Lélekbuvár - Irodalom - Márai Sándor: Füves könyv

   

Arról, hogy a nõkkel nem kell sokat törõdni
Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nõ miatt. Ezt mondják: „Mit csinál most? Mást szeret?" Vagy: „Miért nincs velem?" Vagy: „Meddig lesz az enyém?" Ezek az érzések igazi, tragikus jelentõségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon.
A harcmodorról és az arcvonalról
Idõkben, mint amilyen a miénk, mikor nemcsak vízszintesen, hanem függõlegesen is történik minden, az ember helyesen cselekszik, ha megtanul a frontkatona óvatosságával élni.
Bûneinkrõl és a bûntudatról
Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyõzõ kísérlet? Semmit sem használt.
Arról, hogy senkire nem lehet számítani
Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Az írókról és a világról
Az író ne reméljen a világtól semmit. Minden, amit a világ adhat – pénz, vagyon, elismerés, érdemrend, társadalmi kitüntetés –, visszahat munkájára, lelki egyensúlyára, mûve erkölcsi erejére. Az író ne akarjon társadalmi tekintély lenni; pontosan annyit veszít mûve erkölcsi súlyából, amilyen mértékben emelkedik a társadalmi megbecsülésben.
Az emberi anyagról
Az emberi anyag mérges, csak a legnagyobb óvatossággal és elõvigyázattal szabad fogyasztani. Az emberi anyag, mely az emberek lelkében él; mely lelkük anyagát alkotja; ez a tapinthatatlan és mégis valóságos anyag, amely azt okozza, hogy nem fák, nem állatok, hanem emberek. Ez az anyag olyan, mint a méreg. Ártalmas anyag ez.
A remekműrõl és a tündérirõl
Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s idõtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is.
Az Istenrõl
Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínûleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni. Az ember, mikor elképzeli és képen vagy szobor alakjában kifejezi az Istent, mindig valamilyen szakállas õsapát képzel el és fejez ki, egyfajta törzsfõnököt, sok hajjal, peplumban, gyapjas szakállal, mint egy rabbit vagy francia tanfelügyelõt.
Arról, hogy az emberek kiszámíthatatlanok
Mert az emberek teljességgel kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy embert, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd a sikerben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait – az ember csodálatos és titokzatos marad, akkor is, ha máskülönben félhülye.
Az ütemrõl és a változásról
Nemcsak az élethelyzeteket tanácsos tudatosan változtatni és másítani, hanem az életrendet is. Néha már egy-egy jelentéktelen utazás, néhány kilométeres helyváltoztatás is kiragad életünk megszokott, idõnként gyötrõ és elviselhetetlennek tetszõ, helybenjáró tehetetlenségébõl. Néha elég Esztergomba utazni, s más gondolataink támadnak az életrõl, tisztábban látjuk feladatainkat.

203 cikk | 13 / 21 oldal