Ellenségesség (2,0)


Ellenségesség (2,0)

Ellenségesség: 1) Kölcsönös ellenállás, szembenállás, rosszindulat. 2) Az az állapot, hogy egy elvvel, erővel vagy tényezővel valaki szemben áll.

– The American Heritage Dictionary

 Egy estélyről távoztában az egyik barátom hallotta, ahogy egy távozó vendég a következőképpen áradozik a háziasszonynak: "Ez egy csodálatos vacsora volt. Egyszerűen nem tudom eléggé megköszönni…"

A háziasszony csupán annyit mondott, hogy "Tényleg?"

 Miután a barátom ezt a történetet elmesélte, jeleztem neki, hogy a háziasszony tónusa az ellenségesség volt. A gyors értékelésemen meglepődött, de megerősítette azt. A figyelmeztető jel nem csak a szavak használata, hanem az alkalom és a használatuk módja volt.

Az ellenségesség elsődleges jellemzője a cáfolás. Az érzelem a nyílt ellenségesség. Soha nem kapja el a labdát, hanem mindig visszaüti. A tényeket úgy facsarja ki, hogy illeszkedjenek az ellenségességéhez. Szavakba foglalja kétségeit. A saját valóságképének védelmében megpróbálja másokét aláaknázni.

 A köszönetet udvariasan elfogadni képtelen háziasszonyra mindezen jellemzők nyilvánvalóak voltak. A kihívó kérdése szavakba foglalt kétség volt, megpróbálta a vendég állítását aláaknázni, azzal facsarta ki a tényeket, hogy nem akarta a vendég szándékait megérteni, és a kommunikációt visszairányította.

 Elég sok mindent le lehetett szűrni egy szóból, ugye?

 

Kommunikáció

 Az ellenségesség szintje az, ahova a dühös személy a legjobb pillanataiban feljut, és ahova provokáció hatására az unalom szintjén lévők lesüllyednek. Ez a tónus sokkal több életet tartalmaz, mint az eddig lefedett összes többi. Néha szórakoztatónak találhatjuk, de ritkán tűnik kellemesnek. Ez a szurkálódó és szarkasztikus kifejezések játszmája. Mindent visszadob rád. Ez a leggyorsabb módja annak, hogy beazonosítsd őt. A sáv alsóbb részein nyíltan neheztel, a felsőbbeken pedig szelíden kötözködik.

 Noha az alacsonyabb tónusokat meg tudja különböztetni, az összes magasabb tónusú kommunikációt a saját tónusával azonos szintűnek tekinti. Ha megpróbálod megdicsérni, akkor azt sértéssé alakítja.

 "Nagyszerű munkát végeztél!"

 Igen? Mit gondolsz arról a repedésről?

 Zsörtölődik, fenyegetőzik és otrombán kritizál. A szóváltás élteti. Kétségbe von és keresztkérdéseket tesz fel.

 A játszma a lényeg

 Két fiú találkozik az iskolaudvaron.

"Hogy hívnak?"

 "Mi közöd hozzá?"

 "Szétverlek, nagypofájú!"

 "Igazán? Szeretném látni, ahogy megpróbálod."

 Az ellenséges személy nem képes ellenállni a kihívásnak. Ha azt akarod, hogy valamit megtegyen, javasold az ellentétét. Ha el szeretnél neki adni valamit, akkor tudasd vele, hogy ez nem lehet az övé. Adj neki valamit, amit kifogásolhat, és megteszi.

Úgy tudod a leginkább feltüzelni, hogy egy olyan versenyt ajánlasz neki, amelyet megnyerhet: "Fogadjunk, hogy ezt két óra előtt nem tudod megcsinálni", vagy "Bill valószínűleg több mindent fog elvégezni, mint te". A versengés az élete. Kitartó lesz, ha esélyt kap arra, hogy az "ellenfelét" felülmúlja.

 Ha cikk felé indulsz, akkor ő cakkot megy. Ő az egyetlen, aki "nem"-et mond, ha mindenki más az "igen"-re szavaz. Ő az, aki a kutyakiállításra akar menni, amikor mindenki más egy koncertet szeretne meglátogatni. Nem szabad egyetértenie. Lázadnia kell. Az egész túlélése (szerinte) azon múlik, hogy megtalálja az ellenséget és hogy küzdelembe bocsátkozzon vele. Amikor a dühös személy kegyetlenül átgázolna rajtad, akkor a 2,0 inkább vitatkozik veled. (A dühösek nem foglalkoznak a vitatkozással, ők tudják, hogy igazuk van.) Az ellenségesség arra bátorítja a személyt hogy egy hosszú vitában bizonyítsa be az igazát.

 Egy magas tónusú személy nem követ másokat vakon, és gyakran ellenzi a csoportgondolkodást. De ezt csak személyes meggyőződésből és meghatározott céllal teszi. Az ellenséges viszont a puszta élvezet kedvéért megy szembe a többiekkel.

 Soha nem a szórakozás kedvéért játszik, hanem hogy nyerjen. Ez ugyanis komoly. Szeret minden tevékenységet uralni, és ha ezt nem tudja megtenni, otthagyja. Rossz játékos. Ha kártyázik, akkor egy rossz osztásnál panaszkodik, keserű, ha egy csel nem jön be, és a többieket vádolja a balszerencséje miatt. Győzelem esetén kigúnyolja a többieket és henceg a diadalával. Csalni fog, ha lehetősége van rá. Az a kényszer hajtja, hogy minden áron győzzön, a győzelem és nem a játszma öröme hajtja előre. A győzelmet egy magas tónusú személy is élvezi, de a játszmát egy könnyed, komolytalanabb hozzáállással játssza … és semmi gond nincs akkor, hogy ha veszít.

2,0-nál a személy annyira meg van róla győződve, hogy ő vagy áldozat, vagy győztes, hogy nem tudod visszatartani attól, hogy a társaival (akár a családban, akár egy csoportban) küzdjön, hacsak nem találsz neki egy olyan közös külső ellenfelet, akivel szembeszállhat.

 

A családban

 Élettársként a 2,0 a szeretetet gyanakvással fogadja. Komolyan megkérdőjelezi ("Honnan tudhatom, hogy szeretsz engem?"), még akár undorodva vagy visszatetszéssel is fogadhatja. Gyengéden paskold meg az arcát és ellöki a kezed.

 A gyerekekkel kapcsolatban folyamatosan panaszkodik és idegeskedik, megnehezítve így az életüket.

Ha egy 2,0-val házasodsz össze, ne számíts békés kapcsolatra. Csak akkor kel életre, ha egy jó veszekedésre nyílik lehetősége. Ha a veszekedést visszautasítod, addig kritizál és piszkál, amíg valamilyen reakciót ki nem csikar belőled. Addig dolgozik egy magas tónusú személyen, amíg le nem sikerül húznia. Ellenfelet akar, nem társat.

 

Az üzleti életben

Az agresszivitása és a küzdőszelleme gyakran szerzi meg számára az előléptetést, de az emberek nem szívesen dolgoznak alatta. Az utasításait fenyegetések formájában adja ki: "Ezt a feladatot a hét végéig csináld meg, különben soha nem látod azt a fizetésemelést, amit annyira akarsz."

 Próbálj meg feladatot adni neki, és vitatkozni fog rajta: "Miért nem várunk vele a következő hónapig? Ez csak még több fejfájást szerez nekünk." Tökélyre fejlesztette azoknak az érveknek a kitalálását, hogy egy feladatot miért nem kellene elvégeznie.

 

 Üzenet továbbítása

 Hogyan fogja a 2,0-s továbbítani a kommunikációt? Megbízhatsz abban, amit mond? Jobban, mint az összes eddig tárgyalt tónus esetében, ugyanis egy bizonyos mértékű kommunikációt változatlanul enged tovább. Viszont mivel általában az ellenséges és a fenyegető társalgással foglalkozik, a kreatívabb vagy építőbb jellegű kommunikációt figyelmen kívül hagyja, miközben a pusztítóbb jellegűeket továbbítja. Ahelyett, hogy elmondaná, hogy a kutatási részleg végül megoldotta a léket kapott akármi problémáját, annyit mond, hogy "A kutatás kidolgozott valamit, de most a termeléssel keveredtek vitába, hogy hogyan oldják meg a dolgot."

 

Humorérzék

Ez a szint is a másokat ért szerencsétlenségen nevet. Élvezi hallani a brutális, metsző megjegyzéseket, de a magas tónusúak által kedvelt összetett és kifinomult humort nem képes értelmezni. Amikor a legidősebb fiam négyéves volt, a szomszéd kislánnyal játszott, aki őt bezárta a szekrénybe és addig tartotta az ajtót becsukva, amíg a fiam hisztérikusan bömbölni nem kezdett. Amikor ezt az esetet a szomszédnak elmeséltem, ő csak nevetett.

 

Összegzés

 Az ellenséges személy, otromba, nyers és tapintatlan. Egy szemöldökráncolásra is mások arcába vágja a kesztyűjét.

 Az akadálypálya legrosszabb részén már túl vagyunk. Az ellenségesség a határvonal. Ezen szint felett a személy az idő legnagyobb részében racionális. 2,0 alatt a személy viszont az idő nagy részében irracionális. A skálán alacsonyan elhelyezkedő személyek irracionalitása a beszűkült nézőpontjuk miatt nyilvánvaló. Teljesen bedőlhet valaminek, vakon ellenezheti, vagy akár döntésképtelen maradhat, de ritkán rugalmas. Ezen szint felett a személy a dolgokat több nézőpontból figyeli meg. Most pedig telepedjünk át a napfénybe.



Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,896 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Fájdalom (1,8) Következő cikk: Unalom (2,5)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: