Arról, hogy az írót senki nem védheti meg


Arról, hogy az írót senki nem védheti meg

Valahányszor hajszát és támadásokat indítottak ellenem – s egy írói pálya során ezek a hajszák elkerülhetetlenül ismétlõdnek, néha életveszélyes fordulatokkal –, tapasztaltam, hogy a megtámadott írót semmiféle külsõ segítség nem védheti meg. Sem a hatalom, sem a bíróság, sem a pályatársak segítsége, még a jóindulatú emberek önkéntes felbuzdulása és a tapasztaltak bölcsessége sem. Az írót egyes-egyedül csak mûvei védik. Még csak nem is mûvei minõsége, mely mindig egyenetlen, hanem a s z á n d é k, mely egy írói élet munkáján átvilágít. Ez a rejtélyes sugár és erõ, mely valamilyen – viszonylagos – sérthetetlenséget ad az írónak. Az író csak abban bukhat el, ha bizonyítani tudják, hogy munkájának szándéka nem õszinte. Akkor az író és mûve harakirit követnek el. Minden más nem számít sokat: a vád sem, a védelem sem.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,104 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A lelkiismeretrõl Következő cikk: Az olvasásról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: