A borostyán növény akár 100 évig is él. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori, és árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik. Az üde talajokat és párás éghajlatot szereti. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik. A borostyán hazánk jellegzetes örökzöld, kúszó cserjéje, ami 15-20 m magasságig képes felkúszni.
Boglárka (Ranunculus), a boglárkafélék családjába tartozó népes növénynemzetség. Kb. 250 faja van. Közismert erdei növény a Mérges a torzsika, libadöglesztő, leánykökörcsin, a salátaboglárka. Tömeges megjelenésével májusban a réteket sárga színbe öltözteti. Vannak havasi, szépvirágú fajai is. Vízben élnek a Batrachium alnemzetség fajai. Az Alföld mocsarainak jellemző, ritka faja.
Az aranyeső napfényes erdők, sziklás és köves lejtők lakója. A napos helyeket és a száraz, meszes, tápanyagban gazdag vályog- és törmeléktalajokat kedveli. A síkságoktól a hegyvidékekig megtalálható.
Az aranyeső 5-7 méter magas, felálló ágú bokor vagy kis fa, keskeny, szabálytalan koronával. Kérge sima, zöldesbarna.
Az anyarozs, vagy régi magyar nevein varjúköröm és rozsüszög nem más, mint egy, a rozson élősködő tömlősgombának az áttelelő, kemény meddő telepe, ún. szkleróciuma (a gomba hifafonalak szövedéke). Az élősködő általában nagyobb, mint a gabonaszemek, de alakja olyan, mint a gabonaszemeké.
Amerikából származó alkörmös (Phytolacca americana) valamikor festőnövény volt, ma azonban már tilos a használata. Elvadult, de sok helyen a kertekben dísznövényként nevelik. Évelő, amelynek vastag, répaszerű gyökere van. A növény magassága egy-másfél méter is lehet. A virága fehér, csüngő fürt, sötét színű, bogyószerű termése festő levet enged.
A napsütötte helyeket, az alacsony tengerszint feletti magasságon található száraz, homokos talajokat kedveli, gyakran ültetik is. Magyarországon az ország nyugati területeinek savanyú talajain őshonos. Gazdagon virágzó díszcserje. A rekettyékhez hasonlít; nemzetségükön belül igen sok hasonló faj található, ezért határozásuk is rendkívül nehéz.
A Rekettye, a hüvelyesek rendjében, a pillangósvirágúak családjának egyik nemzetsége, mintegy 70 fajjal, amik közül a Kárpát-medencében 18 honos. Zöld vesszejű cserje vagy félcserje. Levelei oválisak vagy megnyúlt lándzsa alakúak, ritkán háromágúak, satnyák. Egyes fajok teljesen levéltelenek; azok szerepét a fiatal, zöld hajtások vették át.
A Buxus, más néven Puszpáng, lassan növekvő lomblevelű örökzöld cserje. Igénytelen növényként parkok, kertek közkedvelt dísze. Sűrű, tömött bokrot nevel, mely idővel a 3-4 m-t is eléri. Fényes, apró, kerek levelei, áprilisban nyíló illatos krémsárga virágai teszik igazán különlegessé. Megél napos, félárnyékos, ugyanakkor árnyékos területen is.
A mák (Papaver somniferum) klasszikus, termesztett gyógy- és egyben mérgező növényeink egyike. Szára sima (ritkán szőrös), általában 60-80 cm-re nő. Alsó levelei oválisak, a felsők azonban levélnyél nélküliek (ülők), alakjuk tojásdad. Nagy, jellegzetes virágai vannak, melyek színe a fajtától függően a fehértől a liláig változhat. Virágzáskor két csészelevelük lehullik.
A magyal (Ilex aquifolium), mint a jóakarat, a béke, az egészség és a boldogság szimbóluma, de gyakran kapcsolják a karácsonyi szezonális dekorációval. A tél terméketlen sápadtságában, a tél és a hó ellen a magyal formálja meg az erdőség egy meghatározó alanyát. Sima fényes levelei és skarlát/piros bogyófürtjei színt ad a levéltelen fáknak, feldobja a fáradt vándor szíveket.
