Jóvátétel (0,375)


Jóvátétel (0,375)

Jóvátétel: Egy sértés vagy megbántás kárpótlásként helyrehozása vagy megfizetése

– The American Heritage Dictionary

Lucy úgy dönt, hogy többé nem találkozik Oliverrel. A fiú össze van törve. Zokogva és az önsajnálatba temetkezve megfogadja: "Mindent megteszek, hogy elérjem, hogy újra szeress engem."

Felhívja, ajándékokat és könyörgő leveleket küld neki. A sarok mögött várja, hogy a lány kijöjjön a házából és hogy így "véletlenül" találkozhasson vele. "Kérlek Lucy. Mondd meg, hogy miért nem szeretsz többé. Mindent megteszek, amit szeretnél. Csak mondd, hogy adsz még egy esélyt."

"Oliver, nem megy a fejedbe, hogy végeztünk? Nem akarlak többé látni." A fiú feje lebillen. "Akkor mi haszna van az életnek", motyogja, "bárcsak halott lennék. Ennyi erővel fejbe is lőhetném magam."

A jóvátevő személy folytonos bocsánatkérésben él – hízeleg, élősködik, csúszik-mászik – valamilyen valós vagy képzelt rosszért próbál vezekelni. A talpnyaló szolgalelkűsége olyan fárasztó, hogy szerencse, hogy csak kevesen maradnak sokáig ezen a tónuson. Sokkal gyakrabban jelentkezik átmenetként, ugyanis amikor a jóvátételre tett próbálkozások kudarcot vallanak, a személy egyre jobban és jobban sajnálni fogja magát és végül teljesen lesüllyed (mint a példában Oliver).

0,375-nél a személy jóvátesz, de semmit nem képes visszatartani. Itt találjuk a vak hűséget, az önfeláldozást, az öngyilkos mártírt és a "soha nem leszek képes ezt eléggé meghálálni"-t. Hízelkedni fog vagy meg fogja magát alázni, hogy együttérzést vagy segítséget kapjon.

A kiskutyát megszidod, mivel a sarokba piszkított. Leereszti a fejét és elsomfordál. Minden elveszett. De mégis, várjunk egy percet… talán van még remény. Visszajön, megnyalja a kezedet, csóválja a farkát és meghatóan könyörög a kegyelemért. Jóvá akarja tenni a dolgot.

Ezen a szinten találjuk a borisszát, aki az utcán koldul és a heroinfüggő nőt, aki prostitúcióba kezd, hogy a következő lövésre valót megkeresse. Az apátia és a bánat közti folyosón ez egy érzelgős tónus, de biztos jele annak, hogy a személy jön fel a pincéből.

 

Amikor az alkoholista készen áll a segítségre

A részeges akkor kerül 0,375-re, amikor még egy italt próbál meg kikönyörögni, de egy jó útra tért iszákosnak is keresztül kell mennie ezen az érzelmen ahhoz, hogy jobban legyen. Valójában az is előfordulhat, hogy a jóvátétel szintjével mind a két irányban összeakad. Egy bánatos személy érezheti azt, hogy minden túl fájdalmas. Ha lecsúszik 0,375-re, akkor azt mondja: "Bármit megteszek azért, hogy ettől megszabaduljak". Amikor pedig semmilyen konstruktív terv nem kerül elő, egy érzelmi érzéstelenítővel – alkohollal – fogja ezt kikapcsolni.

Ha szerencsés, egy napon, a józanság egy pillanatában fel fogja ismerni, hogy a megoldása most már egy nagyobb problémát eredményezett, mint amitől eredetileg megpróbált elmenekülni és a bűntudata a jóvátétel szintjére fogja őt emelni.

Mellesleg erre találjuk meg annak az okát, hogy sok kábítószeres és alkoholista "gyógyulása" miért nem tartós. Egy személytől a kábítószereket elzárni csak egy ideiglenes intézkedés. Ahhoz, hogy a gyógyulás hatékony legyen, a személynek ki kell emelkednie az apátia állapotából és vágynia kell arra, hogy az állapotával kapcsolatban tegyen valamit. Ezek után folytathatja a felfelé haladását. Ha a legalacsonyabb szintű érzelmek közelében marad, a legcsekélyebb kihívás esetén is visszaszokik.

Néha láthatjuk, ahogy az alkoholisták szórványos kísérleteket tesznek arra, hogy helyrejöjjenek, de hamarosan visszaesnek. Ebben az esetben viszont a tónusskála ismerete segíthet. Tudnia kell, hogy a problémája nem az alkohol, hanem az érzelem – azok a gyötrelmek, amelyeket akkor érez, ha nem zsibbasztja le martinikkel magát. A gyógymód a tónus emelése. Létfontosságú, hogy olyan környezetbe kerüljön, ahol magas tónusú támogatást kap és ne olyanba, amelyben valaki folyamatosan lent tartja.

Jack rossz szakmát választott, hogy a szüleit elégedetté tegye. Nem úgy tűnt, hogy törődött azzal, hogy feladta a célját (azaz hogy fényképész legyen). Húsz évvel később alkoholistaként a hatodik elvonókúrája miatt került be egy kórházba. Az orvos figyelmeztette: "Ha visszatér az iváshoz, akkor egy éven belül meghal. A mája nem bír ki többet."

Felkerült a 0,375-re és szakemberek segítségét kérte. Amint felfedezte, hogy az ok az apátiája, felmondta az állását és szabadúszó fényképész lett. Öt éve nem ivott, az új munkájával pedig ragyogó sikereket ér el.

 

Anonim Szerencsejátékosok

A szerencsejátékos egy pókerjátszmában az otthonát teszi fel a ház ellen. Kifejezéstelenül várakozik. Amikor a végső játszmában nyer, csupán bólint. Egy megfigyelő, akit teljesen megvadított a látszólagos érdektelenség – különösen a nyerés miatti fellelkesültség hiánya – megkérdezte: "Hogyan tud csak bólintani egyet, amikor huszonötezer dollárt nyert?"

A játékos csak megvonta a vállát és azt mondta: "Tudja, hogy mi tetszett nekem a legjobban? Amikor arra vártunk, hogy mi lesz az utolsó lap. Akkor éreztem azt, hogy élek. Az az egyetlen pillanat, amikor érek valamit. A győzelem, a vereség, a pénz semmit nem jelent, de abban a pillanatban tényleg valaki vagyok."

A "senki vagyok" egy apátiás fogalom. Amikor a személy talál valamit, ami ebből kiemeli, még ha ideiglenesen is, a rabjává válik. Így ahhoz, hogy meggyógyuljon, a személynek egy szinttel feljebb kell emelkednie. Egy Anonim Szerencsejátékosok nevű szervezet tette ezt a felismerést. A programja láthatóan házasságokat, otthonokat, sőt életeket ment meg, de csak akkor működik, ha a személy bevallja, hogy nincs hatalma a szerencsejáték felett és csak a többiek segítségével bír felülkerekedni a problémán. Továbbá fel kell ismernie, hogy ő akkor is lehet "valaki", amikor nincs az események közepében. Ez, természetesen a tónus emelkedését igényli, ahhoz viszont, hogy hajlandó legyen saját magáért tenni valamit, el kell érnie a jóvátételt.

 

Munkában

Egy keménykezű főnök alatt dolgozó személy végül az összes önbizalmát elveszítheti és a saját ítélőképességével és kreativitásával kapcsolatban teljesen apatikussá válhat. Ha viszont egy kis halovány reménysugár is van arra, hogy megtarthatja a munkáját, talpnyalóvá válhat. Hogy saját értéktelen létéért folyamatosan bocsánatot kérhessen, a leglealacsonyítóbb munkákat is elvállalja, hogy megmeneküljön a kirúgás vagy a büntetés "fájdalmá"-tól. Bár valószínűleg azokat is el fogja szúrni. Ő az az almafényező, aki abbéli kétségbeesett igyekezetében, hogy másokat elégedetté tegyen, folyamatosan a sárba ejti almát.

 

Összegzés

Bármikor, amikor valaki mélyen elkedvetlenedik, hibáztatják vagy elárulják, feladhatja a céljait és apátiába süllyedhet. Miközben a mély szomorúság ezen állapotában leledzik, nem hajlandó helyrehozni a létező félreértéseket vagy rossz dolgokat (legyen az akár a sajátja, akár másé). Fel kell kerülnie a jóvátétel szintjére, akkor lesz esélye. Egy nap egy húszéves barátom odajött hozzám: "Nem tudom, hogy mi a baj mostanában velem. Úgy érzem, hogy az élet elmegy mellettem és én kimaradok belőle. Nem tudom, hogy mi valóságos. Ez borzalmas. Ennél bármi jobb lenne. Mit kell tennem, hogy kiszabaduljak ebből?"

Noha az állapota borzalmasnak tűnt, ez már haladás volt. Ez a fiatalember több héten keresztül a "minden rendben van" apátiában tartózkodott – abban a tónusban, amelyet a legnehezebb elérni. Most viszont ennek már tudatában lett.

A jóvátétel egy gyenge, hízelgő tónus, de valamennyi reményt is tartalmaz. Innen felfelé a szomorúságon keresztül vezet az út, és pont ezzel fogunk a következő fejezetben foglalkozni.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,515 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Apátia (0,05) Következő cikk: Bánat (0,5)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: