Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a magánytól éppen úgy szenved, mint az együttéléstõl; disznóólakba menekül, vagy sértõdött, bosszúvágyaktól fûtött magányos szerepekbe.
Érzékeink felett csak úgy maradhatunk hatalmasok, ha idejében szerénységet tanulunk. Nincsenek tartós „érzéki megoldások"; talán még a barátság sem tartós; semmi nem tartós, ami emberi. Az emberi élet síkján nincsenek érzelmi „ötéves tervek"; csak helyzetek vannak, melyek mindig tökéletlenek. A „nagy érzések" sértõdnek meg leghevesebben, s mindig idõ elõtt. Érzékeink idõleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét. Bele kell törõdni, hogy nincs megoldás, csak türelem van. S ha valaki olyan erõs, hogy átalakítja ez indulatokat nemesebb szándékká, a munka tégelyében megolvasztja az indulatokat, az alázat lombikjában lepárolja ez erõkbõl a hiúságot: bölcsen cselekszik. De ez a legnehezebb feladat az életben.
