A jóra való restségrõl


A jóra való restségrõl

A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerûen a tunyaság. Az a bizonyos „jóra való restség", melyrõl a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetõsen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erõ kell, egyéniség, képzelõerõ, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellõle, holott különösebb áldozat és erõfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerûség, a hümmögõ középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a fõbûn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,513 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A szenvedélyrõl Következő cikk: A világ hívásáról


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: