Ismerek embereket, kiknek mûveltségét csodálom, észjárásuk meglep, s a velük való együttlét mégis rejtélyesen kimerít. S ismerek másféle embereket, kik talán nem is különösebben okosak vagy mûveltek, nem mondanak soha semmi meglepõt vagy eredetit, s találkozás után mégis úgy válok el tõlük, mint aki kapott valamit.
Úgy látszik, egy ember nemcsak a mûveltsége, szelleme, hanem egyfajta áram is, mely változó erõvel s bõséggel sugárzik az egyéniségbõl. Vannak áramszegény emberek, akik mindegyre elvonják környezetükbõl az erõket. Olyanok ezek, mint az áramtolvajok, akik egy dróthuzal segítségével a szomszéd lakás vezetékébõl lopják át a maguk szobájába vagy üzemük számára az áramot, melytõl lakásuk fényesebb, üzemük iparképesebb lesz. Az ilyen emberek kifárasztanak. Mindvégig õk beszéltek, s végül te, a hallgató társ, szegényen és kimerülten válsz el tõlük. Ezeket kerülni kell.
