A nemek harca


A nemek harca

Ha létezik olyan, hogy kettő meg kettő nem egyenlő néggyel, az a házasság. Adjunk egy 2,0-shoz egy másik 2,0-st, és nem vidámságot (4,0) kapunk. Hanem tűzijátékot.

Egy személy ellenkező nemmel kapcsolatos viselkedése a tónusától függ. A szerelem maga nem egy érzelmi tónus, de a szerelem energiája megnövelheti, lecsökkentheti vagy felerősítheti a személy tónusát. Az pedig a skálán akárhol megtalálható. Találkozhatunk olyan fiatalemberrel, aki annyira szerelmes, hogy halálra éhezteti magát (ami az apátia jellemzője), vagy olyan fiatal lánnyal, aki a lelkes álmodozástól teljesen kivirul.

Vizsgáljuk meg ezt a "súlyos mentális betegség"-et (amely Plátó meghatározása a szerelemre) a skála néhány szintjén.

A bánatos és az apátiás személy nem igazán áramoltat ki szerelmet. Szeretné megkapni, de annyit aggódik azon, hogy elveszítheti, hogy amúgy sem képes azt soha birtokolni. A "nem is szeretsz igazán" bizonygatása folyamatos megerősítést igényel. Sajnos túl sok házasság nem a szerelemre, hanem annak a hitvány helyettesítőjére, a kiengesztelésre épül. A 0,8-as és a 0,9-es gyakran olyanokkal házasodik össze, akiknek "szüksége van" rájuk.

A félelemben élő személy a biztonságért epedezik és házasodik meg.

Az 1,1 es, noha képtelen az igazi szeretetre, csodálatos előadást tart, ha ez a céljait elősegíti. Elbűvöl, hízelkedik és elárul, aláássa a partnere önbizalmát, rámutat a hibáira (csak hogy segítsen rajta), megpróbálja arra tanítani, hogy alkalmazkodjon a környezetéhez ("ne legyél tovább olyan eleven és élő"), megszegi az esküit és élvezi az elítélhető kapcsolatokat. Ezek mind a játszmájának a részei.

Az 1,2-es nem hisz a szerelemben, de élvezi a fagyos jégkirálynő szerepét.

Az 1,5-ös vádaskodásokkal és otromba leértékelésekkel veszi semmibe és uralja a párját. Megpróbálja erőltetni a szerelmet ("Mondd, hogy szeretsz engem"). Az ellenséges személy pedig leginkább edzőpartnert keres.

Tehát ez nem szerelem, de akkor ki az, aki olyan szerelmet él meg, ami igazán számít?

 

Mi a szerelem?

Fred Allen egyszer azt mondta: "Az, ami a világot ilyen aggódó arckifejezéssel mozgásra bírja".

Ez is függ a tónustól. Az emberek természetes késztetése az, hogy társaságot keressen és végül az ellenkező nemből valakit társául fogadjon. A legmagasabb tónusú szerelem az erős barátságra épül – arra, amelyik barátságként a romantikus (vagy testi) szerelemmel, de akár anélkül is megmarad. Az ilyen kapcsolat a könnyű kommunikációra való hajlandóságot és képességet, valamint a lényegesnek gondolt célokkal és erőfeszítésekkel kapcsolatos elég szoros egyetértést igényli. Ezek így együtt erős vonzalmat és megértést hoznak létre.

Amikor két személy a legtöbb dologban nem ért egyet, akkor egymás megértése és az egymás iránti vonzalmuk sem érhet el magas szintet. Hasonlóan, ha nem tudnak egymással könnyen kommunikálni, akkor nem kedvelik és nem értik meg annyira egymást. Amikor valaki olyat hallasz, aki azt mondja: "Nem beszélünk túl sokat egymással, de tényleg szeretjük egymást", akkor tudhatod, hogy valaki valakit be akar csapni. Ez nem szerelem (még csak nem is őszinte barátság), hanem valamilyen aberrált kapcsolat.

A skála 2,0 pontja alatt az egyén csak a fizikai univerzumot vagy annak tárgyait hajlamos valóságosnak tartani. Ezért az alacsony tónusú személy nem annyira az egymás iránti megértés alapján választ párt, hanem inkább egy tárgyba szeret bele. Ez nyilvánvaló, amikor a személy a kedvesét úgy jellemzi, hogy "Hű! Micsoda bombázó!" vagy "Hű micsoda fickó! Pont úgy néz ki, mint Tom Jones!"

Később azt mondja: "A felét sem értem annak, amit mond, de megőrülök érte." "Kicsit szédült, de sötétben ki törődik vele?" Így megházasodnak, a faltól falig tartó keserveikbe pedig befizetik az első részletet. Néhány év múlva ugyanezek a fickók görnyednek a bárpultra és nyöszörgik, hogy "a feleségem (vagy a férjem) nem ért meg engem".

 

Tulajdon

Miután egy tárggyal szerelembe esett, az alacsony tónusú személy birtokolni és irányítani akarja azt. A legtöbb alacsony tónusú románc az 1,1-es sávban kezdődik. A férfi arra hajt, hogy hogyan "legyen meg", a nő pedig lelkesen olvassa a "hogyan ejtsd csapdába álmaid férfiját" című cikkeket.

A kezdeti lépések után viszont az alacsony tónusú szerető a párját apátiába akarja süllyeszteni (amely szinten a személy úgy gondolja, hogy ő egy fizikai tárgy, ezért egy zöldéghez hasonlatos módon birtokolható és irányítható). Ez a nemek hírhedt harca, amikoris két alacsony tónusú személy megpróbálja birtokolni, uralni és irányítani a másikat. Természetesen mindegyikük ellenáll az ilyen uralomnak és irányításnak, miközben a saját tónusuk fegyvereit vetik be ennek érdekében.

 

Érzékletek

A társaság és a megértés iránti igényein kívül az embernek érzékletekre is szüksége van. A skála magasabb szintjein a személy nagyon könnyen nagyon sok kellemes érzethez tud jutni. Az alacsonyabb szinteken a személynek sokkal nagyobb behatásra van szüksége, hogy bármilyen érzékletre szert tehessen. A szerelmi élete ezt a kényszeres behatás-éhséget tükrözi, amely a mazochizmusban, a szadizmusban, a szabadosságban, a perverzióban, az orgiákban, a pornográfiával foglalkozásban és a változatosság iránti folyamatos kutatásban jelenik meg.

 

Létezik magas tónusú szerelem?

Igen, létezik magas tónusú szerelem. A testvériség, a barátság és a szerelem csupán 2,0 felett lehetségesek, ahol az emberek nem próbálják csapdába csalni, uralni vagy birtokolni egymást, és ahol nem törődünk azzal, hogy elveszítik-e egymást. Egymás megértését a közös fejlődésre és nem a szétválásra fordítják. Itt találjuk meg az állhatatosságot – a vágyat a monogám kapcsolatra. A partner hűséges, de nem a szokások, a fenyegetések vagy a félelem miatt, hanem mert ő dönt így.

A magas tónusú személy képes szublimálni a szexuális hajtóerőt, így a szerelme nem múlik annyira a fizikai kapcsolaton. Ez nem azt jelenti, hogy kinövi a szeretkezést, pont ellenkezőleg, a skálán magasan elhelyezkedő személy jobban élvezi a szexet, mint bármely alacsonyabb szinten elhelyezkedő. Viszont (néhány ember soha nem fogja ezt elhinni) amikor két ember osztozik a játszmák szellemében, akkor az sokkal intenzívebb, mint maga a szex.

 

Keverj és párosíts

Ha egy párkereső számtógépes programot kellene megterveznem, akkor az első lépés az érzelmi tónus tesztje lenne. Csak akkor keresném a célok és időtöltések összeegyeztethetőségét, amikor a tónusok már illeszkednek. Mit akar a személy elérni és az energiái lekötésére mely dolgokat találja a legmegfelelőbbnek? Ha egyikük úgy gondolja, hogy a tökéletes időtöltés az, ha vég nélkül egy motor nyergében utazza körbe az országot, míg másikuk inkább a rózsaágyásban pepecsel szívesen, akkor nem bonthatunk pezsgőt annak örömére, hogy egy működő kapcsolatot találtunk.

Két ugyanabba a tónusba eső személy jól összeillik, ami viszont akkor sem jelenti azt, hogy holtukig boldogan élnek, még akkor sem, ha 2,0 alatt vannak. Ha a citromlevet ecettel édesíted, soha nem kapsz egy jó limonádét.

Ismertem egy házaspárt, ahol a férj 2,5-ről kezdte, a feleség pedig 1,1-ről indult. A férfi nemtörődöm volt, valamint elégedett és boldog a hétköznapok egyhangú rutinjával. A nő alattomos volt és uralkodni vágyott. A férj a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyta a feleségét és a maga útját járta, de néha elég sokáig 2,0-ra esett le ahhoz, hogy kezelni tudja őt. Miután néhány éven át érlelődött, egy enyhén ellenséges és folyamatos kötözködésekkel teli házasságban egyenlítődtek ki. A legtöbb nézeteltérésüket úgy oldják meg, hogy mindketten külön utakon járnak, ami úgy tűnik, mindkettejüket kielégíti. Ezt az aránylag összeillő kapcsolatot hívom "elegyéniesedett együttlét"-nek.

Egy bánatos és egy együttérző közötti házasság úgy tűnik, hogy kölcsönös igényeket elégít ki. Egyikük megszámlálhatatlanul sok sekélyes problémát vet fel, a másikuk pedig folyamatosan aggodalmaskodva szentel neki figyelmet. Ez a házasság egy másik csodálatos célt is szolgál, mindkettejüket kivonja a piacról és nem zaklatják a magasabb tónusúakat.

Ennek az összeilleszkedés-típusnak az egyetlen kockázata az, ha az egyik magasabb tónusra emelkedik (mert például előléptetik vagy a fején a kopasz folt visszanő). Ez az egész játszmát lerombolja.

Amikor különböző tónusúak kerülnek párba, az alacsonyabb tónusú több gyengédséget kér és kevesebbet ad. Több kommunikációt kíván kapni és kevesebbet kíván nyújtani. A véleményét gyengébben alapozza meg, miközben több egyetértést vár el, mint amennyit ad. A magas tónusú személy megpróbál megérteni, az alacsonyabb tónusú pedig azt akarja, hogy megértsék (még akkor is, amikor arra panaszkodik, hogy "senki sem ért meg engem").

A magas tónusú személy úgy találja, hogy a hatalmas szeretet-képességét az alacsonyabb tónusú társára pazarolja, aki csak egy bizonyos mennyiségű szeretet képes fogadni. Ez olyan, mintha egy akó vizet szeretnénk egy gyűszűbe önteni. Végül egy gyűszűnyivel végzed – valamint egy hatalmas tócsával.

Az alacsony tónusú személyek érzelmi függősége néha azzal ejti csapdába a magas tónusúakat, hogy azt gondolják, "szüksége van rám". De, ahogy Ron Hubbard mondja: "Amikor egy személynek a tónusskálán alacsonyan elhelyezkedő társától kell függnie, az olyan, mintha egy szomjúságtól haldokló ember sós vizet inna. Nedves, de nem tartja életben."

Megfigyeltem egy konzervatív férj és egy kiengesztelő feleség házasságát. Volt egy vállalkozásuk, amellyel kapcsolatban a feleség úgy döntött, hogy azt elkótyavetyéli. Olyanoknak térített vissza pénzt, akik a terméket valójában másoktól vették meg (és ez tiszta veszteség volt, a termék ugyanis nem volt kereskedelmi forgalomba hozható). Olyan embereket vett fel, akik hazudtak az ügyfeleknek, hibás termékeket adtak el és loptak tőle. A férje először kedves volt, de hamarosan felfigyelt a felesége egyemberes jóléti programjára, és a düh szintjére zuhant, ahogy a költekezéseknek megpróbált gátat vetni. Ez az asszonyt nem állította meg, és sokkal aljasabb módszereket talált ki arra, hogy a férje tudta nélkül költhesse a pénzt. Amikor legutóbb láttam őket, a feleség anélkül írt meg csekkeket, hogy feljegyzést tett volna róluk, így amikor a vállalkozás bérleti díjáról szóló csekket nem tudták beváltani, a férje, a haragtól szóhoz sem jutva darabokra tépte a felesége csekkfüzetét.

 

A többi érzelem

Számos olyan emberi reakció létezik, amelyeket általában érzelemként írnak le. Ezek közül némelyik a tónusskálák valamely tartományába esik, rokon értelmű szavak vagy az érzelmek árnyalatát fejezik ki. Mások viszont több tónusra is kiterjednek. A gyűlölet leginkább a harag szintjén fejeződik ki, de valaki a tónusskála egész tartományában gyűlölhet. Valójában az is lehet, hogy arra tanítottak minket, hogy sok mindent gyűlöljünk (vagy hogy mindent szeressünk). Így találhatunk valakit abban az ellentmondásos állapotban, hogy "gyűlöli a szerelmet" (különösen ha a kedvese valaki mással elszökik). Egy érzelmileg elég szabad személy valóban tud élvezni egy "jó sírást", míg más utálhatja, ha sír egy jót.

Néha a bátorságot és a gyávaságot is érzelemként írják le, pedig úgy váltják egymást, mint a tortában a töltelék és a tészta. Az igazi bátorságot a skála legtetején találjuk meg, majd alatta az óvatosságot, a közömbösséget és a "ki fél a nagy csúnya farkastól?"-t (2,0-nál és 1,5-nél). A félelem sávjában találjuk a tiszta és kendőzetlen gyávaságot. Lentebb (az együttérzés és a kiengesztelés környékén) ezt az egészet a nemes tettek zavarják össze. A bánatos természetesen egy gyáva nyúl. A fogadkozás hajlamos lehet a hősi mártíromságra (mint azok, akik valamilyen fanatikus okból élve felgyújtják magukat), és az alagsorban találjuk azt a fickót, aki nem is tud arról, hogy valamilyen veszély fenyeget.

A remény (amit gyakran érzelemként írnak le) szintén a tónusskála magasabb tartományaiban található, de a félelem környékén egy önvédelmi mechanizmussá válik, egy kicsivel lentebb pedig hiszékenység lesz belőle. Az ostoba optimizmust 0,8-nál és 0,9-nél találjuk. Ez alatt a remény ábrándozássá és téveszmékké torzul, és azért álmodozik, mert képtelen egy valós világbeli cselekvést elvégezni.

Most már érted az elgondolást. Sok úgynevezett érzelem létezik, de a skálára valahova mindegyiket rá lehet illeszteni.

 

Féltékenység

A féltékenység nem egy érzelem, hanem az érzelmek ösztönzője, így a skálán sok helyen meg tud jelenni. A személy amiatt érez féltékenységet, hogy a valóságban vagy a képzeletében a vonzalmát elveszítheti, ez pedig alacsonyabb tónusra taszíthatja. Lehet mérges, rejtetten ellenséges, félhet, bánkódhat, kiengesztelhet, vagy apatikus lehet ezzel kapcsolatban.

A féltékenység valójában az információ utáni vágyban gyökeredzik. A féltékeny személy azon, gondolkozik, hogy "Szeret még?" "Valaki mással van?" "Szeretné, ha valaki máshoz ment volna hozzá?" "Min nevetgélnek annyit együtt?" A nagy kérdés pedig ez: "Le akar valaki mással cserélni?"

A megalapozott féltékenység egy magas tónusú kapcsolaton nem tudja megvetni a lábát, ugyanis a kommunikáció szabad és nyitott. A skála alacsonyabb szintjein a személy a párjára egy birtokolható tárgyként tekint, ebben az esetben pedig sokkal jobban fenyegeti az a veszély, hogy egy tárgyat elveszíthet.

Az alacsony tónusokon ráadásul a személy előszeretettel provokálja ki a partneréből a féltékenységet, ugyanis ez is egy birtoklást és irányítást megcélzó burkolt módszer.

 

A fiúk és a lányok közti különbség

A fiúk és a lányok közötti különbség ugyanaz, amit valamikor régen az óvodában annak gondoltál.

A tónusban a kultúra által bevezetetteken kívül nem létezik különbség. A fiúkat megdorgálják, ha sírnak. Az ilyen kiképzés hajlamos a tipikus durva, hencegő hímeket létrehozni, de az ilyen hamis tónus megterhelés hatására össze fog omlani. Amikor egy férfi világa összeomlik és nem sírhat, akkor az apátia szintjére kényszerül (és valószínűleg pontosan ez az oka annak, hogy a férfiak között nagyobb valószínűséggel fordul elő az öngyilkosság és az alkoholizmus). másrészt a lányoktól nem várják el, hogy fiúkként viselkedjenek, nekik "nőiesen" kell viselkedniük. Ezért sok nő a düh szintje alatt ragad meg, és egy pletykálkodó 1,1-es lesz belőle, fojtogató indákat növeszt vagy lágyszívű együttérző típusúvá válik.

A magasabb tónusokon a sztereotípiák összeomlanak. Egy nő anélkül lehet vállalkozó kedvű és tehetséges, hogy a kecsességét fel kellene áldoznia. Egy magas tónusú férfi egyszerre lehet agresszív és szenvedélyes – mégsem veszíti el a férfiúságát. A magas tónusú emberek se nem zavarodnak össze a nemükkel kapcsolatban, se nem kell bizonygatniuk azt.

 

A visszaemelkedés

Semmilyen fontosabb döntést (házasságit, válásit, vagy hogy az első felfújtadat a férjed főnöke látogatására készítsd-e el) nem szabad hozni, amikor ideiglenesen alacsonyabb tónuson helyezkedsz el. A főiskolán ismertem egy lányt, aki miután szakított a fiújával, a bánat szintjére süllyedt le. Mielőtt az együttérzésnél magasabbra emelkedhetett volna, találkozott egy apátiás és bánatos fiatalemberrel. Nagyon sok közös vonásuk volt és a fiúnak természetesen szüksége volt a lányra. Később összeházasodtak. Amikor a legutóbb láttam őket, a fiú féltékeny, birtokolni vágyó és követelőző volt, folyamatosan arról a feleségének szóló igényeit nyafogta, és ezt a valaha ragyogó lányt a skála legalsó sávjába börtönözte be.

A visszaemelkedéssel az a baj, hogy néha nem emelkedünk elég magasra azelőtt, hogy meghoznánk a döntéseinket.

 

A kapcsolat felbomlása

Néha azt találjuk, hogy egy házasság magas tónuson kezdődik, majd lehanyatlik. Ez akkor történik meg, amikor az egyik személy a skála alacsony tartományaiba zuhan és többé nem jön fel. Az érzelmi egyensúly ekkor megsemmisül.

Ennek a jelenségnek az egyik leggyakoribb oka a felbontott megegyezés. Amikor valaki a kapcsolat szabályait megszegi, akkor már nem képes olyan jól túlélni, ugyanis ezeket a szabályokat eredetileg a házasság fennmaradása érdekében hozták. Amint valaki megszegi a megegyezést, a szabadságának egy része megszűnik, ugyanis a cselekedeteinek egy részét a másik személy elől el kell rejtenie. Ez pedig a kommunikáció fontosságához vezet vissza bennünket. Amíg valakinek képesek vagyunk bármit mondani, addig őt szeretjük és a kapcsolat virágzik.

Az a társ, aki bármilyen túlélésellenes tettet követ el a házasság ellen, alacsonyabb tónusra esik. A férfi szerencsejátékokra költi a lakbért. A feleség a férjéről a bridzsklubban pletykálkodik. A hűtlenség automatikusan alacsony tónusra taszítja le a személyt. Annak, akinek titkokat kell tartania, kevésbé beszédes, szőrszálhasogatóvá válik, valamint a párjával kapcsolatban sokkal kritikusabb lesz. Az ilyen házasság azzal végződik, hogy mind a ketten boldogtalanok és zavarodottak lesznek, és egymást vádolják. Vagy egy alacsony tónusú kapcsolatba merevednek bele, vagy pedig elválnak.

Ha pedig egyikük szerelem iránti érdeklődése megmarad, lehet, hogy szappanoperákat fog írni vagy countryzenét fog szerezni…

 

Csak férfiaknak

Lányok, frissítsétek fel a sminketeket, míg egy percre megbeszélek valamit a fiúkkal.

Észrevetted már, hogy néha az elbűvölő, szelíd barátnőd egy olyan kezelhetetlen sárkánnyá változik, akinek csak egyetlen célja van, hogy az őrületbe kergethessen? Ennek orvosi magyarázata van: ez a menstruáció előtti szindróma, amelyet a testben bekövetkező változások okoznak. A legtöbb nő esetében a tünetek a menzesz kezdete előtt négy-öt nappal jelentkeznek. Teljesen megvadul (bánatos, féltékeny, vádaskodó, panaszkodó, elviselhetetlen, stb. lesz) és ezt a legközelebbi célponton vezeti le, ami sajnálatos módon általában te vagy. Ezt ne vedd komolyan és ezt az állapotot ne keverd össze a tónusskálával.

Mi a teendő? A jelen orvosi kutatások szerint a nők számára a közeljövőben lehetségessé válik, hogy hormonok és ásványi anyagok szedésével ezen tüneteket enyhítsék vagy megjelenésüket megakadályozzák. Addig is megpróbálhatod jelezni a boldogtalanságának forrását. Ha az értelem egy szikrája is megmaradt benne, akkor lehetőség nyílik arra, hogy uralkodjon magán. A lehető legkevesebb szó használatával (ugyanis minden, amit mondasz, egy hónap múlva felhasználható lesz ellened) egy könyvvel együtt elhelyezheted valahova, utána pedig lemehetsz a pincébe pasziánszozni. Végső esetben pedig menekülj fedezékbe.

Amikor egy pár nem érti meg ezt az érzelmi vihart, akkor néha egész groteszk helyzetbe (vagy akár egy válóperes ügyvédhez) kerülhetnek, ahogy ez néhány barátommal meg is történt.

Szilveszter estéje volt. Heves vihar dühöngött odakint, miközben az első emeleti lakásukban Marie és George egy nyugodt estét töltöttek együtt. Minden rendben is volt, amíg a havi nyavalya le nem gyűrte Marie-t. Elkezdett panaszkodni: "Már december vége van, és még mindig nem tetted fel a téli ablakokat. Őrülten havazik, és még mindig a nyári ablakok vannak fent, az Isten szerelmére! El se tudom képzelni, hogy a szomszédok mit gondolhatnak rólunk!"

Majd addig piszkálta a férjét, amíg a teljesen felidegesedett (de általában jóindulatú) férje kitrappolt a viharba. Abbéli kétségbeesett igyekezetében, hogy felesége kedvére tegyen, elővette a garázsból a létrát, a csúszós fokokon felmászott és a nyári ablakokat nagy bőszen nekilátta téliekre cserélni. A felesége időközben eszeveszetten toporzékolva járt ablakról ablakra, kihajolt rajtuk és azt sikoltozta: "Mit képzelsz, mit csinálsz? Az Isten szerelmére, szilveszter estéje van… George, odakint hóvihar van… Te megőrültél! George? Mit fognak gondolni a szomszédok?"

 

Házasság

Mielőtt úgy döntenél, hogy a kimosott zoknijaidat valaki mással egy fregolira szeretnéd kiteríteni, a házasságban valamilyen közös célt kell kialakítani – egy olyat, amely a személyes céljaidban a haladásodat elősegíti (a céloknak nem szükségszerűen kell azonosaknak lenni, de nem ütközhetnek egymással). Túl gyakran áldozza fel valaki a saját céljait a házasság kedvéért. A feleség egy ígéretes karriert áldoz fel azért, hogy jó háziasszony lehessen. A férj a kifejlesztendő találmányát egy kilenctől ötig tartó munka biztonságáért adja fel. Ahogy azt több millió kiábrándult házas elmondhatja neked, az imádott és szeretett pár soha nem tudja teljesen kárpótolni az összetört álmokat. Az elviselhető együttlakás érdekében a házasság kedvéért lehet, hogy néhány csúnyább szokásodat fel kell adnod, de amikor a vágyaidat kell feladnod, az ár túl magas. A házasság önmagában nem a vég, sőt az egyéni céljaid elérését is segítenie kellene.

Ahhoz, hogy meghatározd, hogy elég közel vagy-e egy bizonyos személyhez, mind a tónusotokat illetően, mind más fontos tényezőket tekintve, a kapcsolatotok pozitívumairól és negatívumairól vonj mérleget. Ahogy az egyik éleselméjű munkatársam megjegyezte: "Mi a fájdalom/gyönyör arány?" Ha szórakozás, lelkesedés és a ragyogó pillanatok időszakaihoz képest túl sok aggodalmat és kínt okoz neked? Ha az arány 50/50, akkor a helyzet nem túl jó, ugyanis az arány túl könnyen rossz irányba billenhet. Egy jó kapcsolatban az aránynak körülbelül nyolcvanöt (kellemes) a tizenöthöz (fájdalom) kellene lennie, ami elég gondot okoz ahhoz, hogy az élet érdekes maradjon.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,968 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Közhelyek – szükségünk van-e rájuk? Következő cikk: Időközben a munkahelyen


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: