Jézusról és az egyedüllétrõl


Jézusról és az egyedüllétrõl

Minden ember, akit Isten szerepre jelöl ki, magányos. Jézus leszólt a keresztrõl anyjának, mint aki elutasít minden emberi együttérzést. A Szentírás legfélelmesebb szava ez. És Jézus mondotta, hogy aki õt követi, elhagyja családját, elhagy mindenkit. A szerepre kijelölt ember soha nem követel kevesebbet önmagától és követõitõl. Nem lehet megváltani a világot, s közben legjobb férjnek, fiúnak és atyának maradni, négy gyerekkel, hitvessel, kanárival és öregségi járulékkal. A szerep mindig teljes magányt, kietlen egyedüllétet, könyörtelen, csaknem embertelen magatartást követel. Minden ember, aki vállalja az emberek ügyét, kénytelen vállalni ezt a magányt és embertelenséget is. Aki ezt nem vállalja, kókler; még akkor is az, ha megfeszítik.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,129 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A nõkrõl és a madarakról Következő cikk: A válságos tízpercekrõl


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: