kúra szerint egy nap alatt 5-6 alkalomra elosztva egy liter savót kell elfogyasztani. A nagyobb folyadékigényt gyógyteával pótolhatjuk. (pitypang, csalán, cickafark)
A savókúrák a legrégebben alkalmazott kúrák közé tartoznak.
Már Hippokratesz idején alkalmazták az orvosok méregtelenítésre és salaktalanításra, különösen élelmiszer mérgezések és krónikus májbetegség esetén. Hatását a székrekedésre már az ókori görögök is ismerték.
Az ókori Rómában létezett már néhány intézmény is, ahol a savót külsõleg és belsõleg — ivókúraként és fürdõként — egyidejûleg használták nemcsak bõrbetegségekre, hanem az egészséges bõr feszesebbé tételére és fiatalítására is. A savó tulajdonképpen az egyik klasszikus fiatalító szernek nevezhetõ. Az állatokat — teheneket, kecskéket, kancákat — válogatott gyógyfüvekkel kevert növényekkel etették.
Hosszabb savókúra is végezhetõ, ilyenkor nem böjtölünk, hanem valamilyen diétával kapcsoljuk a savókúrát.
A savót a sajtkészítés során nyerik, tulajdonképpen melléktermék, amit sok helyen kiöntenek, vagy az állatokkal etetnek fel. Ideje lenne, hogy újra felfedezzük Magyarországon is ezt a kincset, és üzletekben hozzáférhetõ legyen.
Addig is készíthetünk házilag savót. Ehhez nagyobb boltból, vagy vidéken tehenészettõl szerezzünk írót. Keverjünk el három rész írót egy rész friss, forró tejben, majd fedjük le, és hagyjuk állni a keveréket 4-5 órán keresztül. A keletkezó savót szûrjük le, és minél elõbb használjuk fel. A visszamaradó masszát — túrót — ételekhez felhasználhatjuk.
