Neve: a "tenger harmata". A mediterrán tájak jellegzetes növénye. A monda szerint Mária rozmaringbokron szárította a köpenyét, így változtak a fehér virágok kékké. A rozmaring a hûség virága, menyasszonyok koszorújába fonták. Újév napján szokás volt rozmaring csokrot ajándékozni, hogy egymást a bajtól megóvják.
A fa ki nem nyíló rózsaszínű bimbóit fiatalon leszedik, napon megszárítják.
A fűszer jó az emésztõrendszerre, görcsoldó, antiszeptikus, fogfájást csillapító hatású.
Szegfűszegolaj - antiszeptikus, görcsoldó, szülést segítõ, erotikus késztetést serkentõ hatású. Külsõleg fogfájás ellen adhatjuk, a lyukas fogba 1 csepp szegfűszegolajat cseppentünk.
A szurokfű a majoránna vadon növõ alakja. Az ókorban szórófűnek használták, antiszeptikus hatást tulajdonítottak neki.
Teája étvágygerjesztõ, idegnyugtató és köhögéscsillapító hatású. Egyes levesek, fõzelékek, bab-, paradicsom-, töltelékek ízesítésére használják.
Neve a görög drakon szóból származik, sárkányt jelent.Talán sokfelé ágazó, csavarodó, kacska-ringós gyökerére utal. A "sárkánynövényt" mérges harapások, légzészavarok gyógyítására és altatónak használták.
Felhasználható: borsó-, bablevesekbe, zöldbab-, borsó-, krumplifõzelékbe, salátaöntetekbe, paradicsom-, uborka-, káposztasalátába, ecetes savanyúságokban.
Évezredek óta ismert gyógyhatása. Rendszertani neve Salvia, jelentése "jó egészségben van", illetve "meggyógyít, megment" igébõl származik. Az ókori népek úgy tartották, hogy ezeregy bajt tud meggyógyítani. Hitték, hogy meghosszabbítja az életet, jólétet és szerencsét hoz.
Felhasználható: zöldség-, paradicsomlevesben, salátaöntetekben, mártásokban.
