Valószínűleg a Monarchiában idején alakult ki, és ma is az utódállamokban, de elsősorban Magyarországon és szerte a világon, ahol magyarok és magyar származásúak laknak, ismert és kedvelt édesség. Jellegzetessége, hogy egyetlen alkalomra készül: karácsonyra. Kezdetben kizárólag fondánból készült, főként kis csónak alakúra formázták keményítőpúderből képzett negatívba öntve. Ízesítése jellemzően kakaós és gyümölcsízű. Ahogy említettük a fondáncukorkáknál, a fondán nagyon könnyen kiszárad, ezért felületét ún. kandiszréteggel vonták be. A kandírozást ma csokoládéval vagy bevonómasszával (kakaós zsírmasszával) történő mártással helyettesítik, amely ugyancsak jól védi a kiszáradástól.
A karácsonyfára készülő termék eredeti csomagolása: minden egyes szaloncukorkára ún. kalappapír + selyempapír kerül (ezeket egy hajszálvékony ragasztócsík rögzíti egymáshoz), a papírok két oldala rojtozott, és a cukorkaszem két végén összecsíptetések rögzítik a csomagolást.