Az igazi butaságról


Az igazi butaságról

Mert a butaság is többféle. Vannak értelmes emberek, kiknek lelkében az értelem pislákoló fénye kialudt, mert szerencsétlen életkörülmények között születtek és nevelkedtek. Vannak emberek, akik buták, mert nem tudnak uralkodni testük fölött, elbutítja õket a szenvedély, lelkük lángját megfojtja az érzékek gõgje. Vannak buta emberek, akik egyszerûen környezetük áldozatai. Ezeket sajnálni kell. De az igazi butaság meglehetõsen ritka, s annál veszélyesebb és reménytelenebb. Az ember természettõl értelmes lény. Az igaz, a sötét, a reménytelen butaságot olyan érdeklõdéssel kell szemlélni, mint valamilyen õsi és félelmes természeti tüneményt, mint a kétfejû bornyút, mint a természet egy torz, érthetetlen ötletét, melynek – szó szerint – semmiféle értelme nincsen. Az igazi butaság feloldhatatlan. Mi hiányzik az ilyen ember lelkében és testében? A Szentlélek vagy bizonyos nedvek, mirigytermékek? A jód? A nemi hormon? Nem tudjuk pontosan. De amit tudnunk kell, hogy az igazi butákat minden módon tanácsos kerülni, feltûnés nélkül védekezni kell ellenük. Ne akard meggyõzni az ilyeneket, mert nem jóindulatúak. A kedves, szegény hülyék jóindulatúak; a buta ember rosszindulatú. A hülyék Isten szegény gyermekei; a buták a pokol szövetségesei. A végzet õk, el kell viselni.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,771 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A reszelt almáról Következő cikk: A szomorúságról


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: