Régi, eredeti magyar, vagy tükörfordításból származó nevei közül néhány: ebtövis, macskatövis, fehértövis, disznótüske, sürgefa, hajtisztító, hajtisztító-kökény, festőkökény vagy szarvastüske – ami az egykori cervispina kathartica – névből származik. A bengefélék nemzetségneve az ógörög rhamnos = tüskebokorra utal.
A varjútövis szárazabb helyeken él. Alacsony, dúsan elágazó bokor, vagy 1-3 méter magas fácska. Ágai keresztben átellenesen nőnek. Rövid hajtásai között rövid, vaskos tövis ül. A kéreg sima, fényes, vöröses vagy szürkésbarna, barna szemölcsös, idősebb részeken cigarettapapír vékonyságú lemezekkel vedlik. A fa belseje piszkosfehér, rügyeit pikkelyek takarják. Levele hirtelen nyélbe keskenyedő, finoman fűrészes, sötétzöld, fényes. Májusban nyílik, júniusig virágzik. A virágok zöldes-sárgák, négytagúak, egyivarúak. A levelek hónaljából kicsiny virágok apró bogernyőben helyezkednek el. A növény egylaki. A porzók száma 10, azok a szirmoknál hosszabbak. A termős virágokban 4 bibeszál látható, ezeknek a virágoknak a kocsánya rövidebb. A termés 7-8 mm-es gömbölyű, fekete csonthéjas bogyó. Belseje barnás-zöld, húsos, nedvdús. Szaga frissen kellemetlen, íze eleinte édeskés, később undorítóan keserű, kissé csípős. Rágva a nyálat zöldes-sárgára festi. A bogyókat szeptember-októberben érdemes szedni. Szárítani sokféleképpen lehet, a fontos, hogy csörgő keményre száradjon.
Hatóanyagai: antrakinon-származékok és egy sárga festőanyag.
Hatása: Erős hashajtó hatású. Egyeseknél hányást, sőt bélgyulladást is okozhat.
