Az értelem úgy gondolkodik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramlatok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely ,,angyali értelem”-nek is nevezhető: a lelki tartalmak nem szavanként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima, erős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább ,,hangtalan zené”-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.
S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az ,,isteni értelem", melyben a gondolkozó, gondolattárgy és gondolat azonos.
