Lélekbuvár

   

A babonákról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepûrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók.
A rendszerrõl, melyet késõbb megismerünk
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A múló évek, az idõsebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszõfutásait is.
Arról, hogy minden nap tovább kell menned
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyû ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törõdjél! Szép nõ áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd.
A kísértésrõl és a tapasztalásról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A kérdésre, vajon vérteznek-e a tapasztalatok az élet olcsó vagy veszélyes, nagy erõvel megszólaló kísértései ellen, tagadással kell felelni.
A szenvedélyrõl
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elõl, éppen olyan õrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés.
A jóra való restségrõl
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerûen a tunyaság. Az a bizonyos „jóra való restség", melyrõl a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetõsen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erõ kell, egyéniség, képzelõerõ, nagy indulatok.
A világ hívásáról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Sok bonyodalmat és zavart okozott életemben a világ hívásának, vonzásának s a lényemtõl és hajlamaimtól idegen világi szereplésnek állandó összeütközése.
Azokról, akik társaságban elõadnak
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévõ hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, elõadásokat tartanak a maguk kiválóságának bizonyítására és a társaság elbûvölésére.
Arról, hogy negyvenéves korára mindent tud az ember
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami elõtte történt az idõben az emberekkel, s ami az utána következõ idõben történhet még. A részletek lehetnek változatosak és eltérõek, de az alapélmény – minden emberi élet közös alapélménye – negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel.
Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvû lesz
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A tudás mögött az egykedvûség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életrõl, nyugodt leszel és egykedvû. Ez az egykedvûség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen.

419 cikk | 13 / 42 oldal