Lélekbuvár - Irodalom - Márai Sándor: Füves könyv

   

Az áldozatokról és a merénylõkrõl
Mindig és örökké csak arra gondolj, hogy az emberek, akik közelednek hozzád, egyszerre bûnösök és ártatlanok, s ugyanaz a törvény mûködik szívükben, mint a te szívedben és a világmindenség érlüktetésében, s ugyanolyan halandók, mint te vagy. Az emberi gonoszság és az emberi jóság a világ életütemének egyformán árama és alkatrésze.
A lényegesrõl
Vigyázz, hogy életben és munkában a közhely, a mellékes, a kényelmesebb megoldás lehetõségei el ne csábítsanak. Mindig akad valamilyen esély, mely feloldja a szükséges erõfeszítés feszültségét, mellékutat kínál, olcsóbb lehetõséget ajánl fel. Beszélj a lényegesrõl, írd a lényegeset, cselekedj lényegesen.
A mézrõl és a légzési gyakorlatokról
Nem kell éppen fakírnak lenned és a jóga törvényei szerint, nyakatekert és erõszakos gyakorlatok szerint élned: de azt hiszem, helyesen cselekszik, aki hajnalban, felkelés után a nyitott ablakhoz áll, s néhányszor mélyen lélegzik az orrán át, tüdejét teleszívja az üde, reggeli levegõvel, kimossa és kiszellõzteti tüdejét a dohányfüst, a szobalevegõ tisztátalan páráitól.
A szuverén emberrõl
A szuverén ember, aki életét föltette az igazságok hirdetésére és gyakorlására, melyeket megismert és minden következménnyel vállal: természetesen mindig szerény és udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfõbb ismertetõ jele, hogy nem fél semmitõl, csak lelkiismeretétõl, s ugyanakkor nem is sértõdik meg semmitõl.
Arról, hogy a gonoszokkal semmit nem lehet kezdeni
Mi a gonoszság? Rendkívül összetett tünemény. A kegyetlenség mögött legtöbbször gyermekkori sérülések vannak – de van mögötte természetesen más is, jellem, testi és lelki alkat összjátéka, rossz példák. Évezredek mûveltsége nem tudta az emberben feloldani a kegyetlenségre való hajlamot. Az állatok, a fenevadak soha nem kegyetlenek, az egyetlen macska kivételével.
Arról, hogy égni is kell
Mint a máglyán, úgy kell égni. Mint aki tudja, hogy valamiért égetik el, s nem tehet, nem is akar tenni semmit ez ellen. Nem elég megismerni az igazságot, nem elég megszövegezni, nem elég bátran kimondani: égni is kell érette, elégni, az élet anyagát, a test szövetét is odadobni a lángoknak, melyek egyszerre perzselnek kívülrõl és belülrõl.
A tehetségrõl és a butaságról
Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, kiket a természet tehetséggel áldott meg, de nem adott nekik a tehetséghez értelmet. Minden szakma s általában az emberi együttélés legveszélyesebb vetélytársai ezek. Mert a kevéssé tehetséges, de értelmes emberrel lehet együttmûködni, ám azzal, aki tehetséges, de buta a saját tehetségéhez, nincs megegyezés.
A mûvészetrõl mint a végzetrõl
Mert a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A mûveltség is kevés ahhoz, hogy valaki mûvész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erõ vagy szándék nem tud megmásítani.
A köznapiról és a látomásról
Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezõben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerût. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zûrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes.
Arról, hogy legokosabb egyedül maradni
Mert ne számíts te senkire. Már nem is vagy hûséges a munkádhoz, ha bárkire is számítsz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek segítségét elfogadod. Nincs senki, aki segíthet. Mûveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mû, s az ember, a nép maga maga.

203 cikk | 17 / 21 oldal