A szenvedélyrõl


A szenvedélyrõl

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elõl, éppen olyan õrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.

A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelõ mértékkel és õszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. De nem lesz állat, mert ismeri a határokat, ahol foggal és körömmel meg kell kapaszkodnia a szélviharban, mely reátört, az értelem korlátaiba. Ne tagadd a testet, de bánj vele méltányosan és fölényesen, mint az idomító a fenevaddal. Ne tagadd a becsvágyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hõsiesen. Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember tehet.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,603 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A kísértésrõl és a tapasztalásról Következő cikk: A jóra való restségrõl


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: