Félelem (1,0)


Félelem (1,0)

Félelem: A közelgő veszély, fájdalom, katasztrófa vagy hasonló okozta riadalom vagy a nyugtalanság érzése, rettegés, rémület, balsejtelem.

– The American Heritage Dictionary

 "Vigyázz, Fred, lassíts! Figyeld ott azt a kocsit, Fred! Jobb lesz, ha a baloldali sávban maradsz, Fred! Nyolc háztömbnyire innen kell lekanyarodnunk. Az a kutya kiszaladhat. Legyél óvatos, Fred!" (Sikoly)

 Az autóvezető pánikba esik (a sikoltástól és nem bármilyen külső fenyegetéstől) és beletapos a fékbe, a mögötte haladó autó pedig majdnem belerohan. Mindenki teljesen idegroncs.

Félelem.

 Ez a tónus sokféle álruhát felölt. Lenyúlik az együttérzésig (aki fél attól, hogy másokat megbántson) és a kiengesztelésig (ahol azt a különös viselkedést tapasztaljuk, hogy a személy a képzelt veszélyeket kiengeszteléssel próbálja megváltani), a tónusskálán felfelé settenkedve pedig a rejtett ellenségesség és a nincs együttérzés tónusa mögött húzódik meg.

A legtöbb ember rejteget néhány kiválasztott, ideiglenes félelmet. Látjuk a kemény, jólöltözött tanulót, aki egy repülő ülésén reszkető pillangóvá válik. Látjuk a háziasszonyt, akiben megvan a bátorság ahhoz, hogy kiscserkészek táborának a parancsnoka legyen, de aki egy ártalmatlan kígyó látványától meghunyászkodik. Látjuk, ahogy az iparmágnás vasakarata a rettegés szánalmas tócsájába gyűlik össze, amikor egy beszédet kell mondania. Noha irracionálisak, ezek a félelmek nem szükségszerűen tartósak, így nem feltétlenül jelzik azt, hogy a személy 1,0-s.

Ideje van a félelemnek, mint ahogy az örömnek vagy a bánatnak is. Van értelme annak, ha tisztában vagyunk a veszéllyel, mint amikor egy égő házban vagy egy new yorki taxiban ragadunk. Ez a túlélés.

Az ideiglenes félelem (akár racionális, akár nem) szívdobogást, hideg izzadságot vagy reszketést okoz. Ez a tényleges haláltól, sérüléstől vagy csupán egy jelentéktelen fenyegetéstől való félelem lehet. A tiszta rettegés a félelem legerőteljesebb megjelenési formája lehet. Kevésbé erőteljes megjelenésnél a félelem túlzott félénkségként, túlzó udvariasságként vagy indokolatlan gyanúsítgatásként jelentkezhet. Itt találjuk a zavara miatt elakadó szavú, a visszahúzódó vagy az ajtócsapódásra felpattanó személyt.

 

Tartós félelem

A tartósan félelemben élő személy folyamatosan ezeknek a megjelenési formáknak az egyikével vagy másikával él együtt. Folyamatosan meg van rémülve, és minden veszélyes. Fél a létezéstől. Fél attól, hogy dolgokat birtokoljon (ugyanis elveszítheti őket). Az életre az óvatosság a megoldása – mégpedig mindennel kapcsolatban. Így akár rémületben él, akár enyhén aggódik, akár retteg vagy bizonytalanul érzi magát, a tónusskálán a félelem szintjén található. Valós vagy elképzelt, de félelmetes dolgokról beszélget.

 Azt találjuk, hogy a bánat szintjén az aggodalom elég erőtlen módon jelentkezik ("Ó kedvesem, hogyan fogom ezt kezelni? Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek."), de a félelem magasabb tónusán a személy az összes aggodalmát megpróbálja kezelni. Természetesen ebben nem túl hatékony, de keményen dolgozik rajta.

 

Szétszóródás

 Ez a személy szétszórt – mint egy zsebkendő, ami keresztülment a mosógépen. Valahol máshol – bárhol máshol próbál meg lenni. Testileg vagy lelkileg elköltözik. A figyelme az egyik dologról a másikra szökell. A társalgás során bolhaként ugrál az egyik témáról a másikra.

 Néha (nem mindig), amikor veled beszélget, akkor ezt a szétszóródást a szemében is megláthatod – a tekintete ideszökken, odaszökken, fel és le – mindenhova, csak nem egyenesen előre. Nem képes rád nézni.

 

Az élet veszélyes

 A félelemben élők veszélyesek, ugyanis tudják, hogy szinte minden veszélyes. Egyszer ismertem valakit, aki azt bizonygatta, hogy a ház összes ajtaját és ablakát éjjel-nappal kulcsra kell zárni. A feleségét minden nap egy fél tucatszor felhívta, hogy minden rendben van-e. Ha egy előre be nem jelentett szomszédlátogatásra ment, a tömbben az összes lakást felhívta, amíg a feleségét meg nem találta. A beszédét olyan kifejezésekkel fűszerezte, mint hogy "Nem lehetsz túl óvatos", "Soha nem tudhatod, mi fog történni" és "Nem kifizetődő kockázatot vállalni".

 Ahol egy magas tónusú személy az ellenség megtámadását fontolgatja, ott a félő mindig a védelmét (ha a félelem felső részében van) vagy a visszavonulását tervezgeti (ha az alsó sávban található).

 Amikor a város másik felében egy rablás történik, a félő további zárakat tetet az ajtajára. Ha Minnesotában él, de megtudja, hogy a trópusokon egy halálos és új szúnyogfaj fejlődik ki, akkor ezzel kapcsolatban elkezd aggódni. A figyelme az egész világon keresztülcikázik, hogy az összes lehetséges veszéllyel szemben biztosítva legyen.

 Abban az esetben, ha azt gondolnád, hogy nem túl sok személy található a félelemnél, hadd emlékeztesselek Orson Wells mára híressé vált 1938-as rádiójátékára, a "Világok harcá"-ra, ami a marsiak inváziójáról szóló valószerű, de kitalált riport volt. Körülbelül egymillió rádióhallgató mulasztotta el meghallgatni a műsor kitalált természetére vonatkozó három bejelentést és esett pánikba. A telefonvonalak reménytelenül bedugultak és az emberek kiszaladtak az utcára. A félő személyek a félelmetes dolgokkal kapcsolatban hiszékenyek és könnyen rászedhetők. Szelektíven csupán a saját szintjének megfelelő kommunikációt hallja meg.

 Egy simulékony biztosítási ügynök prémiumot könyvelhet el magának, amikor egy félő személlyel találkozik – a szegény ördög minden ajánlatából meg fog egyet venni.

 

Külvárosi biztonság

 Attól fél, hogy elveszít dolgokat, így folyamatosan úgy közlekedik, hogy attól fél, rossz hírt hall – veszteségről szóló hírt. Fél attól, hogy leég a háza, amiatt nyugtalankodik, hogy a munkahelyéről kiteszik, azon gondolkozik, hogy valaki meg fog halni, amiatt aggódik, hogy a felesége el fogja hagyni.

Egyszer egy utcában egy félő párral szemben laktam. A férj arcát az elmélyült aggodalom ráncai barázdálták, 29 éves korában már teljesen kopasz volt (nem tudom, hogy ez lényeges-e, de azért megjegyzem), a feleségével együtt pedig folyamatosan a baktériumok, a betegségek, az egészségtelenség, a betörések, a balesetek és a katasztrófák miatt aggódtak. Nevezz meg valami borzalmasat – és ők rettegtek tőle. Mielőtt a gyerekeiket kiengedték volna játszani, úgy bebugyolálták őket, mint az eszkimókat, nehogy valami betegséget elkapjanak. Érdekes módon az ő két gyerekük többet fázott meg és betegedett meg, mint bármelyik másik gyerek a környéken.

Egy csendes vasárnap reggel láttam, ahogy ez a szomszédunk óvatosan előbukkan a házból. Miután figyelmesen megvizsgálta az ajtót és megbizonyosodott arról, hogy jól be van zárva, a garázshoz ment és azon nyitotta ki a zárat. Kinyitotta a kocsiját, kihajtott a kapuhoz, majd annak a zárját is kinyitotta. Visszament az autójához, kulcsra zárta a garázst, lesétált a kocsifeljárón, visszatette a lakatot a kapura és elhajtott.

Ez nagy hatással volt rám, és azt gondoltam, hogy egy hónapra elutazott. (Tegyük hozzá, hogy nem egy bűnözéssel teli negyedben laktunk. Ebben az unalmas külvárosi közösségben az elmúlt fél évben elkövetett legnagyobb bűntett az volt, amikor egy hároméves kisgyerek ellógott egy másik hároméves triciklijével.) A szomszéd viszont tíz perccel később a vasárnapi újságokkal tért vissza. Kinyitotta a kaput, a garázst, és a teljes zárási procedúrán most visszafelé ment végig. Ez az ürge Fort Knox biztonsági rendszerét is megszégyeníthetné.

Amíg ugyanezen a környéken laktunk, egy árus egy este becsöngetett hozzánk és tűzriasztó rendszert próbált meg ránksózni. Visszautasítottuk az ajánlatát, de miközben elment, arra gondoltam, hogy ha az utca túloldalán is megállt volna, akkor ott biztos vettek volna egyet.

Megtette és tényleg vettek egyet.

 

Szeretet és gyerekek

1,0-nál a szeretet a felajánlott vonzalom iránti gyanakvás formájában jelentkezik. Filbert egy eljegyzési gyűrűt szeretne Belindának átnyújtani. Ahelyett, hogy boldogan elfogadná, azt kérdezi: "Ez mit jelent?"

 A fiú elmondja neki, hogy szereti őt, ő pedig azon gondolkozik, hogy ez valójában mit jelent: "Nem akarom azt mondani, hogy szeretlek. Végül kiderülhet, hogy nem."

 Egy félő társtól nem sok kötetlen szeretetre lehet számítani, ugyanis túl óvatos ahhoz, hogy természetesen viselkedjen.

 A félő szülők erősen befolyásolják a gyerekeiket. Egyszer ismertem egy nőt, aki tényleg minden alkalommal bezárkózott a WC-be, amikor odakint vihar tombolt. A rettegő anyja tanította meg erre. Ismertem egy másik nőt, aki a macskáktól félt: "Az anyám mindig azt mondta, hogy veszélyesek. Tudod, valószínűleg mindenféle betegséget hordoznak – legalábbis az anyám ezt mondta."

 A félelem ragadós. Hacsak nem veszi a fáradtságot, hogy minden mumust saját maga megvizsgáljon, a gyerek abban a meggyőződésben fog felnőni, hogy szinte minden veszélyes.

 

Az üzleti életben

 A félő személy a munkája során rosszul teljesít. Folyamatosan önmaga megvédése miatt aggódik. Fél attól, hogy döntést hozzon, az új feladatok miatt aggódik, és minden új terv elé hihetetlen és leküzdhetetlen akadályokat talál ki. "Ez egy veszélyes időpont arra, hogy kimenjünk a piacra. A gatyánkat is elveszíthetjük." Nagyon félek attól, hogy szabadalommal kapcsolatos visszaélésre hivatkozva beperelnek minket." "Ez egy nagyon szép elképzelés lenne, ha nem lenne ilyen veszélyes."

Mivel meg van győződve arról, hogy az képzeletbeli korlátai legyőzéséhez hatalmas erőfeszítésre és energiára van szükség, inkább halogat, mint hogy szembenézzen velük. Így mindenféle ürügyet kitalál arra, hogy miért nem képes egy munkát elvégezni.

Minden áron megpróbál a felelősség alól kibújni (azt gondolja, hogy megsérülhet): "Ó ne, nem tudsz rávenni, hogy elvállaljam azt a munkát. Mindenki rám próbálja majd hárítani a felelősséget. Minden hibáztatást nekem kell elszenvednem mindenért, ami nem sikerül."

Noha az összes lentebb található tónusnál jobban teljesít, a rossz munka kockázatát láthatod itt.

 

A félelem három szintje

A félelem a döntéshozatal keresztútját jelképezi. A félelem alsóbb szintjein a személy fél attól, hogy dolgokat megtegyen. Meghátrálva, menekülve, az elkerülés mestere. A félelem magasabb szintjein a személy attól fél, hogy valamit nem tesz meg. Minden bekövetkezhető eshetőség ellen védekezik. A félelem tónusának közepén a személy a tökéletes talánt fedezhetjük fel. Ezen a szinten a személy a teljes döntésképtelenségbe ragadt bele, nem képes elhatározni magát.

Ez nem a bánat apatikus döntésképtelensége ("Nem tudom, hogy mit tegyek"). A félelemnél a személy aktívan a "Megtegyem?" és a "Ne tegyem meg?" között ingadozik.

Amikor egy magasabb szintű személy a skálának erre a szintjére kerül, ezt nagyon kellemetlennek találja. Itt találjuk azt a fiatal lányt, akinek két alkalmatos férfi között kell választania. Mindkettejüket szereti, nem tud dönteni és oda-vissza ingázik közöttük. Végül a döntésképtelenség olyan fájdalmassá válhat, hogy gondolkodás nélkül hozza meg a döntését (még akár egy olyan harmadik férfival is elszökhet, aki egyáltalán nem illik hozzá). Bármit megtesz, hogy ebből a talánból megmeneküljön.

Néhány félő személy viszont évekig él ebben a döntésképtelenségben – valamilyen olyan eseményre vár, amelynek hatására a skála tetejére juthat. Az ilyen egyén fél attól, hogy igaza lesz és nem mer tévedni. Fél cselekedni, de attól is fél, hogy valamit nem tesz meg. Nem tudja elkötelezni magát. Nem tud a jövővel kapcsolatosan tervezni és a jelennel sem képes szembenézni. Ha megkéred arra, hogy néhány nappal előre ütemezzen be egy találkozót, azt válaszolja: "Hívj fel később, meglátjuk, hogy mi fog addig történni." (Minél magasabb tónusú valaki, annál inkább hajlamos a jövővel kapcsolatosan elkötelezni magát.)

 Ezen a szinten találjuk azt a párt, akik már tizenhét éve eljegyezték egymást, de túlzottan félnek attól, hogy összeházasodjanak. Itt van az, aki munkahelyet szeretne változtatni, de nem tudja összeszedni a bátorságát, és úgy öregszik meg, hogy a megfelelő késztetésre vár. Itt van az a nyomorúságos házasság, ami csak azért tart még, mert egyik tagja sem képes összeszedni ahhoz a bátorságot, hogy helyrehozza vagy hogy befejezze azt.

 

Remény

 A remény egy csodálatos dolog, amikor gyorsan bizonyos tervekké, cselekedetekké és eredményekké dolgozzák át. Minden nagy cselekvő egy álommal kezdi. A félelem szintjén viszont a vak remény ürességét találjuk – a kezdeményezés halálos gyilkosát. Nem halad előre, de fel sem adja. Egyszerűen későbbre halasztja azt, hogy a mai napban éljen. Ez túl rettenetes, így arra vár, hogy valami megtörténjen. Mi ez a valami? Nem tudom. Láttam olyanokat, akik éveket vártak, de "az" soha nem érkezett meg. Egész életükben egy mentális bőröndből élnek, soha nem pakolnak ki és telepednek le valahol, és soha nem indulnak el és mennek valahova. Várakoznak. Álmodoznak. Reménytelenül vágyakoznak. A következő pillanat, a következő óra, a következő nap biztosan elhozza azt a csodás valamit, ami minden kétségüket eloszlatja.

Ez a vak remény. Várakozás. Döntésképtelenség. Ez a félelem holtpontja.

A félelem az utolsó lágy érzelem. Most el fogjuk hagyni a süppedős mocsarat és nekiesünk a szögesdrótnak.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,452 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Együttérzés (szimpátia) (0,9) Következő cikk: Rejtett ellenségesség (1,1)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: