Te és én


Te és én

Nem számít, hogy milyen csodálatos dolgot szeretnénk elérni – a ház előtt felállított limonádébolttól kezdve a világ megváltásáig – ez sokkal könnyebbé és elérhetőbbé válik, ha a lehető legmagasabb tónusszintre helyezzük magunkat.

Ráadásul így sokkal szórakoztatóbb is.

A háborúkat megakadályozhatjuk, ha a vezetőinket épelméjűbbekké tesszük. A környezet elpusztítását a lakosság felelősségérzetének megnövelésével állíthatjuk meg. A diszkriminációt az egyének megértési képességének javításával érhetjük el.

Végül kiderül, hogy a társadalmi gondokra a válasz nem új rendszerek, nagyobb programok, tökéletes filozófiák vagy a politikai vezetők apátiába kergetése. A válasz az egyének tónusszintjének megemelésében rejlik. Amikor egy embert épelméjűbbé teszünk, akkor a családját, a csoportjait, a nemzetét és magát az egész emberiséget tesszük épelméjűbbé.

Ezt veled és velem kezdjük el.

 

A csapda

Miközben ezt a könyvet olvastad, valószínűleg néha felnyögtél: "Ó, néha én is ezt teszem. Akkor valószínűleg én is elég alacsony tónusú vagyok."

Borzalmas tapasztalat, ha rájövünk, hogy valahol a gödör alján tanyázunk. De abban is biztos lehetsz, hogy nem vagy egyedül. Mindannyiunknak megvan a maga érzelmi hangszere, és egyszer-kétszer minden hangot lejátszottál már rajta.

Bármely csapdából úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha alaposan megismerjük a természetét. Így ha magunkon néhány alacsony tónusú tónusú megnyilatkozást veszünk észre, már így is jó néhány fényévvel előrébb tartunk annál a szerencsétlen léleknél, aki a tónus fogságába keveredett, és még be is dőlt neki, amikor azt mondogatja, hogy "ilyen az élet", az állapotát pedig maradandónak és megváltoztathatatlannak ítéli.

Ha egy olyan napra ébredsz, amikor a feleséged semmit nem szól hozzád, munkába menet defektet kapsz, megérkezve pedig észreveszed, hogy a két legnagyobb ügyfeledet elveszítetted, a futószalag egy meghibásodás miatt leállt, a nagyfőnök pedig egy váratlan látogatásra érkezett a városodba, – lehet, hogy egy nagyot sóhajtasz, és azt mondod: "Feladom!"

Ha viszont ismered a tónusskálát, képes lehetsz nyelni egy nagyot és azt mondani, hogy "Ez már az apátia", és ekkor legalább egy részed nem adta meg magát. Valamennyire visszanyerheted az irányítást, és képes lehetsz a nap hátralévő részével szembenézni – bármennyire borzalmas is legyen az. Ebben a fejezetben néhány olyan módszert vesszük végig, amelynek a segítségével összeszedhetjük magunkat és elérhetjük, hogy utána se omoljunk össze.

 

Légy önző

A tónusod emelésével kapcsolatban légy buzgó és önző. Ezzel magadnak, a jövődnek, a családodnak, a munkádnak és az egész emberiségnek tartozol. Soha nem értelmes dolog kevésbé épelméjűnek lenni. Soha nem jelent jobb túlélést a túlélésellenes tettek elkövetésének folytatása.

Minden, ami a tónust növeli, értékes. Ahogy azt az előző fejezetben említettük, ehhez a területhez hozzátartozik az egészségünk, a környezetünk, a képzettségünk és – a tartós fejlődés eléréséhez – a szcientológia auditálás is.

Figyeld meg a tónusod változását: milyen emberek, személyek vagy cselekedetek nyomják azt le? Melyek emelik meg? Kezdd el úgy megváltoztatni az életed, hogy a tónust növelő emberekkel, helyekkel és cselekedetekkel foglalkozhass.

Az elégedettség és a túlélés kéz a kézben járnak. Valami, ami jó érzéssel tölt el, támogatja a túlélésed, és fordítva. Minden cselekedet, amelyet tényleg élvezel, emelni fogja a tónust. Ez hedonisztikusan hangozhat, de csak az alacsony tónusúak próbálják meg az embereket arról meggyőzni, hogy a komolyságban és az önfeláldozásban bármilyen érték van.

Az a személy, aki megteszi azokat a dolgokat, amelyek segítségével az érzelmi állapotát fejleszteni tudja, sokkal toleránsabb és megértőbb lesz, sokkal könnyebben oldja meg a problémákat, felelősségteljesebbé és kitartóbbá válik. Jól és szabadon fog tudni élni, de még így is tízszer annyit végez el, mint azok a robotok, akik keservesen küszködnek, mert "nincs idejük" arra, hogy az életet magát élvezzék.

 

Ingadozások

A magas tónusú személy nem üldögél túlvilági és megvilágosodott nyugalomban, miközben a házak körülötte összeomlanak, se nem egy kozmikus önkívületben táncolja végig az életét. Ingadozik. Nincs megragadva. A helyzethez illő érzelemmel reagál, és a legtöbb esetben az élet egyszerű dolgait is csendes lelkesedéssel éli át.

 

A hatalom titka

Az egyik legnagyobb elkövethető hiba az, ha azt hisszük, hogy anélkül, hogy mi magunk is lezuhannánk közéjük, hosszabb ideig az alacsony tónusúak közelében tartózkodhatunk. A fegyverrel történő fenyegetés mellett két módon bánhatunk valakivel, aki folyamatosan a bukásunkon munkálkodik. Vagy kezeljük őt (lehetőleg úgy, hogy magasabb tónusra kerüljön), vagy pedig megszakítjuk vele a kapcsolatot.

Noha nem szükséges valakit pusztán amiatt elítélni, mert a skálán alacsonyan tartózkodik (mert kinek is lenne joga az első követ elhajítani?), azért nekünk sem kell közéjük süllyedni. Nincs nehezebb annál, hogy egy erőteljes és tartós alacsony tónusú személy pusztító gonoszságával szembenézzünk. Nem kevesen tettetnénk azt, hogy ott sem vagyunk. Sokkal könnyebb a "legjobbakat gondolni másokról". Ez viszont a gyávák útja, és igen drága tévedés.

A legtöbbünk valószínűleg abban hibázik, hogy valakin túl sokáig kíván segíteni. Ha valaki nem hajlandó engedni, hogy segítsünk rajta, akkor útjára kell engedni. Amikor a folyamatos próbálkozások és kudarcok után is azt gondoljuk, hogy "képesnek kell lennünk ezt kezelni", akkor mi magunk is alacsony tónusra kerültünk.

Ha a hajó léket kap, akkor vagy nagyon gyorsan meg kell javítani, vagy irány a mentőcsónak. Túl sokan küszködik végig az életüket úgy, hogy a süllyedő hajójukat egy teáskanállal próbálják kimerni.

A hatalom kulcsa az, hogy tudjuk, hogyan kell kezelni, és mikor kell a kapcsolatot megszakítani.

Az alacsony tónusúakat, a bogáncshoz hasonlóan sokkal könnyebb elkerülni, mint tőlük megszabadulni.

Így innen kezdve rengeteg bánattól megszabadíthatod magad, ha már kezdetben magas tónusú emberek mellett döntesz. Még a bevásárlásaidhoz is a legmagasabb tónusú üzleteket válaszd ki. Amikor megbízható emberek mellett döntesz, az élet ragyogóbbá válik, és nem kell amiatt panaszkodnod, hogy "átvertek" vagy hogy "elárultak".

Én még (úgy értem, hogy leginkább) az autószerelőmet is tónus alapján választom ki. Amikor egy magas tónusú fickóval találkozom, az üzletemet és a bizalmamat a kezébe helyezem, tudván, hogy ha az autómban a motor egy riasztó zörgést hallat (mert egy csavart meg kell húzni), akkor nem fogja nekem azt mondani, hogy "az egész hóbelevancot át kell vizsgálni, és ez úgy háromszáz dollárba fog kerülni".

 

Választások

A magas tónusú jellemzőket ismerve azt találjuk, hogy sokszor tényleg képesek vagyunk a magasabb szintű viselkedés mellett dönteni. Magasabb tónusra vall másokban megbízni, mint bizalmatlannak lenni. Ez nem azt jelenti, hogy balekká kell válnunk, de amikor nehezen vagyunk képesek dönteni, jobban fogjuk magunkat érezni, ha megengedjük magunknak, hogy a bizalom mellett döntsünk. (Még néhány olyan alacsony tónusú embert is ismertem, aki etikusabb lett attól, hogy a bizalmamról biztosítottam. Ez nem mindenkivel működik, de ha valaki képes mozogni a skálán, akkor a bizalom segítségével sokkal könnyebben jut a skálán magasabbra, mint ha nem bíznánk benne. A gyerekekkel érdemes így viselkedni.) Amikor azon vacillálsz, hogy elmondd-e az igazságot, vagy sem, akkor felfedezhetjük, hogy az igazság magasabb rendű, mint az álnokság. A megértés magasabb rendű, mint a tudatlanság, mindig hasznos több mindent tanulni. Valamit okozni épebb elmére vall, mint hatásnak lenni, tehát ne üldögélj csendben a sarokban, és hagyd, hogy az alacsonyabb tónusú értekezleten résztvevők irányítsák az eseményeket. Mondd ki a véleményedet. A birtoklás a skálán magasabban található, mint az az elképzelés, hogy senkinek nem lehet semmije. A felelősségvállalás magasabb tónusra vall, mint a felelőtlenség. A szerelembeesés magasabb, mint egy cinikus vesztest játszani. Magasabb tónusú dolog kommunikálni, mint a kommunikációt elnyomni.

 

Célok

Akár Nobel-díjat szeretnénk nyerni, az élelmiszerek helyettesítőjét feltalálni, mókusokkal akarunk telepatikus kapcsolatba kerülni, vagy csupán délután a kertben megöntözni a virágokat, nem számít, hogy mi a feladat, azt sokkal könnyebb akkor elvégezni, amikor magas tónuson vagyunk. Másrészt nem szabad arra várni, hogy a lelkesedés sült galambként a szánkba repüljön ahhoz, hogy a koszos edényeket elmosogathassuk. Az a személy, aki alacsony tónuson is rengeteg mindent el képes végezni, sokkal nagyobb potenciális értékkel rendelkezik.

A tónus szintjét a leginkább meghatározó tényező az, hogy a személy mennyire törekszik arra, hogy a kitűzött célját elérje. Így ha nem afelé a cél felé haladsz, amelyet saját magadnak kitűztél, töröld le az álmaidról a pókhálókat (amelyeket azért adtál fel, mert valaki meggyőzött arról, hogy legyen eszed, és inkább menj el mérnöknek), és próbáld meg azokat elérni.

 

Néhány tónusemelő ötlet

Valaki egyszer azt mondta: "Az élet az a dolog, amely a terveink elkészítése közben velünk tényleg megtörténik."

Ez az alacsony tónusúak számára igaz. A magas tónusú személyek élvezik a jelent, miközben eltervezik a jövőt. Az alacsony tónusúak a jövőről csak álmodoznak, (néhányan pedig csak arra várnak, hogy "valami történjen".) Túl gyakran halljuk azt, hogy "egy nap saját vállalkozást indítok", "tényleg szeretnék írni egy dalt", "vissza akarok menni és be akarom fejezni az iskolát" vagy "valamikor meg akarok tanulni síelni".

A magas tónusú tervezés és az alacsony tónusú ábrándozás között a különbség a tett maga. A magas tónusú személy a terveit a jelenben kezdi el megvalósítani. Most. Nem csak elmélkedik, hanem cselekszik.

Néha ideiglenesen a skálán az ábrándok hullámait meglovagolva is feljebb emelkedhetünk, de ha soha nem cselekszünk, akkor a hullám hamarosan tovább áll, nekünk pedig létünk hétköznapi valóságával kell szembenéznünk – és darabjainkra hullva kell elpusztulnunk.

Amikor nem egy magasabb (vagy akár egy csekélyebb) cél érdekében cselekszünk, túl könnyen "óvjuk meg" magunkat a figyelmünkre érdemes dolgoktól. Önmagunk "megóvása" biztos módszer arra, hogy a skálán leesünk és ott is maradjunk. Ilyen körülmények között találjunk valami tennivalót, nem számít, hogy az fontos vagy sem.

A levertség alacsony tónust szül, és fordítva, az alacsony tónus levertséget okoz. Minél tovább nem tudunk semmit sem csinálni, annál mélyebbre süllyedünk a tehetetlenségbe, a teljes leállás után pedig sokkal nehezebb újra elindulni. Néha szinte mindenkinek meg küzdenie a levertséggel, de úgy tudsz rajta győzedelmeskedni, ha valamibe belekezdesz. Amint elindultál, könnyebb továbbhaladni és magasabb szintekre kerülni.

Egy munka befejezése, különösen azé, amelyet évről évre halogatsz, a siker csodálatos érzését nyújthatja. Egy napot vagy egy hetet tölts azzal, hogy a félretett feladataiddal foglalkozol, és szárnyalni fogsz.

Ha a környezetedben kaotikus állapotok vannak, minden alkalommal, amikor keresztülmész a szobán, a rendetlenség magához vonzza a figyelmed (és nem is nagyon engedi el). A rendetlenség maga alacsony tónusú. A rend magas tónusú. Így egyszerűen egy nagytakarítással és rendrakással is magas tónusra kerülhetsz. Miután az elmédet sikerült szabaddá tenni, a fontosabb teendőkkel is foglalkozhatsz.

A tónus megemeléséért hozható másik áldozat az, ha valamilyen tevékenységhez csatlakozol. Szinte minden nap döntenünk kell: "Elmenjek a vendégségbe, vagy inkább maradjak otthon?" "Nézzem meg, hogy az a munka miről szól, vagy inkább felejtsem el?" "Jelenjek meg a találkozón, vagy inkább maradjak otthon?" "Csatlakozzak ahhoz a bizottsághoz, vagy inkább hagyjam, hogy ezt valaki más tegye meg?" "Menjek-e el a cselgáncsedzésre, vagy inkább maradjak otthon olvasni?" Feltéve, hogy egy aránylag magas tónusú tevékenységet fontolgatsz, akkor jársz jobban, ha inkább a cselekvést választod, nem pedig a semmittevést. Az a személy, aki elkerüli a munkát, a kockázatokat, a felelősséget, az új helyzeteket, a legszerencsétlenebb mind közül. Mindig tartsd fent a jogot ahhoz, hogy egy alacsony tónusú helyzetet (ha már nem vagy képes azzal kapcsolatban tenni valamit) otthagyhass. De ha lehet, inkább csatlakozz.

 

Ne nyomd el az érzelmeket

Ha mást nem tanultál meg ebből a könyvből, akkor legalább arra rá kellett jönnöd, hogy a magas tónusokhoz addig nem juthatsz el, amíg a többit is meg nem tapasztalod. A mozgékonyság megszerzéséhez nem szabad elnyomnod az érzelmeidet.

Amikor sírhatnékod van, sírj, különben apátiába süllyedsz. Ha valami félelmetes, akkor rajta, félj, különben egy olyan gyenge kiengesztelő vagy együttérző személlyé válsz, aki csak a veszélytől szeretne megszabadulni, de soha senkin – legkevésbé saját magán – nem fog segíteni.

Ne zárd be a haragodat, engedd ki. Amikor valaki a teredben vagy a tulajdonoddal valami olyasmit tesz, amelyet ellenzel, azonnal adj hangot a véleményednek. Csak rejtetten fogjuk gyűlölni a személyt, ha nem mondjuk ki a panaszainkat. Egyszerűen simán és közvetlenül jelentsd ki: "Ezt tetted. Ellenzem. Ne tedd meg újra." Minél több dühöt zársz el, annál jobban az 1,1-hez vagy az 1,2-höz szögezed magad. Vannak, akiknek jelentős mennyiségű dühöt kell összegyűjteniük ahhoz, hogy valakit "jól lehordhassanak". Ezt nem javaslom, ugyanis az ellenőrizetlen dühkitörés általában igen pusztító tud lenni. Általában az, aki kezdetben túl gyáva valamit kijelenteni, gyűjtögeti addig a sérelmeit, amíg azok ki nem robbannak. Az ellenvéleményed addig fogalmazd meg, amíg a düh ereje alacsony, és ne hagyd, hogy a felszín alatt fortyogjon. Ne aggódj amiatt, hogy mások érzéseit megsérted. Ha kihasznál vagy valami ártalmas dolgot tesz, akkor vétek hagyni, hogy ezt tovább folytassa. Ha pedig nem képes fejlődni, amúgy is jobban teszed, ha a környezetedből eltávolítod.

Természetesen ezek egyike sem igazolja azt, aki másokat egyfolytában kritizál és leértékel, ő ugyanis valahol 1,1 és 2,0 között ragadt le.

 

Rossz hírek

A skála teteje azt sugallja nekünk, hogy a magas tónusú személy nem veszi át és továbbítja az összes rossz hírt. Az ilyen kommunikációs vonalakat ugyanis elvágja. Ennek több módja létezik, ezeket pedig hasznos megismerni.

Ha az újság elhiteti veled, hogy ezen a világon már nincs miben reménykedni, ne olvasd tovább. Ha egy könyv nyomasztó (és ki törődik az elképzelt művészi értékével?), hajítsd be a kandallóba, gyújtósnak még legalább jó lesz. Magas tónusú szórakozást keress, ez ugyanis hosszú ideig melegséggel vagy jókedvvel tölthet el.

Amikor valakivel beszélgetsz és a társalgás tónusa lesüllyed, válts témát. Vágd el azt a kommunikációs vonalat.

Ha valaki csak rossz hírekkel, hazugságokkal, pletykákkal, veszekedéssel, bírálattal, reménytelenséggel vagy rejtett fullánkokkal traktál, ne közösködj vele többet. Ha nem hagyod, hogy mások a szemetüket a lakásod közepére szórják, miért hagynád, hogy a szellemi hulladékukat az elmédbe ürítsék?

Egyszer egy olyan fogadáson voltam, amelyen egy nő a vallásomról kérdezgetett. Titokzatosan mosolyogva kérdezte, hogy "ó, megtértél?"

Annyira keményen hangsúlyozta az utolsó szót, hogy szinte láthattam, ahogy tűkön ülve várja, hogy lecsaphasson rám. Úgy döntöttem, hogy azonnal megszakítom vele a kommunikációt. Váratlanul kijelentettem neki: "Még csak nem is ismerem a szó jelentését."

Elfordultam tőle, és az többi asztal mellett ülővel kezdtem el beszélgetni. Ő semmi mást nem mondott, és érdekes módon, miközben egy könnyed és vidám társalgást folytattam velük, az asztal mellett ülő hat másik személy sem szólt hozzá.

Később az egyik férfi azt mondta nekem: "Nem tudom, hogy Nancyt hogy sikerült ilyen hatékonyan elhallgattatni, de örülök, hogy megtetted. Ez volt az első alkalom, amikor örültem, hogy a közelében lehetek."

Ez kegyetlen bánásmódnak tűnhet, ha arra vagy nevelve, hogy a társadalmi udvariassági formulákat mindenáron betartsd. De a többiek számára ennél még kegyetlenebb, ha hagyod, hogy egy 1,1-es irányítsa és vezérelje a kommunikációt, ugyanis akkor már csak lefelé vezet az út.

 

Adni és kapni

Létfontosságú, hogy az hozzájárulás és az elfogadás között egyensúlyt teremtsünk. Ez az elv a barátságra, a házasságra, a munkára, a csoportokra, stb. mind vonatkozik. Ha másokon mindig segítünk, de soha semmit nem kérünk cserébe, akkor kárt okozunk azoknak, akiket kegyben részesítünk. Módot kell találnunk arra, hogy mások visszafizethessék a nekik tett szolgálatot.

Ha valakitől túl sok mindent fogadunk el (törődést, élelmet, menedéket, szolgáltatást, pénzt), akkor módot kell arra találnunk, hogy az áramlást visszafordíthassuk, különben az apátia és a bánat koldus-szintjére esünk vissza.

 

Összegzés

Soha ne akkor döntsd el, hogy megházasodsz, elválsz, otthagyod a munkahelyed, meglógsz az iskolából vagy zárdába vonulsz, amikor alacsony tónuson vagy. Akkor hozd meg a döntésed, amikor fent vagy.

Ha valamilyen testi bántalom gyötör, szerezz orvosi ellátást. A fájdalom lenyomja az embert.

A társaidat, a munkahelyed, a házastársad, a csoportod, a főnököd, a dolgozóidat és a hűséged célpontjait tónus alapján válaszd meg.

Amikor ideiglenesen egy alacsony tónusú viselkedést ütsz meg, ne vedd komolyan. Ez nem több annál a kabátnál, amelyet aznap felvettél. Ez nem te vagy.

Ne várd, hogy mások hátba veregessenek, ha valamit elvégeztél. Ezt magadnak tedd meg, és folytasd a következő feladattal.

Ne próbálj meg két alacsony tónusú játszmát folytató személy között döntőbírát játszani. Ez olyan, mintha egy szélviharban egy epilepsziás vízilóval megrakott csónakot próbálnál meg küszködve egyensúlyban tartani.

Ne vesd alá magad egy olyan folyamatos robotnak, amelyet ki nem állhatsz. Fordulj az értékes célok felé – azok felé, amelyek erősen érdekelnek.

"Célok, remények, ambíciók vagy álmok nélkül az öröm elérése majdnem lehetetlen." – L. Ron Hubbard, A túlélés tudománya

Csak a saját tapasztalatodnak higgy, és ne fogadj el alacsony tónusú pletykákat, jelentéseket, tanításokat, tanácsokat vagy híreket. Először a kommunikáció forrását figyeld meg, mielőtt azt befogadod vagy továbbadod.

Ne hallgass meg alacsony tónusú személyeket, vagy ne beszélj velük, hacsak biztos nem vagy abban, hogy a társalgás tónusát irányítani nem tudod. Mindenekfelett pedig a legalul lévőkkel ne oszd meg az álmaidat, mivel a halál felé vonzódnak, és ebbe az álmok elpusztítása is beletartozik.

Figyeld az összes okoskodást, amellyel az alacsony tónusú viselkedésünket magyarázni igyekszünk. Ezzel kapcsolatban hihetetlenül találékonyak vagyunk.

Folyamatosan törekedj az önmagaddal kapcsolatos őszinteség magasabb szintjeire. Minél inkább képes vagy a dolgokat olyannak látni, amilyenek, annál magasabb tónusúvá fogsz válni.

Amikor úgy érzed, hogy valamit csak hatalmas mennyiségű erőfeszítéssel tudsz elvégezni, lépj vissza egyet és nézd meg, hogy vajon tényleg ez a legmegfelelőbb megoldás. Ha igen, csinálj valamit, ami megemeli a tónusod, és a feladat elvégzése könnyebbé válik.

"Nem az számít, hogy mennyire keményen kívánjuk (hiába ezt tanítják a gyerekeknek). Az számít, hogy mennyire könnyedén kívánjuk és hogy valaki mennyire érdeklődik az iránt, hogy a kívánt dolgot megkapja." – L. Ron Hubbard, Philadelphiai Doktorátusi Tanfolyam

Ne pazarold arra az idődet, hogy visszatekintesz, és azt kívánod, hogy a dolgok bárcsak máshogy történtek volna. A jövődet nem kell a múlttal összekeverni, azt ma is megteremtheted, és te vagy az egyetlen, aki ezt meg tudja tenni.

Ne legyél nyápic. Amikor valamit meg kell tenni, tedd meg. Az, hogy veszélyesnek érzed magad a környezetedre, magasabb tónusra vall, mint az gondolni, hogy a környezeted veszélyt jelent rád.

Ne hagyd, hogy valaki más adjon neked célokat. A saját meggyőződésed kövesd.

A művészet az embereket képes a tespedtségből kimozdítani – feltéve, ha a saját művészetét képes kiválasztani. Így élvezd a neked tetsző zenét, színdarabot, díszítést, festményt, könyvet, filmet, vagy a művészet akármilyen másik formáját, amelytől csodálatosan érzed magad.

Ha annyira sokat dolgozol, hogy a feladatod kezd véresen komollyá válni, sétálj egyet és vegyél észre dolgokat. Újra ismerkedj meg a körülötted található univerzummal. A feladatodhoz felfrissülve fogsz visszatérni.

Amikor papírmunkával vagy megfoghatatlan dolgokkal foglalkozva rengeteg időt töltesz el, ezt azzal ellensúlyozd, hogy a szabadidődben a puszta kezeddel végezz el dolgokat. Áss egy gödröt az udvarban, építs madáretetőt, menj el tekézni.

Mosolyogj rá az összes magas tónusú személyre, akikkel csak találkozol.

Az érzelmekkel kapcsolatos viselkedéseddel is tudsz kezdeni valamit. Ne várd meg, hogy a környezetedben valaki más változzon meg ahhoz, hogy magasabbra emelkedhess. Tegyél jól meghatározott, tudatos lépéseket, hogy magadat feljebb tudd emelni. Amikor az életet jó humorral tudod szemlélni (anélkül, hogy közben teljesen hebehurgyán viselkednél), azt fogod találni, hogy mások gyarlóságait is könnyebben el tudod viselni. Viszont észre fogod venni, hogy ők amúgy is szívesen követnek. Így ne alulról taszigáld, hanem fentről vezesd őket.

A kalandjaid során biztos vár rád néhány mélypont, de egy alacsony tónust sem rossz dolog meglátogatni, amíg nem kell ott töltened az életed.

Csak emlékezz arra, hogy hol vagy otthon: mozgékonyan, szabadon, könnyedén, érezve, kommunikálva, megértve, sikereket elérve, erősen, szeretetben és szeretve. Élve – a maga teljességében. Ez a tónusskála csúcsa.

Most már rendelkezel a térképpel.

Jó utat és jó utazást.



Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. július 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,755 Kategória: Irodalom » Ruth Minshull: Érzelmek
Előző cikk: A tónus emelése Következő cikk: Az érzelmi tónusok rövid leírása


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: