Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni


Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni

Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentõ ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bûnében találod bûnösnek.

A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult – férfi vagy nõ, mindegy –, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Számûzzed életedbõl. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben õ az utolsó ember, nincs mentség számára.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,797 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: Az orvosokról és az égtájakról Következő cikk: Az utazásról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: