Kevés ünnep van, amelynek annyi elnevezése alakult ki, mint augusztus 20-nak. A kifejezések szaporodása az elmúlt ötven év termése, a második világháború előtt szinte egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált. Miután az ünnep a körmenetből nőtte ki magát, az elnevezés adta magát. A Horthy-rendszerben annyi változás történt, hogy kibővítették az ünnepnapok számát és Szent István-hétnek nevezték a programdús megemlékezést.
1945 után, a kommunista megszállás alatt már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Kezdetben csak a szent jelző fogyott el István király neve előtt, majd 1948-ban felütötte a fejét az új kenyér kifejezés, ezt pedig az alkotmány ünnepe követte, ami egyszerűen felháborító belegondolva, mert az Apostoli Magyar Királysággal, amit Szent István szilárdított meg, abszolút nem lett jogfolytonos az új alkotmány. Gyakorlatilag egy ezer éves, megszentelt múlttól szakítottak el minket, és még ezt akarták ünnepeltetni Szent István, a Szent Korona ünnepén.
A kommunisták meg akarták fosztani az ünnepet keresztény (főként katolikus) múltjátó. Először az új kenyér ünnepe bukkant fel. Az elfelejtett aratóünnepségek propagálása nem a kommunisták ötlete, már a 20. század legelején mozgalom indult a népszokás érdekében. Az új kenyér kifejezést a Horthy-rendszerben is használták, ez sem volt újdonság. Azonban akadt egy jelentős különbség a korábbi és a kommunista gyakorlat között: míg az elődök az új kenyér elnevezést kiegészítésnek szánták, addig a Rákosi-diktatúra az ünnep átformálására használta, az elnevezést kötelezővé tette.
A diktatúra saját gyártású elnevezése az alkotmány ünnepe. 1949-ben lépett életben a legfőbb törvény, s mivel az elnevezés saját fejlesztés volt, a hatalom birtokosai előnyben részesítették az új kenyérrel szemben. Többféle verziója alakult ki: az alkotmány évfordulója, az alkotmány napja vagy akár a népi hatalom ünnepe. A hetvenes években új divat ütötte fel a fejét: augusztus 20-át hármas ünnepként jellemezték, a fent említett két elnevezés mellett újból megjelent István király neve is. Első királyunk és munkássága több formában köszönt vissza, a leggyakoribb az államalapítás kiemelése volt. A fenti sorokban viszont megbújik egy másik új szereplő: a semleges augusztus 20. elnevezés.
A módszerváltás után megmaradt a katyvasz, a tömegek számára csak az évi nagy "bulit", óriási (mostanában szó szerint haláli) tűzijátékot jelent. A köztársaságnak nincsenek hagyományai, ünnepei és próbál rátelepedni - sikertelenül - az eredeti Magyarország szokásaira.
(unnep.eu nyomán Szent Korona Rádió)
