A tokaji szőlőművelés
A filoxéravészt megelőzően a kopaszmetszéses fejművelés volt jellemző a borvidéken. Ma az alacsony-kordon, kis sortávolsággal terjedt el. Ennek előnye a talajról visszaverődő fénysugarak és a hő kedvezőbb hasznosíthatósága. Mindazonáltal fontos figyelemmel lenni arra, hogy ne legyen túl alacsony a kordon, mert ez a hosszú fürtök talajra fekvését eredményezné.
A szőlőművelésbe épített mechanizmusok
A kvalitatív jellemzőket a termelők három szintes ún. TET mechanizmus konjunktív alkalmazásával biztosítják.
- Természetes adottságok kihasználása (dűlőszelektáció)
- Elvek konzekvens alkalmazása
- Technológia és tudásközpontú termesztés és következetes ellenőrzés
1. A Tokaji borvidék differenciált természeti adottságai, a kedvező időjárási viszonyok, talaj összetétel, csapadék és napsütés mennyisége már önmagukban felkínálnak egy természetes szelekciót, hiszen ezen környezeti viszonyok lényeges mértékben befolyásolják a termelendő szőlő lehetőségeit. A termelők ennek tudatában célszerűen és élve az előző lehetőséggel kizárólag olyan területeken termesztenek, melyek adottságaik révén alkalmasak a Tokaji borhoz méltó, magas minőség elérésére és a termékek fajtájának és beltartalmának megfelelő szétválogatásra.
2. A bortermelők már az alapanyag beszerzés tekintetében is - a termelés folyamatának kontrollálása, valamint az alapos kémiai és érzékszervi ellenőrzések keretében - konzekvensen alkalmazzák a „Kötelező elővigyázatosság (Precautionary Principle)”, illetve a „Szántóföldtől az asztalig (From stable ground to table principle)” minőségbiztosítási elveket.
3. A borászati vállalkozásoknak - magasan képzett szőlészeti szakembereiken keresztül - mindig a legaktuálisabb szakmai információkat összegyűjtve, a legjobb termelési módusok kiválasztásával, megismerésével és kialakításával teljes körű rálátásuk van az alapanyag termelésre és technológiájára.
A fenti szigorú szőlőtermesztési követelményeknek való megfelelés ellenpólusa, az alapanyag termesztőket védő mechanizmusok fenntartása, melynek egyes elemei:
- szakmai utasítások adása,
- fix minimumár meghatározása (védőár),
- garantált felvásárlás, termék előleg fizetés
- hosszú távú együttműködés,
- a folyamatos ellenőrzés által a szőlő jó minőségének biztosítása,
- átlátható, a termelők által elérhető és előnyös rendszer működtetése,
- termelőbarát működés,
- értékesítési biztonság és versenyképesség növelés és stabilizálás.
E három mechanizmus alkalmazása teljességgel garantálja a tekintélyes alapanyag spektrum kvalitatív jellemzőinek biztosítását.
Szőlőfajták
A szőlőterületek kb. 60%-án a tüzes, savas borairól ismert bőtermő Furmintot termesztik. A legjobb és legtöbb aszúszemeket adja a tokaji fajták közül. A Hárslevelű fagy- és aszályérzékenysége miatt csak a területek 30%-án termesztett illatos, elegáns, fajtajelleges bort adó fajta. A Furmintnál lágyabb bora van.
Az előbbiekkel ellentétben, a következő fajta, a Sárga muskotály nem hungarikum. Bora rendkívül illatos, muskotályos. Egy ígéretes fajta a Zéta (régen Oremus), amely a Furmint és a Bouvier fajták keresztezésével keletkezett. Korai érése és jó aszúsodási hajlama miatt érdemes rá odafigyelni, annak ellenére, hogy nehéz termeszteni, betegségekre való érzékenysége miatt.
A Kövérszőlő kedvelt fajta volt a borvidéken, nem véletlen, hogy manapság újra felkarolják ennek az erdélyi eredetű, illatos bort adó szőlőfajtának a termesztését.
1. Furmint
Elsősorban a Kárpát-medencében alkot fajtacsoportot (Piros, Változó és Fehér furmint), amelyből Hegyalján a Fehér furmint klónjai fordulnak elő. Kilenc alfajtája ismert, többségük azonban kiszorult az ültetvényekből. Tőkéje erős növekedésű, kevés, hosszú, felfelé növő vesszőt nevel. Levele alig tagolt, legfeljebb karéjos, fűrészesen fogazott szélű. Fürtje középnagy, hengeres, bogyói gömbölyűek. Késői, október második felében érő fajta, nagyon jól aszúsodik. Tokaj-Hegyalja fő fajtája, a Tokaji Aszú és Szamorodni nagyrészt ebből a szőlőből készül. Németországban Mosler, Franciaországban Tokay néven ismerik. Bora közepes illatú, kemény, testes, tüzes, robosztus. Jól érlelhető.
2. Hárslevelű
Régi hegyaljai fajta. Hajtása szintén felfelé törő, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje jellegzetesen hosszú, laza, vége olykor fecskefarkszerűen elágazik. Szintén erős növekedésű, érése a Furminthoz hasonlóan kései. Töppedésre, aszúsodásra hajlamos, termése karakteres aromaanyagokkal rendelkezik. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny, csak megfelelő fekvésekben érzi jól magát. Napjainkban szelektált klónjait termesztik. A német nyelvterületen Lindenblattrige néven ismert. Hazánkban Tokaj-Hegyalja második jellegzetes fajtája. Bora finom hársméz illatú és zamatú, kemény, testes, fanyar utóízű.
3. Sárga muskotály
A leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése fajtajellegzes íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. Betegségekkel szemben ellenálló képessége nagyon gyenge. Mély rétegű, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi legjobban magát. Bora finom illatú, zamatú, gyakran lágy. Ha idejében szüretelik, savai finomak. Gyakran utólag édesítik, ilyenkor az édesség az ízeket elfedi. Kitűnő házasítási alapanyag.
4. Zéta (Oremus)
Bouvier és furmint keresztezésével 1951-ben nemesítették. Középerős növekedésű, középvastag vesszőket nevel. Levele a Furmintéhoz hasonlít jobban karéjos, fűrészes szélű. Elsősorban korai érésével és aszúsodó képességével tűnik ki. Szeptember második felében a Furmintnál négy-hat héttel korábban érik. Korábban Oremusnak nevezték, idővel azonban a Zéta név lett elfogadott.
5. Kövérszőlő
Fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravészt követően szinte teljesen kiszorult a termesztésből. 1998-ban szerzett állami minősítést, de a közeljövőben várhatóan a telepítésre ajánlott fajták közé kerül Tokaj-Hegyalján. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Fürtje középnagy, ágas, laza, bogyója gömbölyű, középnagy. Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. A Furmintnál 10-14 nappal korábban érik. Sok és jó minőségű aszút terem.
6. Gohér
Szikszai is említi, tehát a XVI. században már bizonyíthatóan termesztették. Korai érésű, magyar eredetű fajta. Tőkéje középerős növekedésű, levele tagolatlan vagy karéjos, fűrészes-csipkés szélű. Fürtje nagyon laza, középhosszú, bogyói oválisak, középnagyok. Termőképessége kicsi, ezért jól termékenyítő fajtákkal vegyesen kell telepíteni. Töppedésre, aszúsodásra rendkívül hajlamos. Fagyra kissé, szárazságra kevésbé érzékeny. Újbóli termesztésbe vonására kísérletek folynak Hegyalján.
Forrás:
www.tokajiwines.eu
