Lélekbuvár

   

A boldogságról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi.
A szexusról és a szomorúságról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú. Úgy nézni a testek dolgát, mint egy ítéletet. Csak a gyöngédség emberi. A szenvedély embertelen és reménytelen. De az ítélet, mely minden elevent szenvedélyre ítélt, könyörtelen.
Arról, hogy a szívek összetörnek
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnõk énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság.
Arról, hogy a testgyakorlás nem mindig egészséges
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Én például – igaz, hogy már felnõtt férfi koromban – nagy kedvet kaptam az úszáshoz és teniszezéshez. Különösen a teniszt szerettem meg, mikor elmúltam negyvenéves; ez az egyetlen humanista sport; ember megy ember ellen, minden erõvel, de örökké távolság marad a küzdõfelek között, nem érintik egymást. Mint ahogy Luther nem látta soha Erasmust, akivel egy életen át párbajozott.
A jellem mûveltségérõl
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetrõl vagy az emberi szellem tûnõdéseirõl? Úgy érzed, „mûvelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegû ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és...
A lustaságról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Kétféle lustaság van: vízszintes és függõleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az idõbe épít, a nagy messzeségbe.
A parancsoló feladatokról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Egy napon megszólal egy hang. Éppen foglalkozol valamivel, vagy foglalkoztat valami: feladatkör, melyrõl azt hiszed, hogy elsõrendûen fontos és csak reád tartozik, csak a te dolgod. Már fölkészültél e feladatra, buzgón végzed munkád. S egyszerre megszólal a hang és ezt mondja: „Más a dolgod." S megvillan egy feladat lehetõsége, melyre soha nem gondoltál ezelõtt.
Az okosságról és a bölcsességrõl
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemû vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert õk is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy õk, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak.
Az edzésrõl és rendtartásról
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
A szellemi alkotó munkásnak pontosan olyan edzési módszerekre, tréningre, egészségügyi és gyakorló rendtartásra van szüksége, mint a bajvívónak, vagy a mûlovarnak, vagy az erõmûvésznek. Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendû emberi erõfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára.
A készenlétrõl
Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
S mert halandók vagyunk – az emberi élet legnagyobb ajándéka, hogy ezt a tényt mindennap egyszerûbbnek látjuk és tökéletesebben megértjük –, úgy kell rendezni köznapi életünket, mint aki készenlétben él. Mint Seneca, mikor Néró uralkodik az Urbsban*; mint a hölgyek és urak a Conciérgerie* pincéiben; mint minden ember, aki a forradalomban él. Mert az élet forradalom.

419 cikk | 19 / 42 oldal