Az alkalmatlan kísérő


Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. február 12. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 997 Kategória: Irodalom » Weöres Sándor: A teljesség felé
Előző cikk: Az értelem fokozatai Következő cikk: A hírvágy


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: