Csoportok


Csoportok

Ha nem az északi sark jégsapkái közötti barlangba bújtál el, akkor nagyon nehezen tudod elkerülni, hogy arra kérjenek, hogy az egyik vagy másik csoporthoz csatlakozz, nekik adakozz, őket támogasd vagy hogy higgy bennük. Ma úgy tűnik, hogy több csoport, klub, szakszervezet, páholy, egyesület, szekta és társaság létezik, mint valaha – vagy lehet, hogy csak hangosabbak? Akárhogy is nézzük, csoportok a Michigenben található Mackinac Islandi Kőhajigáló és Kavicskacsáztató Klubtól kezdve a kaliforniai Jézus Nyomorékjai elnevezésű agresszív hittérítőkig léteznek.

Kevesünknek van olyan problémája, mint annak a gazdag agglegénynek, akiről mostanában hallottam. A pénzét nemes célra akarta hagyományozni, de képtelen volt közülük egyet magabiztosan kiválasztani. Az viszont érthető, hogy mi is dilemmába kerülünk, ha azt kell eldöntenünk, hogy mely csoport érdemli meg az időnket, a pénzünket és a befektetett energiánkat.

Egy olyan kultúrában élünk, amely szédítő sebességgel változik. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van azokra az útmutatókra, amelyek segítenek eldönteni, hogy a folyamatosan változó értékeink közül melyik egészséges és tisztességes, és melyek azok, amelyek az emberiség öngyilkosságához vezethetnek. Az elkoptatott közhelyekre és vad találgatásokra alapozott gondolkodás az emberi megértés kőkorszakához tartozik. Megbízható űrkorszakbeli mércére van szükségünk ahhoz, hogy mind a régi ügyeket, mind pedig az új mozgalmakat – már a felbukkanásuk időpontjában – fel tudjuk mérni.

Ezzel az ambiciózus gondolattal az elmémben egy olyan ötpontos (a tónusskálára alapuló) ellenőrzőlistát dolgoztam ki, amelynek a segítségével szinte az összes csoportot ki tudod értékelni (talán csak a szomszéd kávézó traccspartija lehet ez alól kivétel.)

  • Mi a csoport célja?
  • Hogyan kívánja a csoport ezt a célt elérni?
  • Milyen a vezetősége?
  • Milyenek a tényleges tevékenysége?
  • A múltban mit vitt véghez?

 

Szándék

Noha egy adott csoport összes tagja nem lehet ugyanazon a tónusszinten, a csoport kinyilvánított (és ki nem nyilvánított) célja általában a skála valamely pontjára esik. Egy magas tónusú cél a túléléssel kapcsolatos. Ez lehet a "pusztítás megállítása" (ezt nem szabad a le-mindennel jellegű csoportokkal összekeverni), a megőrzés, a helyrehozás, a haladás, az oktatás vagy az, hogy "érezzük jól magunkat". A magasabb tónusú célok a jövő hosszú távú jobbá tételével többet foglalkoznak, mint a múlt felelevenítésével vagy a jelen megőrzésével.

Területüket tekintve a csoportok célja nagyon változatos. Néhány klub csupán a tagok közös érdeklődési köre miatt vagy a tagok szórakoztatására, képességeinek fejlesztésére létezik (mint a bridzsklub, táncklub, stb.). Mások a családok nevelése vagy a romantikus kapcsolatok elősegítése céljából léteznek (szülő-tanár munkaközösségek, gyermek tanulócsoportok, a La Leche Liga – sőt még olyan szokatlan szexuális célzatú tevékenységeket folytató csoportok is léteznek, amelyeknek a leírásába itt a gyermekre tekintettel nem megyek bele). Más szervezetek a szakmák vagy az embercsoportok érdekeinek védelmére alakultak meg (egyletek, céhek, szakmai szövetségek, etnikai csoportok, feministák, homoszexuálisok jogaiért küzdők, jótékonyság, kormányzati részlegek, politikai pártok, civil szervezetek és még sok minden más). Néhány csoport azért egyesült, hogy az emberiség fennmaradását vagy fejlődését szolgálják (családtervezés, orvosi kutatás, stb.) Másokat a növények és állatok iránti érdeklődés fűz össze (természetvédők, állatkínzás ellen küzdők). Néhányan a bolygót próbálják összefogni, nehogy felrobbantsa magát (békecsoportok, környezetvédők, ENSZ). Mások az ismeretlent derítik fel vagy magyarázzák meg (UFO-klubok, asztrológia, lelki és szellemi csoportok). Végül itt találjuk azokat a csoportokat, amelyek az ember szellemi létének, valamint az univerzummal való kapcsolatának megértésére és jobbítására egyesültek (egyházak és vallásfilozófiák).

A legtágabb körű célokkal rendelkező magas tónusú csoport az ember és az egész univerzum túlélésében – mind anyagi, mind testi és szellemi értelemben – egyaránt érdekelt. Noha egy magas tónusú személy egy kavicskacsázó csoporthoz a móka kedvéért csatlakozhat, egy tágabb körű cél iránt érdeklődő csoporthoz is tartozni fog.

 

A csoport milyen módon kívánja a célját elérni?

Gyakran látjuk, hogy egy magas tónusú szándék alacsony tónusú megoldással párosul. Egy harcias csoport állíthatja azt, hogy megmenti a nemzetet, ha a megoldása az, hogy minden embert és minden épületet el kell pusztítani. Több száz olyan jótékonysági szervezet van, amelynek az a célja, hogy a szerencsétlenebb sorsúakat megsegítse, de a megoldásuk inkább a kiengesztelés (nem pedig a rehabilitáció). A "segítség"-ük hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.

 

Vezetés

Nagyon gyakran előfordul, hogy egy szervezet tevékenysége teljes mértékben egy bizonyos személy karizmájára vagy hatalmára épül. Ezért fontos meghatározni a vezető tónusszintjét, valamint azt, hogy a csoport a túlélés érdekében mennyi függ a vezetőtől. A kifacsarodott, etikátlan vezetés minden igyekezet jótékony hatását megsemmisíti, nem számít, hogy a célok és az ajánlott megoldások milyen magas tónusúak. Ha a vezetés jónak tűnik, de bizonytalan vagy, vizsgáld meg a következő két pontot.

 

Tényleges cselekedetek

Ez a kérdés leplezi le a szélhámosokat: Ahhoz képest, amit a csoportnak tennie kellene, mi az, amit ténylegesen megtesz? Egy szervezet a legmagasabb célok felé törhet, magas tónusú megoldásai és meggyőző vezetése lehet, de a tettei magas tónusúak?

Ez a kérdés segít felfedni Sanda Sándort, a simulékony 1,1-est, aki az Elbitangolt Bitangok Segélyezésére és Jobbítására Társaságot vezeti. Közelebbi vizsgálat során viszont azt vehetjük észre, hogy a bitangok még mindig elbitangoltak, de Sándor egy Ferrarit vezet és egy húszszobás villában lakik – miközben semmilyen más látható jövedelme nincs.

 

A célok elérése

A csoport a céljait úgy éri el, hogy közben kevesebb mindent pusztít el, mint amennyit felépít?

A korai szakszervezetek sokat tettek azért, hogy a gátlástalan iparmágnások és az áldozatukká vált munkások szerepét egyensúlyba hozzák. Ma viszont az inga gyakran (bár természetesen nem mindig) a másik irányba lendül ki, az eredmény pedig ebben az esetben is sok kárt okoz.

Tavaly az UAW (United Auto Workers, Autóipari Munkások Egyesülete) egy rosszul időzített sztrájkot robbantott ki, amely a gyengélkedő amerikai gazdaságot majdnem a padlóra küldte. A tagjaik számára egy tizenkétezer dolláros alapfizetést harcoltak ki, de néhány hónappal később két magasra tornyosuló problémájuk – az alkoholizmus és a kábítószer-élvezet – miatt esedeztek a vezetők segítségéért, ugyanis ez a két oka volt annak, hogy a munkások a gyárszalagok mellől elmaradoztak. Nem meglepő, hogy nagyszámú munkás süllyedt apátiába, amikor kevesebb munkáért egyre több és több fizetést kaptak. Senki gazdasági érzékét nem lehet fejleszteni, ha a fizetési csekkjén egyre nagyobb összeg szerepel, miközben a hozzájárulása ettől elmarad.

 

Az ideális csoport

Az ideális csoport mind szándékait, mind megoldásait, mind vezetőségét, mind cselekedeteit, mind eredményeit illetően magas tónusú.

A csoportokkal kapcsolatban nem fogok terjedelmes elemzésbe kezdeni, de talán a népszerűbbekről néhány megjegyzést téve megkönnyíthetem a számodra azt, hogy a fenti öt pontra alapuló saját értékítéleted kialakulását elősegítsem.

 

Jótékonyság

Sok egyetem, gyógyászati kutatóintézet, egyház és szervezet legalább egy kis részben a nyilvánosság jóindulatának támogatásától függ. Folyamatosan olyan kérésekkel bombáznak minket, hogy ilyen vagy olyan célokat támogassunk, így sokakat kényszerítenek vagy szégyenítenek a kiengesztelés szintjére. Egy nap felismertem, hogy ha az összes olyan szervezetet, amely a hozzájárulásomat kéri, csak szerény mértékben támogatom, hamarosan én magam is mások jóindulatára szorulok. Így most a fenti öt kényelmesen használható pontot használom, mielőtt bármelyik kérésre buzgón válaszolnék. (Kisebb módosításokkal, ha őket a megbízhatóságuk terén fel szeretnéd mérni, ezeket a pontokat személyekre is lehet alkalmazni.) Amikor egy szervezet nem rehabilitál, csak kiengesztel, nem támogatom őket.

 

Társadalmi csoportok

Ha szórakoztatóak és emelik a tónusodat, miért ne?

 

Kábítószer-rehabilitációs program

Ma már számos olyan, változatos eredményeket elérő csoport alakult, amelyek a kábítószerekkel történő visszaélések kezelését tűzték ki célul. Az amerikai kormányzat mostanában négy olyan kábítószer-kezelési programot támogatott, amelyeket egy későbbi jelentés "teljes kudarc"-ként könyvelt el. A jelentések szerint a terv azért vallott kudarcot, mert a vezetőik által ajánlott megoldás a teljes önmegtartóztatás volt, miközben a résztvevő fiatalok a kábítószer-használatot egyáltalán nem tekintették ártalmasnak. Mivel nem létezett egyetértés abban, hogy pontosan mi is a probléma és annak pontosan mi is lenne a megoldása, érthető, ha az eredmények kicsit ködösek voltak.

A másik véglet pedig a világ egyik legsikeresebb kábítószer-programja volt, amelyet néhány évvel ezelőtt az arizonai állami börtönben szerveztek meg. Ezt a Narconon nevezetű programot egy tizenkilenc éves herointörténettel rendelkező háromszoros visszaeső indította el. L. Ron Hubbard írásaira alapuló edzőgyakorlatokat, valamint az általa írt vallási és filozófiai anyagokat használva a program a kemény kábítószeresek több mint 80%-át meggyógyította. A csak testi vagy csak lelki alapokra épülő rehabilitációs törekvések ritkán értek el tíz-tizenöt százalékos gyógyulási aránynál jobbat.

Most már több büntetés-végrehajtási intézetben is használják (nem csak kábítószerfüggőkön, hanem más elítélteken is), és a Narconon, mivel az egyént mind a testi, mind a szellemi síkon kezeli, folyamatosan magabiztos, megfelelő irányultsággal rendelkező polgárokat hoz létre, akik a társadalomba magas tónusú célokkal térnek vissza. Mivel a csoportok kizárólag önkénteseket tartalmaztak, a céllal kapcsolatban az egyetértés nyilvánvalóan megvolt, az eredmény pedig a vezetőséget és a megoldás érvényességét igazolta.

 

Feminizmus

Életem legnagyobb részében a feminizmus támogatója voltam, még ha nem is hordoztam transzparenseket – leginkább azokban a pillanatokban, amikor egy koszos edényekkel teli mosogatóval nézek farkasszemet, vagy amikor egy amőba IQ-jával rendelkező fickó azt mondja nekem, hogy "tudod, nő létedre elég okos vagy". Amikor viszont a feministák a nyilvános tombolásukba belekezdtek, be kell vallanom, hogy a legkevésbé sem voltam büszke a saját nememre.

A cél mindenképpen dicséretes, a nőknek elismertséget és azonos esélyeket kell biztosítani. Ezzel egy magas tónusú személy sem vitatkozik. Az 1,5-ös (hangoskodó, kegyetlen, zsarnoki és fenyegető) szószólók viszont gyakran érik el az mániás fázisnak azt a fokát, amikor már teljesen esélytelen velük értelmes eszmecserét folytatni. Ugyanúgy ellenzem a beteg "gyűlölködő"-k alacsony tónusát, mint azt a véleményt, hogy egy nőnek a báját és az eleganciáját kell feláldoznia azért, hogy ugyanannyi fizetést kapjon.

Miközben az említett feministák hangosan kiabáltak, egy kaliforniai hölgy egy olyan könyvet írt, amely egy másik mozgalmat indított el és amelyben egy sokkal "nőiesebb" vonalat hirdet, mely szerint a nő tehetetlen, a pókoktól sikítozik, betegesen függő és könnyekkel, duzzogással és nyafogással adja az ura tudtára, hogy ő nő.

Segítség!

A szivarozó és dühöngő feminista, valamint a bánat és a félelem között kétségbeesetten verdeső nő között léteznie kell egy megoldásnak. Ilyen létezik is, ez pedig a magas tónusú nő.

Manapság rengeteg magas tónusú férfi és nő áll az ügy mögött és dolgozik (sokkal kisebb zajt csapva azon), hogy az otthoni és a munkahelyi helyzeteket kiegyensúlyozza.

Mielőtt viszont a felmosóvödreinket végleg elhajíthatnánk, fel kellene hagynunk azzal, hogy ezért az egészért a férfiakat okoljuk. Végülis mi nők is kivettük a részünket az rászedésből, a részrehajlásból és az alacsony tónusú játszmákban részvételtől.

A keresetlen feminista kitörések időszaka is biztos szerzett nekünk néhány (kelletlenül megadott) engedményt, de most már minden nő maga is felelős azért, hogy azért, hogy a kívánságait tiszteletben tartsák, a lehető legetikusabb és legmagasabb tónusú legyen.

Addig is bízok abban, hogy a folyamatosan a düh szintjén lévők nem mennek túl messzire és nem rombolnak le mindent, ugyanis ha a csatazaj elül, egyszer-egyszer még mindig szívesen meg fogok sütni néhány tepsi sütit – cserébe azért a luxusért, hogy van néhány, az erősebb nemhez tartozó családtagom, akik megvívnak a sárkányaimmal, kicserélik a defektes kerekeimet és egy széles, izmos vállat biztosítanak nekem, amelyekre esetenként ráhajthatom a fejem.

Annyira ugyanis soha nem volt rossz a helyzet.

 

A homoszexuálisok jogai

Ha már a férfiak és a nők témájával foglalkozunk, a homályosabb területekkel is foglalkozhatunk. A homoszexuálisok jogaiért küzdő szervezetek úgy pattannak mostanában elő, mint a gombák egy tavaszi eső után. Úgy tűnik, hogy sokkal nyíltabban viselkednek, mint ahogy azt az 1,1-esektől általában megszokhattuk. Az erejüket természetesen a számukból nyerik, és az a tény, hogy most már nyíltan vállalják magukat, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a rejtett és pusztító szándékuk megszűnt. Vizsgáljuk meg a céljukat: megértést, elfogadást, szabadságot és jogokat akarnak. Ezek mindegyike szép és kellemes hangzású szó. Azt viszont észre kell vennünk, hogy nem azért kérnek segítséget, hogy az abnormalitásukat meggyógyíthassák (sőt valójában legrosszabbak közülük még azt sem vallják be, hogy a viselkedésük abnormális, azt próbálják elhitetni, hogy ez csak ízlésbeli különbség. Mint amikor például ti a borsót szeretitek, én pedig a karalábét).

A megoldásuk az, hogy a közvélemény a saját szintjükre lesüllyedve fogadja el őket, azaz nézze el a szabadosságukat és a perverziójukat (azt nem is említve, hogy milyen mértékben hajlamosak a nemi betegségeket terjeszteni). Nem azt javasolják, hogy a társadalomnak kellene segítenie nekik, hogy arra a szintre eljuthassanak, amelyen a férfi örül annak, hogy férfi, a nő pedig élvezi azt, hogy nőies (anélkül, hogy ezen lovagolnának).

A túlélés tudománya című könyvben L. Ron Hubbard a következőket mondja: "…az ember viszonylag monogám, és nem segíti a túlélését, ha nincs egy jól elrendezett családi rendszere a gyermekek nemzésére és felnevelésére."

Egyszer hallottam néhány homoszexuális aktivistát, akik egy társasági összejövetelen voltak meghívott előadók. A mozgalmuk végeredménye – ahogy azt elmondták – mindenki számára a teljes szexuális felszabadulás lenne. A családszerkezet szerepének "összezúzását" (az ő szavuk, nem az enyém) javasolták. A sztereotip szerepek (uralkodó férfi, alávetett nő) ellenzésében valamennyire igazuk volt, de amikor megkérdezték tőlük, hogy a családot mi helyettesíthetné, csupán egy tétova kézmozdulatot tettek és csak annyit mondtak, hogy az majd "valahogy" ki fog alakulni.

A hallgatóság egyik tagja megkérdezte, hogy hogyan indokolják azt a tényt, hogy a legtöbb heteroszexuális a homoszexuális viselkedést visszataszítónak tartja. Az egyik aktivista azonnal válaszolt: "Az emberek azért riadnak vissza a homoszexualitástól, mert félnek, hogy azt magukban is felfedezhetik." (Ez azt jelenti, hogy amikor undorítónak tartod, ahogy egy kutya szemetet eszik, akkor valójában te is szemetet szeretnél enni?) Ez egy csodálatos (és aljas) módszer volt arra, hogy mindenkinek, akinek a hormonjai rendjén működnek, az összes lehetséges tiltakozását elnémítsák.

Ahhoz, hogy egy ilyen csoport társadalmi értékét kielemezd, rá kell jönnöd, hogy nincs magas tónusú homoszexuális.

A nemzetiség, bőrszín, vallásos hiedelmek iránti tolerancia egy magas tónusú társadalom magától értetődő jellemzője. Az alacsonyabb szintű állapotok elfogadása viszont egy olyan apatikus hozzáállást jellemez, amely az állapotot visszafordíthatatlannak könyveli el. Az tény, hogy a homoszexuálisokat nem szabad zaklatni vagy nevetségessé tenni. Egy túlélési pályán lévő társadalomnak viszont fel kell ismernie, hogy mi az, ami ténylegesen aberráció, és meg kell keresnie a lehetőséget arra, hogy az azok alapjául szolgáló alacsony szintű érzelmekből az embereket felemelje.

 

Szakmák

A tónusskálát (és a fent említett öt pontot) teljes szakmákra ugyanúgy lehet alkalmazni, mint annak művelőire.

Az Amerikai Pszichológiai Szövetség elnöke mostanában javasolta a kábítószerek fejlesztését és világméretű használatát, hogy ennek segítségével akadályozzák meg a hatalmasok zsarnokoskodását a gyengébbek felett. Azt állította, hogy az emberi túlélés erkölcsi problémává vált, valamint hogy a biokémiai közbeavatkozás lehet a legjobb módszer arra, hogy "Az emberekben rejlő állati, barbár és primitív késztetéseket … legyűrjük. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a hagyományos, tudomány előtti módszerekkel tartsuk kordában az emberi kegyetlenséget és pusztítási hajlamot."

Reménykedjünk, hogy valamilyen konstruktív tevékenységet akart kiprovokálni, ugyanis ha ilyen agyzsibbasztó kijelentések jellemzik a pszichológia területének végső eredményeit, akkor ezt a szakmát a történelemkönyvekbe, a többi kevésbé sikeres primitív gyógymód (mint például az érvágás) mellé kellene elhelyezni.

 

Összegzés

Számos csoport van, amely bizonyos tónusú egyéneket vonz magához. Egy együttérző lehet, hogy egy szakszervezethez csatlakozik, és bár ezzel nemes szándékúnak mutatkozik, valójában rejtőzködik. A dühös és ellenséges személyek az elsők, akik tiltakozó megmozdulásokhoz csatlakoznak, ugyanis mindenféle küzdelemre könnyen kaphatók. Őket pedig sok félő követi, akiknek az ilyen csoportok lehetővé teszik, hogy úgy érezzék, élnek.

A szervezett erőszak mögött találjuk a ravasz 1,1-eseket és 1,2-eseket. Egy újságíró mostanában azt írta, hogy az egyetemi lázadásokról megtekintett néhány titkos filmfelvételt. A film feltárta, hogy a harcolók legvérszomjasabb kemény magja csendben visszahúzódott, amikor az erőszak ténylegesen kitört. Profi agitátorként nagyon ügyesen húzódtak vissza abból a forrongásból, amelyet ők szítottak fel, hogy így a letartóztatásokat és az érdeklődés középpontjába kerülést elkerülhessék.

A fő dolog, amire a csoportod kiválasztásában támaszkodnod kell, hogy az a céljai, a megoldásai, a vezetője, a tettei és a végterméke tekintetében a tónusskálán hova is esik.

Most, hogy mindezzel rendelkezel, képes leszel azokhoz a csoportokhoz csatlakozni, amelyek téged megérdemelnek.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,162 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: Időközben a munkahelyen Következő cikk: A tónusskála és a művészetek


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: