A kecskerágók nemzetsége (Euonymus) a nevét, amely még Teofrasztusz idejéből való, jelentése pedig “jó nevű”, inkább rossz, mint jó tulajdonságainak köszönhetően kapta. Dörzsölésre büdös szagot bocsájt ki, és gyümölcse is mérgező, kétségtelenül elrettentő mivoltának köszönhetően kapta ezt a nevet.
A Csíkos Kecskerágó levelei nyelesek, a hajtásokon átellenesen állnak, örökzöldek, bár a pálhalevelek korán lehullanak, a levéllemez szegélye finoman fűrészes, hátoldala kékeszöld. Virágzatai levélhónalji kettős bogban csoportosulnak, virágai aprók, négytagúak, sárgásfehérek. Termése látványos élénkrózsaszín tok, felnyíló négy kopácsa között előbukkan a narancssárga magköpenyes, rövid nyélen lógó mag. Könnyen összetéveszthető a sommal (Cornus sanguinea), mivel mindkét fa nagyjából egyforma magasságú, átellenes leveleik vannak, erős, kemény fájukat faszén előállítására használják fel.
Mérgező: a növény minden része, különösen a termés.
Hatóanyagok: evonozid, evonin.
Hatás: émelygés, görcsökkel járó hasmenés, hányás. Súlyosabb esetekben véres, vizes hasmenés. Pár óra elteltével keringési zavarok, rángógörcsök, ájulás, elhúzódó mérgezésnél máj és vesekárosodás figyelhető meg. A halál oka szívbénulás.
