Lássunk néhány példát arra, mit tartalmazhatott a szentelésre vitt kosár:
Göcsejben a századfordulón a szentelésre sonkát, tojást, kalácsot, tormát szoktak kengyeles kosárban küldeni. Hitük szerint a tojás Krisztus keresztfáját, díszítése Krisztus kötelét, a torma a keserűséget jelképezi. A család először a tormából evett, bizonyára azért, mert Krisztus is szenvedett és nélkülözött a feltámadás előtt.
Vásárosdombón a fentiek mellett még kolbász, egy üveg víz és só is került a kosárba, Patosfa asszonyai pedig a paprikát sem hagyták ki belőle. Lucskán tormát, sót, vajat, szalonnát, sonkát kalácsot és tojást vittek szenteltetni.
Csíkménaságban a pap nagymise után szentelte meg a húsvéti eledeleket, amelyeket a hívek csíkos tarisznyában, keresztelői kosarakban készítettek oda szép sorjában. A kosárban kenyér, kalács, sültbárány, sonka, tojás és só volt.
Szabolcsban élő görögkatolikusainknál a pászka, vagy pászka a kosárba tett sonkából, tojásból, ún. sárga túróból, vajból, bárányból, tormából és borból állott. Volt olyan család, amely egészen fehérvasárnapig csak ezeket a megszentelt ételeket fogyasztotta.
A moldvai csángóknál a pászka tojásos túróslepény, mellette kozsonna, vagyis tejjel, tojással, túróval, mézzel, mazsolával készült húsvéti sütemény, valamint hímestojás. A feltámadási szertartás után szokták elfogyasztani, miközben azt mondogatják egymásnak: feltámadt Krisztus. A felelet: higgyük valóban.
A protestánsok körében gyakorlatilag ugyanazok a húsvéti ételek voltak szokásban, mint a katolikusoknál, csak természetesen megszentelés nélkül fogyasztották ezeket.
