A pálinkák


A pálinkák

A nyelvtudomány számos példát ismer arra, hogy egy szó jelentése idővel megváltozik. Ilyen példával az alkoholtörténet is szolgálhat. A gyümölcspálinka is brandy lett, holott az elnevezés eredete a holland brandewijn, illetve a német Branntwein szóra vezethető vissza, jelentése égetett bor.

A gyümölcsből erjesztett italok megérdemlik, hogy azonos nevet viseljenek a borpárlatokkal, hiszen - leszámítva a valóban különlegesen eredeti cognacot és armagnacot - "versenyképesek".

Mint például az Applejack, a kedvelt amerikai almapálinka. Angol bevándorlók telepítettek almafákat New Englandben, ahol a hagyomány szerint sokkal hamarabb hoztak termést, mint Angliában. Itt készült az első Applejack, innen terjedt tovább az élvezete az új hazában. Jó ideig erősen tartotta magát az a vélemény, hogy az egészséghez szükség van erősítő italokra. Márpedig az üstben égetett almapálinka erős ital volt. Az igazi yankee azzal kezdte a napot, többnyire magával vitt egy kancsót a mezőre. S este így rendelte a kocsmában: "Adj egy pohárka horogütést". Mindenfajta egyházi-családi ünnep - a menyegzőtől a közös egyházközségi vacsorán át a temetésig - elképzelhetetlen volt Applejack nélkül. Később még a második desztillálás után is erős ital volt, csak amióta gabonapálinkával, vízzel keverve készül, ment le az alkoholtartalma 50 fok alá.

Ha nincs is ilyen hangzatos története, a francia Calvadost tartják a legfinomabb almapálinkának. Normandiában desztillálják, a normandiai pincéken kívül nehéz igazán jót találni, a legjobbnak a Vallée d’Auge-ban készültet tartják.

Franciaországban legfeljebb a Mirabelle de Lorraine az, de csak akkor, ha a Nancy és Metz körzetében, száraz időben szedett, gondosan válogatott, élesztővel erjesztett szilvából készítik, a cognac mintájára kétszer desztillálják, s utána még hordóban érlelik. Ezután is különbséget tesznek a kettő között - a metzi javára.

Az Elzászban és Svájcban készülő Kirschhez vagy Kirschwasserhez a cseresznyét magostul desztillálják, s paraffinnal bélelt hordóban vagy cserépedényben érlelik, hogy megőrizze tiszta fehér színét. Németországban a Fekete-erdőről Schwarzwaldernak is nevezik.

Az ország határain túl is kedvelt svájci körtepálinkát, a Williamset hegylakók "találták fel", mert a svájci hegyvidéken termett körte közvetlen fogyasztásra nem bizonyult alkalmasnak. Nevét az egyik körtetermesztőről kapta. A legelismertebb körtepálinka Wallisban készül.

Gyümölcspálinkának számíthat az Arrak is, neve az arab "lé" vagy "édes" szóból származik, s a névnek szinte annyi variációja van, ahány országban ismerik és fogyasztják (Arraki, Arack, Arak, Raki). A Közel-Keleten datolyából, a kelet-indiai szigetvilágban a pálma erjesztett nedvéből, Görögországban gabonából készül. Gyártása sokféle, de hatása meglehetősen egységes: gorombának nevezhető ital. Egy francia mondás szerint: "Aki egyszer megkóstolta, soha nem felejti el az ízét."

Ugyancsak erős, de élvezhetőbb ital a Kelet-Európában kedvelt Slivovitz (Sligovica), amit a bosnyákok és a szerbek Rakijának hívnak. Húsz évnél idősebb fák terméséből 75 hektoliteres hordókban három hónapig erjesztik, kétszer desztillálják, tíz hektoliteres hordókban egy évig érlelik, akkor válogatott friss szilvát adnak hozzá, s még öt évig állni hagyják.

A Cujka román szilvapálinka, színe a zöldestől a sárgáig változik. Melegen, cukorral, borssal ízesítve fogyasztják.

Amit még érdemes ismerni vagy megismerni

  • Borovicka - borókabogyóból készített szlovák pálinka
  • Finkel - borókabogyóból készített norvég pálinka
  • Eau-de-vie de Framboise - francia málnapálinka
  • Gerobada - a papaja gyümölcséből készített brazil égetett szesz
  • Kranawitter - tiroli borókapálinka
  • Mendronhos - portugál eperpálinka


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2009. október 29. Szerkesztette: Muretics István
Nézettség: 4,426 Kategória: Italok » Pálinkák
Következő cikk: Kultúrált pálinkafogyasztás


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: