A várakozásról


A várakozásról

Ha nem érkezik valaki a megbeszélt idõben a találkozóra – legyen az nõ vagy férfi, barát vagy idegen –, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértõdést ne õrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségbõl és gyávaságból is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés.

Minden, minden dolgodban maradj másodpercre pontos. Nem lehetsz olyan fáradt, szomorú, kedvetlen, hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél. A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelõs, rangját ismerõ ember kötelessége. Elsõrendû ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle, a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról: önmagának megismerésérõl.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,347 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: Arról, hogy a dolgokat meg kell várni Következő cikk: A fanatikus emberrõl


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: