A fehér hóbogyó (Symphoricarpos albus) hófehér színű, sokáig a vesszőkön maradó, nagy méretű, bogyószerű termésének köszönhetően igen dekoratív növény. Júniustól szeptemberig nyíló, apró, harang alakú, fehér vagy rózsaszín virágai, majd fehér, húsos bogyószerű termései adják díszítő értékét.
Évelő növény. Az országban mindenütt előfordul, bokros és cserjés helyeken, ártéri erdőkben és kerítések mentén gyakori. Sárgásbarna, föld alatt kúszó tarackokkal terjed. Hajtásai felállók, 30-70cm magasak, kopaszak. A szórtan elhelyezkedő, 6-12cm hosszú és ugyanolyan széles levelei háromszög-tojásdad alakúak, lekerekített vállúak, tompa vagy hegyes csúcsúak, sárgászöldek.
A fagyal (Ligustrum ovalifolium) egy szívós kis örökzöld cserje. Nagyon jól tud alkalmazkodni a természeti viszonyokhoz, és szinte minden földben megél (kivéve talán a mocsáras vidékeket). Ugyanolyan jól érzi magát árnyékban, mint a napon. A fagyal sövény a legkeményebb teleket is kényelmesen átvészeli. Gyorsan növekedik.
Mérgező: bogyó, levél, kéreg.
Hatóanyag: glikozid.
A tuja vagy köznapi nevén az Életfa igen változatos örökzöld típus. Szinte minden kert meghatározó eleme. Örökzöld növényként mind télen, mind nyáron üde színfoltja a kertnek. Alakját tekintve találunk oszlopos, kúp, gömb, magastörzsű változatokat. Növekedési erélyét nézve, vannak normál iramban fejlődő tuják, lassan növekvő tuják, gyorsan növekvő tuják.
A dohány (régies nevén tabak vagy tubák) a növények egy nemzetsége (Nicotiana), a burgonyafélékhez tartozik. Szárított leveléből készülnek a dohánytermékek (bagó, cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány, burnót).
A dohány (Nicotiana) a burgonyafélék családjának nemzetsége. Egyéves vagy évelő, dudvaszerű növény. Levelei ép szélűek, ellipszis alakúak.
Virágzási időszaka május közepétől októberig terjedhet. A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek, különböző hosszúságúak. A 2 zöld, serteszőröktől borzas csészelevél virágnyíláskor lehull. A 4 nagy. lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű tövén fekete folt van. Toktermése sokmagvú, éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik fel.
Az ebszőlő csucsor évelő növény, fásodó gyökerekkel. Szára elágazó, elfekvő vagy felkúszó, alul kissé fásodó. Levelei szórt állásúak, lándzsa alakúak vagy megnyúlt tojásdadok, kihegyesedő csúccsal. A levelek válla sokszor két oldalkaréjra tagolt. A virágok ötszirmúak, a szirmok lilásak, visszahajlók, az aranysárga porzók szorosan körülfogják a bibét.
Hazánkban csak az 1800-as évek végén, 1892-ben kezdték el a csillagfürt termesztését, de nagyobb arányú elterjesztésére csak a XX. század első felében került sor. Kezdetben csak keserű csillagfürtöt termesztettünk zöldtrágyázás céljára. Az édes csillagfürt termesztése csak a 30-as évek közepén kezdődött el.
A kecskerágók nemzetsége (Euonymus) a nevét, amely még Teofrasztusz idejéből való, jelentése pedig “jó nevű”, inkább rossz, mint jó tulajdonságainak köszönhetően kapta. Dörzsölésre büdös szagot bocsájt ki, és gyümölcse is mérgező, kétségtelenül elrettentő mivoltának köszönhetően kapta ezt a nevet.
Az egyetlen Magyarországon őshonos Ciklámen faj, az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) főleg az Alpokalján terem.
Szabálytalanul gömbös gumóik a föld alatt, vagy annak felszínén helyezkednek el. A levelek széles szíves, vagy vese alakúak, gyakran foltosak, általában tél végén jelennek meg, a száraz nyári időszakban elpusztulnak.
