Ötletek a tónus felismerésére


Ötletek a tónus felismerésére

A tónusskálának úgy veheted a legnagyobb hasznát, ha minden olyan személyen használod, akivel csak találkozol, legyen az üzleti partner, szomszéd, bolti eladó, klubtag, rokon vagy barát. Azzal kell kezdened, hogy eldöntöd, a személy magasan vagy alacsonyan található. Ezek után a pontos tónus meghatározása már könnyebb (és gyakran szükségtelen is). Az ebben a fejezetben található adatok ebben segítenek.

 

Hogy érzed magad, miután vele vagy?

 Miután egy alacsony tónusú személlyel találkozok, legalább egy kis időre a világ fenyegetőbbnek, a jövő lehetőségei pedig kevésbé fényesnek tűnnek. A magas tónusú személyek fertőző jókedve hatására viszont boldogabb leszel és nagyobb kedvvel tekintesz a jövőbe.

Ezentúl létezik egy ösztönös érzékelés abban a pillanatban, amikor először találkozol egy személlyel, jó és rossz rezgéseket érezhetsz. Ha az intuíciód segítségével az emberek megítélésében jó átlagot érsz el, akkor bízz meg benne. Ha az átlagod nem olyan jó, akkor az a legvalószínűbb, hogy egy vonzó apátiás, egy kedves együttérző vagy egy édes rejtetten ellenséges szedett rá.

 

Milyen jól él túl?

A túlélésnek mind a testi, mind a lelki jóléttel kapcsolata van. Ha a személy az életben rendre kudarcot vall, ha nem képes magát fenntartani, ha nem megfelelően öltözködik, táplálkozik vagy rossz körülmények között lakik, akkor az érzelmi skála alacsonyabb tartományaiban található. A skála tetején a személy rendelkezik az élethez szükséges alapvető dolgokkal. Sikeres és egy jobb jövőt tervez.

A vagyontárgyak és a pénz mennyisége önmagában nem mindig jelzi pontosan a személy túlélési lehetőségeit. Néha olyan nagyon gazdag, de alacsony tónusú személlyel is találkozhatunk, aki képtelen annyi mindent elvégezni, amennyit egy magasabb tónusú személy sokkal szerényebb feltételekkel is meg tud oldani.

 

Mennyire értik meg?

Az alacsonyabb érzelmeken található fickó folyamatosan arra panaszkodik, hogy mások nem értik őt meg. Ha meghallgatod, akkor tudni fogod, hogy miért. Lehet, hogy túl keveset mond. Lehet, hogy egy zavaros monológot vág le, miközben folyamatosan megszakítja magát és mindig más tárgyra tér ki, ahogy mindent egyszerre próbál elmondani. Ha túlzottan intellektuális, akkor olyan nagy szavakat és homályos hivatkozásokat fog használni, hogy még a veterán tojásfejűek sem értik meg őt.

Egy magas tónusú személy képes saját magát megértetni. Elég bátor ahhoz, hogy tisztán és egyszerűen beszéljen. Tehát egy gyors tónusfelismeréshez ne azzal foglalkozz, hogy mennyit beszél vagy mennyi nagy szót használ. Az egyetlen kérdés az: megérkezik valaha is az üzenete?

 

Miről beszél?

A magasabb szinten lévő személyek szívesen hallgatják és adják tovább a jó híreket, gondolatokat, lelkesítő elképzeléseket és megoldásokat. Az alacsonyabb szinten lévők szívesebben beszélgetnek (és hallgatják) a rossz hírekről, a szenzációkról, a halálról, a pusztításról, a botrányokról és a problémákról. Manapság sokan aggódnak a környezetszennyezés miatt, de amíg az alacsony tónusúak csupán a közelgő világvége jeleit továbbítják, addig a magas tónusúak megoldásokat is ajánlanak.

 

A beszéd egyensúlya

A magas tónusú személyek szívesen beszélgetnek, de ugyanennyire hajlandóak is másokat meghallgatni. Így amikor azt látjuk, hogy valakinek be nem áll a szája, vagy hogy teljesen bebetonozza magát, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az alsó sávban található.

 

Problémák

A 2,0 alatti személyeket büszkeség tölti el, ha arról tud másokat meggyőzni, hogy hogy a problémáikat nem lehet megoldani. Azt mondja, hogy nem tud bemenni a városba, mert az autója elromlott. Taxit ajánlasz és azt válaszolja "Ó, ebben az időszakban nem lehet taxit keríteni!" Egy szomszéd talán? "Nem ismerek senkit annyira, hogy ezt meg merjem kérdezni." Stoppolás? "Az emberek mostanában már nem vesznek fel stopposokat." Eddigre már valószínűleg felhagytál azzal, hogy a dilemmáját meg akard oldani. Az igazi gond amúgy sem a közlekedés, hanem a tónusa.

Egy magas szinten található személy élvezi, ha problémákat oldhat meg és így a főbb céljaiban előrejuthat.

 

A kommunikációs késés

Ron Hubbard a tónusszint még egy kitűnő jellemzőjét fedezte fel, a kommunikációs késést (vagy röviden a kommkésést). Ez az az időtartam, amely a kérdés feltevése és a ráadott válasz megérkezése között eltelik. Ha egy magas tónusú személynek egy megválaszolható kérdést teszel fel, mint például azt, hogy "Mennyi ajtó található ebben a szobában?", akkor körülnéz és azonnal válaszolni fog. Az alacsonyabb szinteken a személy viszont (annak a függvényében, hogy milyen mélyen található) hosszabb-rövidebb ideig el fog gondolkodni. Arra kíváncsi, hogy miért akarod ezt tudni, vagy hogy ez egy beugrató kérdés-e. Lehet, hogy egy hosszadalmas értekezést fog tartani az ajtó meghatározásáról, hogy az ablakokat ajtónak lehet-e tekinteni és honnan tudhatja, hogy a szőnyeg alatt nincs-e még egy rejtekajtó, de a kérdést nem fogja megválaszolni. Egy nagy kommunikációs késés kaotikus elmét jelez, egy olyat, amely a kérdés és a válasz egyszerű ciklusát sem képes kezelni.

Egy apátiás vagy bánatos személy lehet, hogy soha nem válaszolja meg a kérdést (hacsak újra és újra fel nem teszed). Néhány főiskolás fiú elhozta az egyik barátjukat egyik nap, hogy bemutassák nekem. Néhány héttel korábban ez a fiú a kelleténél eggyel több LSD tripre ment, és azóta sem tért vissza. Egy mély és ködös apátiában ragadt. Amikor egy csésze kávét ajánlottam neki, akkor a konyháig követett. Amikor megkérdeztem, hogy tejszínt vagy cukrot kér-e, akkor néhány percig kifejezéstelenül bámult, amíg a kérdést meg nem ismételtem. Végül úgy nézett rám, mintha teljesen idegen lennék és csak azt motyogta: "Nem tudom…".

Ahogy a személy a tónusskálán lesüllyed, a környezete egyre kevésbé és kevésbé lesz kézzelfogható. Amit hall, lát, szagol, ízlel vagy tapint, az az alacsonyabb tartományokban sokkal kevésbé lesz valóságos. Az új munkaerőt felvenni kívánó személyzetisek számára a kommunikációs késés létfontosságú eszköz. Ha valakitől megkérdezed a nevét, lakcímét vagy a telefonszámát, akkor lehet, hogy gyorsan válaszol, ugyanis a szokásai arra programozták, hogy ezekre a kérdésekre automatikusan válaszoljon. Kérdezz tőle valami olyasmit, hogy "A legtöbb embernek hány lába van?", és akkor megtudhatod, hogy mekkora a kommunikációs késése. Néhány alacsony tónusú személytől egy nagy rakás üres filozófiai fejtegetést kapsz anélkül, hogy a kérdésedre valaha is válaszolna. Az 1,1-es azért késlekedik, mert a kérdésed mögötti rejtett jelentésre szeretne rájönni (és megpróbálja kitalálni, hogy mit is szeretnél hallani). Az illető összefüggéstelenül fecseghet vagy pedig csendben is maradhat, megismételheti vagy megpróbálhatja letisztázni a kérdésedet. A majdnem válaszok, a találgatások és a döntésképtelenség nem számít. A kérdés első feltevése és a helyes válasz megkapása közt eltelt idő a kommkésés. A személynek az a képessége, hogy művészien cizellált gondolatokba merüljön el, nincs kapcsolatban a tónusával. Itt és most kell jelen lennie ahhoz, hogy pontosan megfigyeljen valamit. Így a kommkésés megmondja, hogy a személy mennyire nincs jelen időben. Egy személynek vagy egy vállalkozásnak egy bizonyos időbe telik az, hogy egy utasítást teljesítsen. Ez is kommkésés. Amikor egy ügyintézőnek három órán át tart, hogy egy levelet az aktái között megtaláljon, akkor már elég mélyre merült. Ha olyan irodai felszerelést rendelsz, ami hat hónap alatt sem érkezik meg, akkor egy alacsony tónusú szervezettel van dolgod. Egy vállalkozás túlélési esélyeit már csupán a kommunikációs késés segítségével is megjósolhatod.

 

Balesetek

Amikor valaki gyakran megvágja, felhorzsolja és beüti a testét, dolgok kerülnek a szemébe, meghúzza az autóját vagy hihetetlen mennyiségű helyszíni bírságot gyűjt be, akkor alacsony tónusú, nem számít, hogy mennyire jól próbálja a megpróbáltatásait megmagyarázni. Minél alacsonyabb tónusú, annál jobban hajlik a balesetekre. A felsőbb szinteken lévő személy a "sors kegyeltje", kevesebb balesetet és sérülést szenved el. Ez nem csupán szerencse, hanem annak a következménye is, hogy jobban jelen van, gyorsabban reagál és így elkerüli a veszélyes helyzeteket.

 

Egy munka elvégzése

Egy magas tónusú személy rövid idő alatt sok mindent el tud végezni, míg az alacsony tónusú személynek egy kis munka elvégzése is rengeteg idejébe kerül. Ezen túl viszont léteznek olyan alacsony tónusú munkakerülők is, akik csupán egyszerűen összecsapják a munkájukat. A munka elvégzésére mutatott hajlandóság szintén a tónus egy másik jellemzője. Egy magas tónusú személy bármely munkát elfogad, legyen az kicsi vagy nagy, ha ezzel a céljai eléréséhez közelebb juthat. Az alacsony tónusúak mindenféle kifogást megtalálnak, hogy ne legyen semmi közük hozzá. Sok munka a méltóságán aluli (hacsak a töröld-fel-velem-a-padlót tónusok valamelyikébe nem került el). 2,0 alatt találjuk azt a fickót, aki az egész életét elvesztegeti, ugyanis az összes elérhető munkához túl jónak találja magát.

 

A "mindig is tudtam" szindróma

A legalsó tartományokban találjuk azokat az embereket, akik visszautasítják, hogy meglepjék őket. Ez leginkább 1,1 és 2,0 között általános. Valami meglepőt mondasz neki és azzal reagál, hogy "Ezt már tudtam", "Éppen ezt vártam" vagy "Nem mondhatom, hogy meglepődtem". Utólag ért egyet. Mivel nem hajlandó arra, hogy meglepjék vagy hogy kibillentsék, úgy tesz, mintha mindig is tudta volna. Annak az unokatestvére, aki folyamatosan azt hajtogatja, hogy "ezt megmondtam", és annak az ikertestvére, aki egy hibát elkövet és utána úgy tesz, mintha mindig is így akart volna tenni.

A magas tónusú személy hajlandó meglepődni, ezen túl hajlandó hibákat elkövetni és azokat bevallani.

 

Mozgékonyság

Az érzelmekről azt a legfontosabb tudni, hogy az emberek, ha épelméjűek, a skála minden szintjére eljuthatnak. Az épelméjű ember megharagszik, ha a beszállító nem teljesíti a határidőt, de túlteszi magát rajta. Megijed, ha egy részeg vezető száguld ki elé, de megszűnik ijedtnek lenni, ha a veszély elmúlik. A helyzetnek megfelelő érzelemmel reagál, de minél magasabban van a skálán, annál gyorsabban jön helyre. Az idő legnagyobb részében viszont természetesen jókedvű és tele van önbizalommal. Az alacsony tónusúakat sokkal könnyebben éri megrázkódtatás, és az is tovább tart, hogy helyrejöjjennek. Lehet, hogy napokig vagy hetekig zaklatott marad. Az is lehet, hogy soha nem jön helyre, ebben az esetben pedig tartósan ezen az alacsony tónuson marad.

Néhány évvel ezelőtt detroiti tornákon versenybridzseltem. A partneremmel megegyeztünk, hogy akármelyikünk is hibázik, azt tudomásul vesszük és elfelejtjük. Ha nem a tévedéseinkkel foglalkozunk, akkor a teljes figyelmünket folyamatosan az éppen folyó játéknak szentelhetjük. Végül ezzel a megegyezéssel jártunk a legjobban. Ahogy asztalról asztalra haladtunk, gyakran akadtunk össze olyan párokkal, akik még mindig az előző leosztás miatt veszekedtek. Amikor ez megtörtént, akkor szinte mindig automatikusan nyertünk, ugyanis a dühös személy tovább folytatta a küzdelmét a párja ellen (és így szinte három az egy ellen játszhattunk). Számítani lehetett arra, hogy figyelmetlen lesz, túl kevés információt szolgáltat és mindent megtesz azért, hogy a partnerét hibáztassa. Egy ilyen párral a licitálás valahogy így nézett ki:

Ellenfél: "Két kőr." (Ez ráveszi, hogy licitáljon.)

A partnere: "Három kőr." (Lássuk, hogy csinálja ezt meg ez a bolond.)

Ellenfél: "Négy kőr." (Jobban teszi, ha van neki!)

Noha lehet, hogy ez egy érvényes licit, két dühös személlyel nagy az esélye annak, hogy ez nincs így. Ebben az esetben általában megdupláztuk a bemondást és mindent vittünk.

 

Tónustartomány

Ahogy azt már számos alkalommal megemlítettük, az emberek mozognak a skálán. Ez egy kicsit zavaró lehet, amikor olyan valakit próbálsz meg a skálán megtalálni, aki csak alacsony tartományokban mozog, ugyanis ez azt jelenti, hogy még a legjobb esetben is 2,0 alatt található. Ha általában bánatos, a félelem sávjába feljutva egészen fellelkesül és megélénkül.

Dennis, egy sikertelen szabadúszó újságíró és egy közepesen sikeres nőcsábász az ideje legnagyobb részét visszafogott félelemben töltötte, noha elég rugalmassággal rendelkezett ahhoz, hogy az 1,1-esek bűbáját vagy bánatos kiengesztelést alkalmazzon, amikor az fenyegette, hogy önmagáról kell gondoskodnia. Így azzal töltötte az életét, hogy az együttérző és a kiengesztelő nők jóindulatába és bizalmába férkőzött be. Tele gyomorral és néhány dollárral a zsebében viszont felszárnyalt és elérte a legmagasabb érzelmi szintjét – a nincs együttérzést –, amikor beleharapott abba a kézbe, amely táplálta, dühödt pillantásokkal szaladgált körbe és hatalmas büszkeség töltötte el, mert azt hitte, hogy az emberek fenyegetőnek találják.

Perry az ideje nagy részét a düh tónusán töltötte. Ahogy ennek erőssége fel és le változott, úgy haladt a sértődött nehezteléstől (az 1,2 alján) a kihívó harciassághoz, de a düh sávjából igazán soha nem jutott ki. A tájékozatlan barátai viszont akkor kedvelték a legjobban, amikor 1,1-re süllyedt és amikor udvarias és "kedves" volt.

Merilee, a kedves és férfifaló színésznő elsősorban egy együttérző személy volt, aki gyakran süllyedt le apátiába és itta magát merevrészegre. A legjobb (és józan) pillanataiban is egy 1,1-es bábuvá vált, aki elragadtatva nyilatkozta, hogy mennyire is csodálatos minden.

A legőrültebbek azok, akik folyamatosan ugyanazon a tónuson maradnak. Az épelméjűség skáláján azok következnek, akik ugyan mozognak, de a csúcspontjuk 2,0 alatt marad. Még épelméjűbbek azok, akik – amikor minden jól megy és a környezetük erre lehetőséget teremt – el tudják érni a legmagasabb szinteket. A legjózanabb emberek legfelül találhatók, de képesek a skálán szabadon fel és le mozogni.

 

Siker

Az alacsony tónusú személy előszeretettel magyarázza azt, hogy ő maga vagy mások miért vallottak kudarcot (ez utóbbit rosszindulattal és kéjes elégedettséggel telve teszi), vagy pedig úgy tesz, mintha hatalmas sikereket ért volna el, pedig a tényleges eredményei elhanyagolható méretűek.

A magas tónusú személy élvezi, ha ő maga valódi sikereket ér el és szereti látni, ha mások is sikerrel járnak.

 

Általánosságok

Az alacsony tónusúak rendszerint általánosságokat használnak arra, hogy valamivel kapcsolatban a saját véleményüket igazolják: "Senki sem jár már arra", "Mindenki úgy gondolja, hogy …", "Az emberek mindig…".

A magas tónusúak sokkal szabatosabbak, és ha a kényelem kedvéért általánosságokat is használ, ezeket statisztikával támasztja alá.

 

Etika

Ha egy barátoddal ebédelsz, és azt javasolja, hogy az ebéd árát a munkahelyeddel téríttesd meg, ugyanis "erre senki sem fogja rájönni", akkor ő a skálán 2,5 alatt található.

Az unalom szintjén csak olyasmit tesz a személy, amit meg tud úszni. Lentebb az etika az enyhe füllentésektől a kirívó bűntényekig terjed. Az a személy, aki folyamatosan törvénytelen vagy etikátlan tettekbe bonyolódik, mindig 2,0 alatt van.

A magas tónusú személy becsületesen játszik – még akkor is, ha senki sem látja.

 

Tulajdon

Vizsgáld meg, hogy a személy mennyire viseli saját magának gondját. Tiszta és ápolt, vagy pedig koszos és elhanyagolt? Úgy viseli gondját a környezetének, ahogy saját magáról is gondoskodik.

A magasabb tónusokon a személy rendet hoz a környezetébe. A tulajdona ápolt, tiszta és rendesen karban van tartva. Az alacsony tónusú egyének káoszt teremtenek, a tulajdonukban lévő dolgok koszosak, elromlanak, nem működnek (és néha meg sem találja őket).

Ha egy vonzó otthont vagy irodát hozol létre, az oda betérő alacsony tónusú személy így vagy úgy, de elpusztítja annak a szépségét. Összekoszolja, eltöri a függönyrudat és úgy hagyja ott, a szobát szeméttel szórja tele, betöri az ablakot és visszautasítja, hogy megjavítsa. A szépséget romhalmazzá változtatja.

Az "elfogadási szint"-je alacsony. Ez visszatükröződik abban az autóban, amit vezet, a szállodákban, ahol megalszik, a ruhákban, amelyeket visel. Egy zsúfolt és kopottas környezet azt jelzi, hogy egy tiszta és kellemes környezetet nem képes elviselni. Amikor egy férfi a feleségét egy alacsony tónusú prostituáltért elhagyja, akkor az elfogadási szintje a gyönyörű lány alatt található. Ha valaki csinos ruhákat kap, de rongyokat visel, ha egy gyengén fizető állás mellett marad, az elfogadási szintje alacsony.

Néhány alacsony tónusú személyt rá lehet nevelni arra, hogy tiszta legyen és tisztességes használati tárgyakkal vegyék körül magukat. Viszont ekkor a tulajdonukat nagyon komolyan veszik és állandóan emiatt aggódnak és nyugtalankodnak. A magas tónusú személy gondját viseli a tulajdonának, de rendkívül jókedvű és vidám vele kapcsolatban.

 

Komolyság és boldogság

Túl gyakran büntetik meg a vidám kisgyereket azért, mert "nem veszi komolyan a dolgokat". Ez az alacsony tónusú személy biztos jele. Mivel ő nagyon komoly, azt szeretné, ha mások is azok lennének. A magas tónusú személy képes megőrizni a humorérzékét és az könnyedségét.

Míg a boldogság és a mosolygósság a magas tónusú személy védjegyei, meg kell tudnunk különböztetni a talmit a valóditól. A boldogság nem 1) a szomorú-arcú átszellemült boldogan-élnek-amíg-meg-nem-halnak dolog, amelyről az apátiás személy a "belső békéjében" fojtottan és egyhangúan, sóhajtásokkal teletűzdelve beszél, 2) az álságos 1,1-es lelkesedés az örökös mosolyával és kényszeres nevetésével, 3) az a kiengesztelő bizonygatás, amely komolyan bizonygatva szeretné megmutatni, hogy mennyire teljessé teszi az életet az, hogy a kevésbé szerencsésekért "tesznek" valamit, vagy a 4) mániákus nemtörődöm jókedv és hisztérikus kacarászás (az ilyen személy általában apátiában található).

Ez a mosoly olyan belső ragyogása, amely néha éneklésben vagy hangos nevetésbe csap át. Ez nem bizonygatás, csupán ott van. És a napsütés ennél csak egy kicsit fényesebb.

Ha kétséged van, akkor a személy életének többi tényezőjét is vizsgáld meg.

 

A "megelevenedés" vizsgálat

A tónus meghatározásának egyik legértékesebb eszköze az, hogy megállapítjuk, mi indítja be az adott személyt. Ezt a megelevenedés vizsgálatának hívom. Figyeld meg, hogy mi ragadja meg a személy érdeklődését, mi mozgatja meg, és megtudod a tónusát.

1,1 és 2,0 között a személy arra indul be, ha másokat megrémiszthet, felidegesíthet, megvadíthat, megszégyeníthet, hibáztathat vagy őket felkavarhatja. Élvezi az ilyen esetek felidézését. A magas tónusú személyek soha nem élvezik, ha mások nem érzik jól magukat.

Mostanában olvastam egy olyan farsangi mutatványról, amelyben (üvegek, tükrök és különleges megvilágítás segítségével) a közönséggel azt hitették el, hogy egy vadállat veti rá magát a hallgatóságra. Az átverés elkövetője azt nyilatkozta, hogy ő akkor boldog, ha a tömeget sikerül annyira megijeszteni, hogy fejvesztetten menekülnek a kijárat felé. "Nem érzem jól magam, ha bemutatom a műsort és senki sem szalad el", mondta.

Az élvezet olyan dolog, amely nélkül sem az ember, sem a civilizáció nem lehet meg. Ez az ember létének az értelme. Viszont az élvezet fogalma sok jelentésen megy keresztül, ahogy a skálán fel és le mozgunk. A gazdag playboy számára az élvezet az érzékek tétlen kielégítése, mindenféle terv és cél nélkül. A magas tónusú kielégülés lehet könnyed és nyugodt, vagy dinamikus és konstruktív, de a magas tónusú személy soha nem élvezi a tisztán destruktív vagy a perverz érzéki kielégülést. A túlélést támogató dolgok érdeklik. Szakértelemre, egy jó munkára, magas jövedelemre és tulajdonra vágyik. Ezek mind túlélést támogató célok.

Alacsony tónuson az élvezet pillanatai a pusztítás felé fordulnak. Az ellenséges személy azt élvezi, ha egy jó érvet darabokra szedhet vagy az ellenséget leverheti. Az 1,5 arról beszél élvezettel, hogy "hogyan vetett véget" valaminek. A gyilkolást és a dolgok felrobbantását fogja javasolni. A pusztítás gondolata indítja be. Az 1,1-es akkor elevenedik meg, ha egy olyan vonzó helyzettel kerül kapcsolatba, amely számára lehetővé teszi, hogy fondorlatos, rejtetten ellenséges vagy valamilyen módon kifacsarodott és perverz legyen. Fellelkesül, ha valakivel egy kirívó hazugságot sikerül elhitetnie. Kéjesen kacarászik, ahogy lefesti, hogy hogyan csalta meg a feleségét. Ha halálban, betegségben, tragédiában vagy nyomorúságban utazik, valószínűleg az alacsonyabb sávokban található. Ha pedig azzal a reménnyel fordul a hányatottabb sorsúak felé, hogy tegyen értük valamit, akkor valószínűleg együttérző vagy kiengesztelő.

A bánatos és az apátiás személy pedig valójában az egész napját azzal tölti, hogy szeretteinek a legborzalmasabb öngyilkosságokat és halálnemeket képzeli el, valamint azt, hogy hogyan érezné magát mindenki, ha ez megtörténne. Ez az ő rögeszmés elégedettsége.

 

Múlt, jelen és jövő

Az időben hova helyezi a figyelmét? A 0,0 és az 1,0 közötti személy a múltba ragadt le. Azt mondod, hogy "nézd meg a naplemente bíborját" és arra érez kényszert, hogy az összes többi naplementéről beszéljen, amit csak látott (vagy azokat, amelyeket elmulasztott).

1,1 és 2,0 között alig van jelen időben. Rengeteget beszél arról, hogy "el kell kezdeni dolgokat". Megfontolatlanul él, anélkül, hogy a jövőbeli következményekbe belegondolna.

2,0 és 3,0 között a személy eléggé a jelenben található, nem sokat tekint vissza, viszont a távoli jövőre sem szívesen tervez.

A legfelül található személy örömmel emlékszik vissza a múltra, de a figyelme a jelenre és a jövő hosszútávú eltervezésére összpontosul.

 

Pusztít vagy gyógyít?

Ha tanár, lelkész, hivatalvezető, házassági tanácsadó, orvos vagy egy olyan személy vagy, akinek van szomszédja, előbb vagy utóbb valószínűleg szembe kell nézned azzal, hogy egy felzaklatott személlyel kell kijönnöd. Amikor ez megtörténik, fejben kell tartanod a tónusok egymás után következő rendjét. Ez az egyetlen módszer arra, hogy megállapítsd, hogy feljebb vitted a skálán vagy pedig az aljára passzíroztad.

Amikor valaki könnyes arccal keres meg és nyugodt lélekkel távozik, képesnek kell lenned eldönteni, hogy a nyugodtsága egy magasabb tónust jelez, vagy pedig most siklott le az apátiába. Ha a személy abbahagyja a sírást, egy kiereszt egy hatalmas sóhajt és azt mondja, hogy "Hát azt hiszem, hogy ez az élet rendje. Egyszerűen el kell fogadnom." Ebben az esetben jobb, ha pánikba esel. Alacsonyabb tónusra esett, és lehet, hogy legközelebb a gyászrovatban fogsz róla hallani. Másrészt ha a bánatos személy abbahagyja a sírást, és irántad vagy valaki más iránt kezd el érdeklődni és valamit tenni akar, akkor a kiengesztelés szintjére jutott és ez már haladásnak könyvelhető el.

Egyszer egy barátnőm zokogva hívott fel: "Nem bírom tovább, mi értelme van az egésznek?"

Anélkül, hogy meg akartam volna várni, hogy az egész történetet halljam, azt mondtam: "Tegyél fel vizet a kávéhoz, átmegyek hozzád."

A gond az volt, hogy neki úgy tűnt, a házassága fokozatosan petyhüdt és "kedves" halmazállapotúvá változott. Most pedig egy kisebb kötözködés hatására meggyőzte magát arról, hogy a férje már nem szereti őt és minden teljesen reménytelen. Sok csésze kávéval később dühben hagytam ott – nem a legjobb tónus, de sokkal élettel telibb.

Mielőtt a férje hazaért volna, kapcsolatba lépett a régi munkahelyével, valamint egy olyan helyet keresett, ahol a három gyermekével ellakhatott volna. Mint ahogy az a dühös emberekre jellemző, kész volt elpusztítani a házasságát, de emellett hajlandó volt a férjével érzelgősség és erőltetett kedveskedés nélkül is szembeszállni, és ezt meg is tette. Hatalmas csata kezdődött. A férje, ahogy az kitűnt, a házasságukkal kapcsolatban szintén rengeteg sérelmet halmozott fel. A haragja feltörte a burkot, amelybe magát bezárta. Addig üvöltöztek, amíg az összes panaszukat el nem mondták, néhány dolgot bevallottak és az egész dolgot megunták. Miután felismerték, hogy többé-kevésbé mindkettejüknek igaza volt, az egymás iránti érdeklődés új szintjére emelkedtek, ez pedig egy olyan második mézeshetekre emlékeztető időszakokhoz vezetett, amely beszámolóik szerint még az elsőnél is jobb volt. A házasságuk most egy magasabb tónuson működik. Néha egy-egy egészséges veszekedésbe keverednek, de már nem rejtegetnek el dolgokat egymás elől, egymás iránti szeretetük és kedvességük pedig őszinte.

Ahogy a személy megváltoztatja az érzelmi tónusát, lehet, hogy kihagy néhányat vagy azok nem fognak kifelé látszódni. Ez olyan, mint a liftben utazás, az sem mindig áll meg az összes emeleten, de képesnek kell lenned elég érzelmet meghatározni ahhoz, hogy tudd, felfelé vagy lefelé halad valaki.

 

Összegzés

Először a magas és az alacsony tónusokat tanuld meg megkülönböztetni. Ez után a tónus pontos meghatározása már könnyebb.

Egy személy nem biztos, hogy a tónusának minden jellemzőjét felvonultatja. Lehet, hogy ismersz valakit, aki úgy tűnik, hogy a félelem szintjén található, de aki a sárga földig lehordja az újságkihordó fiút. Lehet, hogy ismersz egy 1,1-est, aki soha nem farag szóvicceket, nem űz másokból rossz tréfát vagy nevetgél idegesen. Keresd meg azt a tónust, amelybe a legtöbb cselekedete beletartozik, és ne törődj azokkal a jellemzőkkel, amelyek viszont ezen kívül esnek.

A legtöbben egy kicsit fel- és lefelé is elmozdulnak a skálán, így valakit többször is meg kell vizsgálnod ahhoz, hogy a tartósan jelenlévő tónusát (vagy tónustartományát) meghatározd.

Amikor valaki olyannal találkozol, akit a skálán nem tudsz elhelyezni (és tudod, hogy nem legfelül helyezkedik el), akkor valószínűleg egy 1,1-es.

A társadalmi előítéleteink gátolhatják azt a képességünket, hogy a tónusskálát helyesen használjuk. Egy férfi annyira csodálhat egy gyönyörű lányt, hogy képtelen lesz a tónusát kiértékelni. Egy negyven feletti személy lehet, hogy egyből megutál egy hosszú hajú, mezítlábas, majdcsak-lesz-valahogy fiatalt. Ha az előítéletek helyett a tónusát értékeled ki, akkor lehet, hogy amögött a bozontos szakáll mögött egy kedves és magas tónusú embert találsz. Amikor divatjamúlt szabályok szerint osztályozzuk az embereket, lehet, hogy rossz döntéseket hozunk – és lehet, hogy elveszítjük azt a lehetőséget, hogy egy vidám lélekkel néhány kellemes pillanatot osszunk meg.

A tónusskála kiértékelésének másik gyenge pontja a saját személyes fogyatékosságunk. Lehet, hogy kétség esetén a kedvezőbb lehetőséget tételezzük fel, miközben pedig valójában biztosak vagyunk az ítéletünkben. Ez a jóindulat felesleges, ugyanis azzal segíthetünk a leginkább valakin (az idegrendszerünk elhasználódásáról nem is beszélve), ha egyszerűen már kezdetben is a lehető legpontosabban értékeljük ki.

Így a tónusskála használatában az első hiba az, ha nem használjuk. A második, amit elkövethetünk, pedig az, ha nem hiszünk neki.

Minden további hiba pedig csupán a képzeleteden és a ötletességeden múlik.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,176 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Érdeklődés és lelkesedés (3,5-4,0) Következő cikk: Közhelyek – szükségünk van-e rájuk?


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: