Az ősidőkben egy tudós remetét felkeresett egy ifjú, hogy fogadná tanítványának. Szerette volna a gyógynövények ismeretét elsajátítani. Az öreg egy darabig vonakodott, majd azt mondta:
- Rendben van, tanítványom és utódom lehetsz, egy feltétellel.- Mi legyen az?
- Ha hozol nekem három növényt, amelynek nincs gyógyító hatása, tanítványommá fogadlak.
Ó, hát mi sem könnyebb ennél, gondolta az ifjú, és elbúcsúzott.
Telt-múlt az idő, de az ifjú nem jelentkezett. Egyszer, úgy néhány év múlva találkoztak.
- Nos, ifjú! Meggondoltad magad?- Áh, dehogy. Csak sajnos azóta már többezer növényt megvizsgáltam, de még nem találtam közülük hármat, amelynek ne lett volna gyógyhatása.
- Nos, hát nem lehetsz a tanítványom, mert már magad is mester lettél.
Ez a kis anekdota azt példázza, hogy szinte bármelyik utunkba kerülõ növényre tekinthetünk úgy, mint nekünk rendelt orvosságra, vagy egészséges táplálékra.
Vannak a kertünkben, vagy a réteken, mezõkön olyan gazok, amelyek eddig sok bosszúságot okoztak. Talán ezután egynek-egynek megkegyelmezünk, és nemcsak megtûrjük, de örülünk is a jelenlétének.
a teljesség igénye nélkül....
antalvali.com/kover-porcsin-portulaca-oleracea.html