A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, kis bokrokat alkotó sztyeppnövény, amely márciustól május közepéig virágzik.
Hazánkban dombvidéki és hegyvidéki élőhelyeken, napsütötte pusztafüves lejtőkön, száraz sziklagyepekben, lösz- és homoki gyepekben, irtásréteken és legelőkön, karsztbokorerdőkben és ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. A Ny-DNy-i országrészből hiányzik, és állománya nagyon megritkult az Alföldön is. A tavaszi héricset is élőhelyeinek megszűnése, virágainak gyűjtése és a tövek kiásása veszélyezteti.
A magányosan fejlődő, nagy- és változó számú, fénylőn aranysárga szirmokból álló virágai már messziről felhívják magukra a figyelmet. A száron sűrűn helyezkednek el a keskeny levélsallangokból álló, szárnyasan összetett levelek, melyek fonáka kopasz. A virágban számos sárga színű porzó és termő található. Május végétől a kezdetben zöld, majd idővel megbarnuló bunkószerű, felálló kocsányú terméscsoportjait figyelhetjük meg. Magjainak terjesztéséből a hangyák is kiveszik részüket. Ennek köszönhetően kis szerencsével egy termetesebb hangyaboly közvetlen közelében számos „hérics-bokorra” is felfigyelhetünk.
Erősen mérgező, így a legelő állatok kerülik.
Hatóanyagok: cimarin, adonitoxin.
Hatás: emésztőrendszeri zavarok, heves hányás, hasmenés, majd vesegyulladás, fájdalmas vizelés, májlézió, lázas állapot. Súlyos mérgezésben szívritmus zavar, nehéz légzés, tág pupillák, izgatottság.
