A káposztafélék vértisztító, tüdõrák megelõzõ hatásúak. A régi görögök azt tartották a káposztáról, hogy megfiatalítja az embert. Hatékony a nyombélfekély ellen, ugyanis fekélygyógyító U-vitamin van benne. A káposztalé kéntartalmát a bélbaktériumok elgázosítják, ami enyhe bélgörcsöket és gázképzõdést okozhat.
A rómaiak hat évszázadon át szinte univerzális szerként használták, belsõ- és külsõ tisztítóként, borogatásként, sebek kezelésére.
- fogfájásra borogatásként,
- sebeknél, tályognál borogatásként,
- inhüvelygyulladásnál, légúti gyulladásnál is külsőleg,
- gyomorfekélynél belsőleg,
- köszvénynél savanyítva használjuk.
Borogatással megszüntethetők arc- és fogfájdalmak, sőt reumás fájdalmak, zsigerek betegségei, még a daganatok is.
A fejeskáposzta legzöldebb, legvastagabb, szabad külső levelei a leghatásosabbak. Meg kell mosni a leveleket. Ha széles káposztaborogatást készítünk - például hasra, mellkasra - a le-veleket egyben hagyjuk. A kiálló, vastag szárat vágjuk ki, üvegpalackkal sodorjuk meg, ezzel az erős, vastag erezetet összezúzzuk. Kézmeleg vízben kissé megmelegítjük, több levelet egymásra rétegzünk, és rögzítjük a testrészen.
Kisebb testfelületek kezelésénél csíkokra vágjuk a káposztaleveleket. Sebeknél, tályognál a csíkokat tetőcserépszerűen használjuk, hogy a váladék ki tudjon folyni közüle. A borogatást reggel, este cseréljük.
Nagyon hatásos például csípőizületi gyulladásnál, inhüvelygyulladásnál, légúti, mandula-, torokgyulladásnál. Használják vasalóval felforrósítva is. Inhüvely-gyulladásnál lereszelve, megmelegítve, kesztyűbe töltve húzzuk a kezünkre.
Gyomorfekélynél, gyomorvérzésnél káposztaturmixot készítünk. Lereszeljük a káposztát, kevés vízzel elturmixoljuk, leszűrjük, a léből naponta 1 liternyit fogyasztunk. A fokozott gázképződést köménymaggal közömbösíthetjük.
A savanyított káposztát köszvénynél használjuk, kúra formájában.
