Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertõzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkû cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörõsök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertõzõ betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyõzheti õket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bûntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod elõttük betegségük igazi okát, meggyûlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a számûzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld õket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.
