Gondolataink finomléptékű fényereje


Gondolataink finomléptékű fényereje

A szerelem perzselésében és a magyar szavak misztikus mélységeiben

 

Induljunk el bármely spirituális ösvény sajátos promenádján, előbb-utóbb átitatja létünket a szerelem, vagy annak hiánya.

Nem mi választjuk a szerelmet – a szerelem választ minket. Bert Hellinger bölcsessége, hogy az igazi élet valójában a párkapcsolattal kezdődik. Talán itt fájunk a legjobban, és lássuk be, emberi létünk egyik legboldogabb pillanata, amikor a szerelmünk karjaiban átjár a kölcsönös orgazmus édesvulkánú fényfürdője. Majd beáramlik életünkbe a változás... Mert az életben egy dolog állandó: és ez a változás... Abban a pillanatban, amikor a következő szerelem lehetősége ill. szikrája életünkbe megérkezik, elönt egy érzés: a Jövőmmel találkozom... Auradinamikailag megjelenik a szerelmesek körül egy olyan egyéni, általában szelídrózsaszín auraréteg, ezüstösen-aranyló fényragyogással, mint a szív... kiskamasz lányok bizony picit tudattalanul mágiáznak, amikor kedvesük nevét szív formájba irogatják füzeteik és padjuk minden szabad felületére...

Node, kedves olvasóm, nem csupán egy energiaréteg jelenik meg a szerelmesek közös auravalóságában, hanem egy különleges plusz-életerő-réteg is... ami a kezdetekkor tele van pazar töltésekkel és életigenlően puha varázslattal... Íme a szerelem tavasza, amire ráköszön a nyári virágosrét kalandgazdag lelkisége... és ha jól gazdálkodnak a szerelmesek a belső térrel... akkor ásó-kapa-nagyharang..?

No, akkor itt álljunk meg. Mit jelent jól gazdálkodni a lehetőségeinkkel? Bizony, találunk reá ezernyi választ, odakint és odabent... mintákat és drámákat. Nekem ez most nem célom, kedves olvasóm, hogy átégett léttapasztalataim jó szándékú eszenciáit megosszam: hiszen a szerelem a Te egyéni fejlődésed talán legszentebb leckéivel szembesít...

Kezdjük a szülőkkel. A klasszikus hellingeri családdinamikai gyógyításban bizony egy alapvető fókuszt találhatunk: kerülj, kérlek, békébe a szívedben az édesanyáddal és az édesapáddal... és add vissza a múltnak, ami a múlté... Ezernyi, egyéni és csoportos hellingeri állításban szembesültem azzal a tapasztalással, mekkora ereje van a szüleinkkel való megbékélésnek. Hiába keresed a kapaszkodókat a saját ártatlanságod sebzett gyermekkori igazságtalanságaiban és feszültségterhes felnőttkori drámáiban, ha nem vagy békében az édesanyáddal és az édesapáddal, sajnos a világegyetem láthatatlan törvényei a belső üresség és lelki hiány fokozódó mélabújának hidegébe kötnek... Hiába bármely spirituális beavatás, meditáció, szakrális hely, szépség és jólét, és tökéletes tanítások... léted legfontosabb karmikus leckerétegeit a szüleid hordozzák. Pl. aki szinte minden nőt megfektetne, az a ffi tudattalanul édesanyát, pontosabban édesanyai szeretetet és biztonságot keres... és az a nő, aki folyamatosan here típusú ffiakba szeret bele, vagy szerelmi háromszögekben találja magát, az a nő a szívében elitéli, bírálja, lenézi vagy megtagadja az édesanyját... és bizony nem is marad létereje, mert a „szülő” – ahogy az ősmagyar misztikus mélységek is mutatják – „szűRő”... ha nem bocsátasz meg az esendőségeikért, ha nem vállalod az egészséges határokig a támogatásukat, akkor sz-ŰR-Ő; azaz a „nagy Ő” bizony az üresség visszatérő fájdalmával szembesít a párkapcsolatodban... így vagy úgy, de pontosan(!) azokban a minőségekben, hajszálpontosan azzal a tükörrel, amely emberi minőségekben bizony békétlenek vagyunk az édesanyénkkal és az édesapánkkal. A karma szó leckét, tanítást és „kényszer”t is jelent... gondold csak át, kedves olvasóm: mikor nincsen választási lehetőséged, szabadságod...?

Bizony, gyermekkorodban. Mert ez a karmád, a szűrőd... pont az ér utol, amit Jómagad tettél valamely előző életedben az akkori gyermekeddel...

Szeretettel, ezernyi hellinger állítás csodagazdag gyümölcseinek komoly tapasztalásával, szeretettel kérlek, kezdj el megbocsátani a szüleidnek, kezd el elfogadni a gyermekkorodat, hogy „ezen az áron” élted túl és élted meg... Ezt a hatalmas árat fizetted, érzelmileg, testileg, emberileg... Tisztelni annyit jelent a múltat, a szülőt... hogy elismerem, hogy az életemhez tartozik. 

Helyet adok neki a szívem emlékezetében, hogy megnyugodhasson énbennem és békét lelhessem én bennem.

Ha a párkapcsolatod tudattalan drámajátékainak boldogságromboló bioszoftverét, a tudattalanodból futó önsorsrontó programjait szeretnéd megsemmisíteni, akkor szeretettel értesítelek és emlékeztetlek, hogy nem lehet megsemmisíteni. Ebben a földi létben nincsen Rossz, csupán megfáradt Jó, így a tudattalan programot felnemesíteni lehet, energiáit felhangolni – és ennek legalapvetőbb kulcsa a szülőkkel való megbékélés.

A boldogság a b-oldott-ság, ahol virágzik az önbizalom, mert ön-bíz(ik az)-alom-ban... azaz a család erejében... Nem lesz addig önbizalmad, kedves olvasóm, amíg az „alom”, a család tiszteletét és bírálatmentességét nem érinted meg önnönmagadban. A magyar szavak misztikus feltárásában egyes magánhangzók és mássalhangzók kicserélhetők – így tárva fel mélységüket. Pl az „a-á-e” betűk... és az „alom”-ból így lesz „elem”... Alom=elem... Látod?

A szer-elem fényereje a nyári viharfelhőkből az ősz aranyló mosolyán át a tél dermedtségéig is elér, előbb-utóbb... Annak idején „Szerelmetes Öregösten”-nek is hívtuk a teremtőt, nem véletlenül. Azért szomjazunk rá, időről időre, azért lényünk egyik legfontosabb vágya a szerelem tartós állapotát elérni, mert ebben az állapotban mindig átfürdik lényünk a végtelen teljességgel, a teremtővel, hívhatjuk akár Jahve-nak, Allahnak, Tao-nak, Istennek... az emberfeletti boldogsággal.

Sajnos a mi kultúránkban, a gyorsfogyasztásra motivált médiacsillogás szédítő hangsúlyaiban és a meséink, családi mintáink kereteiben nem tanuljuk meg, hogy a szerelem, a tél bekövetkeztével bizony újjászülettethető, ami bizony munka. Alázattal, amikor alá-ázunk a saját egónknak, és átadjuk magunkat a „szer”-ek tisztító és nemesítő végzésének. Ha valódi változásra vágysz, találd meg a saját „szer”-eidet: legyen az meditáció, ima, jószívű cselekvés és energiatorna; akár tajchi, jóga, dinamikus séta... mert az igazi egód az egész tested, amely százezernyi energiapályálya hordozza azokat a blokkokat, létlecke-rétegeket és egoista többleteket, amiknek a külvilágod csupán őszinte tükre.

A gondolataid legyenek életigenlőek. Kérlek, kedves olvasóm, engem ne akarj átverni kifogásokkal, mert nem tudsz. Minden nehéz gondolatod, savanyú és politikakritikus, haragos, féltékeny gondolatod finom füstként megjelenik a fejed körül az aurádban. Idővel, ha nem találod meg a saját „szer”-eidet és nem végzed napi szinten, bizony besötétedik az aurád – és a világodból a sötétséget fogod vonzani. Az egyetlen, ami felett határtalan hatalmad van, hogy milyen keretek között tartod: az a gondolatod. Te fizeted meg az árát, ha SöTéteN gondolkodsz, és a világ SáTáNi lesz körülötted... Te vagy a felelős! Ha iSTENien akarod magad érezni, akkor SzENtnek kell tekinteni a léted lehetőségeit. A problémákat emeld, kérlek, feladattá... Sokkal nagyobb erőd van, mint el mered hinni. Kérlek, először ismerd el, hogy a dolgok – kívül, belül nem stimmelnek. Kérlek, hagyd abba a küzdelmet, és a kifogások helyett megoldásokat kezdj el keresni. Ha megtalálod a „szer”-eidet, legyen az bár buddhista, ősmagyar, judaista, esszénus, stb... és a „nem ártás” ősi törvénye alapján napi(!!!) szinten rendszeresen(!!!) megteszed, akkor a szerencse felragyog az életedben, mert ennek a szónak a titka: SZER-amit-ÉN-CSE-lekszem.. esküszöm, hogy működik:)!

Hiszen a szerelem a szeretet legmagasabb hőfoka, és egyik teremtőtitka: SZER-amit-ÉLEM... Kezdd el a saját szer-tartásaidat, hogy a SZER-ami-ETET egyre több legyen az életedben :)!

Végül, hadd búcsúzzam el egy szelíd hellingeri oldómondattal; kérlek, kedves olvasóm, ajándékozd meg magad ezzel a szép gyakorlattal: nézz tükörbe, a saját szemedbe, légy bármely élethelyzetben épp, és mond ezt magadnak, feloldozással: „A Te szerelmednek van a világon a legnagyobb ereje.”

 

 

 

Napfényillatú áldás mosolyogjon fel szíved csendében,

Katinka

 

 

 

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. július 17. Szerkesztette: Keresztes Katinka
Nézettség: 2,619
Következő cikk: A teljesség felé


   








Megjegyzések

Ilyés Szeréna
hétfő, 2012. augusztus 13. 09:06
Tetszett :)
Rózsa Ákos
vasárnap, 2014. november 30. 18:37
Kellene nekem a kep eredet meretben a fa gyokerevel emberi mazgasabrazolasban.

Polyak Izabella
kedd, 2015. október 13. 18:15
nekem is tetszett
Szabo Katalin
szerda, 2016. február 3. 02:18
Ez igy igaz. Nagyszeru iras.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: