A tuja vagy köznapi nevén az Életfa igen változatos örökzöld típus. Szinte minden kert meghatározó eleme. Örökzöld növényként mind télen, mind nyáron üde színfoltja a kertnek. Alakját tekintve találunk oszlopos, kúp, gömb, magastörzsű változatokat. Növekedési erélyét nézve, vannak normál iramban fejlődő tuják, lassan növekvő tuják, gyorsan növekvő tuják. Alkalmasak szoliter növénynek (oszlopos tuja, gömb tuja), kerülhetnek dézsába, cserépbe, melyek erkélyen, teraszon, üzletek előtt dekorálnak (oszlopos tuja, törpe tuja, gömb tuja, magastörzsű fajták), betölthetnek sövény funkciót (sövénytuja), talajtakaró szerepet (kúszótuja).
A nyugati tuja örökzöld toboztermő fa. 10-20 méter magas, koronája karcsú, kúpos, csúcsán mindig kissé lekerekített. A kéreg világosabb vagy sötétebb vörösesbarna, az idősebb fáké egyre inkább szürkésbarnára változik, hosszirányban jelentékenyen repedezett és keskeny sávokban leváló. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld. A pikkelylevelek keresztben átellenes állásúak, széles tojásdadok, közepükön mirigydudor látható, szétmorzsolva aromás illatúak. A porzós virágok aprók, hosszúkásak, sötétvörösek, az ágak végén helyezkednek el. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak, 8-10 tobozpikkelyük száraz.
Mérgező: hajtás, toboz.
Hatóanyagok: izotujon, tujon.
Hatás: gyomorpanaszok, hányinger, hányás, hasmenés, vesefájdalom, vérvizelés. Alhasi vérbőség által okozott vetélés is előfordulhat. Az idegrendszer károsodása miatt mozgás-, látás- és tudatzavar, fejfájás, pupillatágulás, Súlyos mérgezésben szívritmus epilektikus görcsök, máj és vese károsodás.
