Őzlábgomba

Macrolepiota

Magyarország egyik legismertebb gombája, de Közép-Európában és Észak Európa déli részein is meglehetősen kedvelt. Lomb- és fenyőerdőkben egyaránt fellelhetőek, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben, bokros helyeken. A legtöbb őzlábgomba az erdők talaján magányosan, de néhány fajtájuk seregesen vagy boszorkánykörben is terem. Júniustól novemberig termő faj. Népi megfigyelés, hogy a természetben lábon megszáradt őzlábgomba újranedvesítve szinte azonos értékű a friss gombával.

Feltűnő, igen nagy, általában 15-30 cm-re is megnövő gombák. Kalapjuk többnyire kúp alakú vagy középen csúcsos, pikkelyes, színe középen barna, a többi részén világosabb. Lemezeik sűrűn állók, és fehérek, vagy krémszínűek, a tönkjük többnyire hosszú, karcsú, és belül üres. Gyűrűszerű gallérral rendelkeznek, amely a kalapból csuklósan kifordítható, és könnyen elmozdul. Fajtái közül ismertek és ehetőek a nagy őzlábgomba, a piruló, a kerti, a csipkés őzlábgomba, valamint a tarlógomba és rokonai. Gyakori még néhány rossz ízű, mérgező faj, így pl. a tüskés, a gyapjas, a büdös, a vörhenyes és hús barnás őzlábgomba, de ezek jóval kisebb termetűek, így könnyen megkülönböztethetőek.

A nagy őzlábgombát és a piruló őzlábgombát ajánlott vásárolni. A gomba frissességét leginkább a kalap keménységén, illetve a gallér frissességén, feszességén tudjuk lemérni. A tönkből készíthető gombapor, a kalap szárítva, sózva tartósítható. Frissen 2-3 napnál még hűtőben se tároljuk! Jóízű, ehető gombafaj, de csak a kalapját lehet megenni, mivel a tönkje szívós, rostos, így fogyasztása emésztési zavarokat okozhat. A nagy őzlábgomba kalapja sütve a hal ízére emlékeztet. Levesnek, rántva, sütve egyaránt jó. Ha fiatal, nyersen is ehető. Egyike a legjobb csemegegombáknak, elég jól eltartható, ritkán kukacos. Télire a gombakalapok szárítva, sózva tartósíthatók.

Energiatartalom:

40 kcal, 168 kJ/100 gramm

Vitaminok, ásványok:

E- és D-vitaminban gazdag.

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van. Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10–30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalapja bőre nem húzható le. A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Tönkje megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10–40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3–6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható. Húsa puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű. Kellemes dió illatú és ízű, édeskés.

A fiatal gomba: Tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny, tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet.

Kevés gomba hasonlít hozzá. Csak két rokon faj, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba igen hasonlóak, de mindkettő jóval kisebb, ehetők. A karcsú őzlábgomba a méretkülönbségen kívül másban alig különbözik a nagy őzlábgombától. A csipkés őzlábgomba azonban halványbarnás - fehéres színű, kalapja alig pikkelyes, a széle pedig a szakadozott burokmaradványoktól csipkés, és ez a faj fű között, réten, legelőn terem.

A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, és a feltűnő nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze. A mérgező párducgalóca kalapja nem fehéres alapon barna pikkelyes, hanem barna alapon fehér pettyes, továbbá kisebb, és gallérja nem eltologatható gyűrű. Az ehető csiperkék lemezei megsötétednek. A piruló őzlábgomba alacsonyabb termetű, durvábban pikkelyes kalapú, és húsa megvörösödik. Tönkje nem ehető, kalapja még a kinyílása előtt gyűjthető, amelyet tisztítás után kirántva, pörköltként, vagy húsos töltelékek adalékaként használnak. Szárítás és őrlés után fűszerként is kiváló.