Az emberek egy jelentős része időszaki munkára messze földre vándorolt a magyar falvakból, és így más tájakat ismert meg, új munkaeszközöket, munkamódokat, szokásokat hozott magával, melyekből sok meghonosodhatott, általánossá válhatott. A termelvények, ismeretek, szokások kicserélődésének különös alkalmait biztosították hosszú évszázadokon keresztül a búcsúk, piacok, vásárok, ahova néhány község, esetleg nagyobb terület, sokszor egész országrészek népe gyűlt össze. Ezek a találkozások, beszélgetési, ismeretségkötési lehetőségek az anyagi és szellemi javak kicserélődésének fontos alkalmai, hatásuk a jelenkorig lemérhető.

A búcsú ótörök származású magyar szó, már az átadó nyelvben „felmentés, bűnbocsánat” jelentést is magába foglalt, mely a középkortól kezdve a magyarban „búcsújárás, vallási ünnep” jelentéssel egészült ki. Ilyen formában alakította ki azt a katolikus egyház, bűnbocsánatot hirdetve a résztvevőknek, de sok esetben kereszténység előtti vonásokat is felfedezhetünk benne.

A pogány magyarok maradékai a XI–XII. században az erdők mélyén, sziklák és források mellett hódoltak ősi szokásaiknak. A források tisztelete tovább is megmaradt, és az egyház – mint mindenütt Európában – igyekezett a csodatevő erejükbe vetett hitet növelni.

A búcsúk máshol egy-egy templomban elhelyezett csodatevőnek tartott képhez, szoborhoz kapcsolódtak. Dél-Dunántúlon az andocsi búcsú emelkedett a legnagyobb hírre. Híres zarándokhely volt még Szegeden az alsóvárosi templom, melynek Fekete Mária-képéhez minden augusztusban az innen kirajzott telepesek 30–40 kilométerről gyalog zarándokoltak. A csíksomlyói búcsún Székelyföld csaknem egész katolikus lakossága részt vett. Zászlók alatt, énekelve, sokszor napokig vonultak a szent helyre, ahol a falu lakosai ingyen, legfeljebb csekély díjazásért szállásra-kosztra fogadták őket. Ma már egész Kárpát medence, sőt a világ magyarsága is elzarándokol pünkösdkor ide.

Egy-egy falu búcsúja a templom szentjének névnapjához kötődött ezek az összejövetelek még több világi elemet foglaltak magukba. Idegenek rendszerint csak a szomszédos falvakból jöttek, mert ez a mai napig elsősorban a falu ünnepe, melyre igyekeznek azok is hazajönni, akik más faluba, esetleg más országrészbe származtak el innen. A családok és a falu egész közössége találkozik ezeken az összejöveteleken. A vallási jelleg elhomályosulását az is mutatja, hogy az ilyen búcsúkon a vendégeskedésben a falu protestáns lakói is részt vesznek. A templom felkeresése elsősorban az idősebb korosztályra korlátozódik.

Minden vallás más évfordulóhoz kapcsolta a búcsút.

A búcsúkon legtöbb helyen kirakódó vásár, körhinta és egyéb mutatványos is szórakoztatta a nagyérdeműt.

Népszokások

A falusi családok az általánostól eltérő ételeket fogyasztottak bizonyos családi események, egyes nagyobb munkák vagy egyházi ünnepek alkalmával. Ha ünnepeltek, ha örömük, bánatuk volt, azt mindig megosztották egymással a család tagjai, a rokonok, a jó barátok, a komák, a szomszédok. Jellemző volt, hogy a nagyobb munkákat kalákában végezték, egymást segítették és együtt ünnepeltek. A legünnepeltebb családi események voltak: A gyermek születése. A férjhez menés vagy a nősülés, a lakodalom. A családtag halála, a halotti tor. A faluközösség nagy ünnepe volt a búcsú. Az általános munkás napoktól eltérő nap volt az aratás, a gabona hordása, a kukoricafosztás, a tollfosztás, a tökmag köpesztése (Hetesben), a disznóölés. Egyik-másik egyházi ünnepnek is voltak jellegzetes ételei, így a húshagyó keddnek, a mindenszenteknek, a karácsonynak, az év végén szilveszternek és újévnek.

BUCSU - ételek

A falusi búcsúk alkalmat adtak arra, hogy a faluból távolabbi vidékre származott rokonok meglátogassák régebbi, talán legénykori barátaikat, és a faluban maradt rokonaikat. Nem minden faluban volt búcsú, általában templommal rendelkező faluban tartották. A búcsú a falu ünnepe volt, amelyet vendégvárással, ünnepi ételekkel, zenével, tánccal ültek meg. A nagy búcsúk abban az időszakban voltak, amikor a mezei munkák már megengedték a parasztságnak, hogy ünnepeljen, vendégeskedjen, szórakozzon. Nagytilajban Márton napján (november 11-én) vagy az azt követő első vasárnapon volt a búcsú, ami három napig tartott. Azért lehetett három napig mulatozni, mert erre az időre elfogyott a mezei munka, meghíztak a ludak, több háznál már a sertések is, kiforrtak a mustok, volt új bor.

Minden feltétele megvolt a vendégeskedésnek; a szabadabb idő, a megtelt éléskamra,az új bor. A háziasszonyok már napokkal előbb készültek a búcsúra. Köpülték a vajat, levágták a hízott ludakat, a tyúkokat, két nappal előbb megsült a főtt perec. Friss kenyeret és kalácsot sütöttek. A gazda elegendő bort hozott haza a szőlőhegyről. A búcsú napján ünneplőbe öltözött férfiak és a konyhában szorgoskodó asszonyok várták a vendégeket, akiket már jóval a búcsú előtt meghívtak, de a hívatlanul jött rokont is szívesen látták.

A búcsú napján a kanász nem hajtotta ki az állatokat a legelőre. Ünneplőbe öltözve tülkölte végig a falut, mert ezen a napon minden gazdától járt a részére egy pint bor és egy kalács vagy perec. A tülkölésre a gazdák kivitték a kapuba a járandóságot, és átadták a pásztornak vagy családtagjának.

A búcsú első napját a család és a vendégek otthon, a gazda lakásában töltötték el. Ettek, ittak és megbeszélték egymás ügyes-bajos dolgát. A második napot a korcsmában töltötték, ahol zene és tánc volt, de enni hazamentek. A harmadik napi vendégeskedés már inkább a felnőtt férfiaké volt, ők tartották a szőlőhegyen a még ott maradt rokonokkal, a falusi és hegyi szomszédokkal. Pincétől pincéig mentek, megkóstolgatták egymás borát, előkerült a tarisznyában hozott sült libacomb, vagy a hegyen készítettek jó zsíros, fűszeres gulyást.

A Márton-napi búcsú étrendje a következő volt: reggelire általában hagymás sült libavért, libatepertőt és hámozott sült burgonyát ettek. Ebédre lúd- vagy tyúkleves, főtt hús zsemlemártással, túrós és káposztás rétes, ludaskása, tejfölös paprikás csirke, liba-, pulyka- vagy disznópecsenye, párolt vörös káposztával. Majd a sütemények következtek: főtt perec, cukorperec, kráfli, mézeskalács, mézes és szalalkális aprósütemények.

Ebéd előtt, ebéd közben és ebéd után is bort ittak.

A délutáni beszélgetés és iszogatás közben mindig az asztalon volt a perec és a kalács.

Vacsorára csak sült húsok voltak, valamint sütemény és kalács.

A második napi reggeli kocsonya volt. (Természetesen a napot pálinkával köszöntötték.)

Ebédre paradicsomos káposztát és rétest adtak. Asztalra kerültek az előző napról megmaradt sült húsok is. A vendégek lassan útnak indultak, akik ott maradtak, a háziakkal a korcsmába mentek. Vacsorára az ebédről maradt ételeket adták. Harmadik napon csak reggeli volt otthon, ami általában fokhagymás savanyú rántott leves volt az előző napi sok evés, ivás után. Reggeli után a férfiak részére elkészült a tarisznya, amelybe libacomb, szalonna vagy egyéb hús került. (Ebből főzték a gulyást is.)

Forrás: mek.oszk.hu

A különböző célú és indíttatású búcsúk összefoglalására született archív filmeket összevágó dokumentumfilm. Katolikus, görög-katolikus, cigány búcsúk, - Magyarországon és Erdélyben évente ismétlődő, hagyományos találkozási helyek, ahol paraszti életformához tartozó ünnepi alkalom megnyilvánulásait láthatja a néző. / This documentary presents the different goals and intentions of pilgrimage. These Catholic, Greek-Catholic and gypsy feasts and traditional annual meetings in Hungary and Transylvania, are festive events in peasant life. /

Rendező / Director: Tari János; Operatőr / Camera: Icsey Rezső, Keszi-Kovács László, Németh Imre, Lehel László;

Néprajzi Múzeum, Budapest, 1987. magyar / Hungarian; fekete-fehér / b&w; 16mm, 41".36' BETA SP, UM LB, VHS PAL