Hazánkban Janus Pannonius említi először a mandulát az, egyik költeményében. (Egy Pannóniában nőtt Mandula fáról címmel) Fagyzugos tájegységeken a termesztésével nem érdemes foglalkozni. Fagytűrő képességük, összefüggésben van, a fák kondicionális állapotával. A papírhéjú fajták fagyérzékenyebbek. Nagyon korai virágzású fajtákat, a mínusz 3-5 fokos lehűlések, gyakran károsítják. Fényigényes, 2500-300 óra napsütés szükséges. Gyakran erős, vastag törzset nevel. Koronája hajlamos az elsöprűsödésre, kedvező körülmények között, nagy, hosszú életű fává fejlődik. Rendkívül mész és szárasság tűrő. Szívósságánál fogva, megtelepszik, a napégette, száraz, sziklás lejtőkön is, de itt többnyire, csak bokor nagyságúra nő.
Virága fehér, vagy rózsaszínű, kora tavasszal nyílik, a legkorábban virágzó gyümölcsfa. Megkülönböztetünk édes, és keserű fajtát. A keserű íz figelmeztet mérgező hatására. Magas kéksav tartalma miatt több mag elfogyasztása mérgező lehet, pedig gyomorégés ellen igen hatásos!
Mérgező: termés
Hatóanyag: amigdalin.
Hatás: sejtméreg, kis adagban is véglegesen bénítja a sejtlégzés legfontosabb enzimjeit. Ez általános oxigén hiányt okoz a szövetekben, és fulladásos halál következhet be. Könnyű mérgezés esetén hányás, később fejfájás, szédülés, nyugtalanság, légszomj, mellkasi szorítás, látászavarok és bőrpír jelentkezik. Súlyos esetekben rángógörcsök lépnek fel, majd eszméletvesztés. A pupilla rángógörcsök lépnek fel, majd eszméletvesztés. A pupilla tág, a bőrön élénkpiros foltok jelennek meg. A halál oka a légzésbénulás.
