Népiesen: Lángfa, dögfa, ebiszelence, ebsefa, puskaporfa.
A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozik. Nedves, lápos helyeken él. Többnyire cserjeszerű, de Gödöllő határában a Domony-völgyi tó közelében egy csoportban 4 vagy 5 méteres példányait is találtam. Ágai szórt elhelyezkedésben nőnek. Tüskéi nincsenek. A hajtások szőrösek. A kéreg szürke, fénytelen, barna szemölcsös, mint az égeré és a mogyoróé. (Ezeknek a kérgével lehetne a kéreg-árut hamisítani.) Jellegzetessége, hogy ha megkaparjuk, alatta barnás-piros elszíneződést látunk. A benge és az éger kérgének elkülönítésére szalmiákszesz (vagy valami lúgos oldat) alkalmazható: a benedvesítés helyén a benge piros lesz.
A fatest sárgás színű. Rügyei csupaszok. Levele visszás-tojásdad, épszélű, gyengén kihegyezett csúccsal. A virágok kicsik, zöldes-fehérek. Májustól szeptemberig folyamatosan nyílnak, ezért a bengén egyidőben találhatók friss virágok és különböző korú termések. A virágok 5 tagúak, kétivarúak. A porzószálak rövidek, portokjaik aránylag nagyok. A virágzat 2-6 db kis virágú bogernyő, a felső levelek hónaljából ered. A termés csonthéjas; lapítottan gömbölyű bogyó, tetején rövid heggyel. A bogyó az érési fokozatoknak megfelelően: zöld, piros, ibolyakék, csaknem fek
Mérgező: kérge hajtásrészei bogyói.
Hatóanyag: glikozid.
Hatás: erős hánytató valamint nagyon erős hashajtó hatással rendelkezik. A mérgezések száma alacsony.
