A szomorúságról


A szomorúságról

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitõl. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fõvel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tûnõ örömök fantomjai után koslatva. Elõször is, az örömök, melyek eltûnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed elõtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erõ. Messzebbrõl látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerûbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögõ és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,502 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: Az igazi butaságról Következő cikk: Az egészségrõl és az igazságról


   







Tetszik 1 Matyas Edit kedveli
Matyas Edit




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: